Gondolatok a hetiszakaszhoz

 

 

 

 

„Ne vesd be szőlődet kétféle maggal, nehogy tiltottá váljék az egész, együtt a mag, amelyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökörrel és szamárral együtt. Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad” ( 5Mózes 22:9-12).

 

 

 

 

A szövegrész háromféle keverékről tesz említést: 1) a szőlőskert bevetése kétféle gyümölcs magjával; 2) különböző haszonállatok együttes dolgoztatása (a szöveg itt kifejezetten egy ökröt és egy szamarat említ, noha ez a tilalom bármely két eltérő fajú állatra ugyanúgy vonatkozik — Rásinak a Szifri -re alapozott magyarázata); 3) kevert szálú ruhaanyagok (gyapjú és len).

 

 

 

 

Noha az idézett szövegrész nem adja okát ezeknek a törvényeknek, a Bölcsek mégis bátorkodtak egy logikus vezérelvet találni e tiltott keverékek mögött. Rábénu Bechájá elmagyarázza, miért tilos különböző fajta gyümölcsöket együtt termelni illetve különböző fajtájú állatokat együtt dolgoztatni. A Teremtésről szóló bibliai elbeszélésben a következőket olvashatjuk: „És mondta Isten: „Hozzon a föld sarjat, magtermő füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt terem a maga faja szerint, amelyben benne van a magva, a földön!” És úgy lett. És hajtott a föld sarjat, magtermő füvet a maga faja szerint és gyümölcstermő fát, melyben a magva benne van a maga faja szerint. És látta Isten, hogy jó” ( 1Mózes 1:11-12). Majd valamivel később: „És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyetegeket és mind a mozgó élő lényt, melyekkel nyüzsögtek a vizek, a maguk faja szerint…” ( 1Mózes 1:21). És a 24. versben újfent: „Ekkor mondta Isten: „Teremjen a föld élő lényt a maga faja szerint, barmot, csúszómászót és szárazföldi vadat a maga faja szerint!” Azt találjuk tehát, hogy a Tóra különös hangsúlyt helyez a fajok közötti különbségre, hogy ez a különbség a Teremtés lényeges aspektusa. Minden egyes faj elkülönítetten, a többi fajjal nem keverve lett megteremtve.

 

Azzal, hogy összekeverjük ezeket a fajokat, nem javítunk és nem fejlesztünk semmit a világon, ami pedig nemhogy megengedett, de kifejezetten dicséretes dolog, hanem inkább megváltoztatjuk egy olyan elemét a világnak, amelyet az Örökkévaló maradandónak szánt.

 

 

 

 

A fentebb leírtak nem vonatkoznak a gyapjú és len keverésének tilalmára. Ez a törvény elismerten egy „chok” azaz egy olyan isteni rendelet, amely meghaladja az emberi értelmet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs oka, csupán azt, hogy az ilyen rendelet avagy törvény magyarázata kívül esik az ember számára felfogható dolgok tartományán.

 

Mindezek ellenére még ennek a gyapjú és len keverésének tiltására vonatkozó törvénynek is van magyarázata, ha máshol nem, hát a misztika világában. Rábénu Bechájá magyarázata szerint az fizikai világának létezik egy „fenti”, spirituális megfelelője, amelynek ez mintegy tükörképe. Vagyis fizikai világunk mennyei, spirituális analógiák mentén épül fel.

 

 

 

 

A két világ közötti kapcsolat nem kizárólag szimmetrikus, hanem azok mintegy „egymásba nyílnak”. A fizikai világban végbemenő események nem csupán az evilági, földrajzi, biológiai tartományban fejtik ki hatásukat, hanem a világ spirituális megfelelőjének dimenziójára is hatással vannak.

 

Az egész mivolt a spirituális dimenzióban (csakúgy, mint a mi fizikai világunkban,) a sokféleség harmonizációjában rejlik. Ez a harmonizáció viszont csak akkor jöhet létre, amikor a különböző elemek határai tiszteletben vannak tartva. A Biblia üzenete nem az, hogy veszítsük el önazonosságunkat és egyesüljünk egyetlen egésszé, ily módon egyetlen általános és közös tudattal létezve, a Biblia ugyanis elismeri az emberiség diverzifikált mivoltát és tiszteletben tartja azt.

 

Ezért hát amikor valaki arra tesz kísérletet, hogy egymástól elütő entitásokat egyetlen egésszé egyesítsen, abból egyértelmű veszteség születik. Vagy totális diszharmónia lesz az eredmény, vagy a konfliktusba került egyedek egy része kényszerül majd arra, hogy feladja egyéni, egyedülálló jellegét. A bibliai üzenet szerint e két alternatíva közül egyik sem tekintendő pozitívnak.

 

A kabalisták szerint a gyapjú és a len olyan fizikai anyagok, amelyek egymással diametriálisan ellentétes spirituális energiák kifejezői. Amikor a kettőt összekeverjük és egy erőszakolt fizikai egységet hozunk létre belőlük, ezzel egyben a fizikai létük spirituális spirituális energiáit is egyesítjük. Fizikai érzékszerveinkkel talán nem észleljük a két anyag között ily módon keletkezett diszharmóniát ebben a mi fizikai világunkban, a spirituális világban mindazonáltal érzékelhető rombolást fog eredményezni ez a kényszeres egyesítés.

 

 

 

 

A gyapjú és len keverését tiltó bibliai passzust a cicit viselésének parancsa követi: „Ne ölts fel kevert szövésű ruhát, gyapjút és lent együtt. Rojtokat készíts magadnak ruhádnak négy szögletére, amellyel betakarod magad” ( 5Mózes 22:11-12).

 

A bölcsek kommentárt fűznek a két „társított” passzus közötti kapcsolathoz. A cicit (a négyszögletű ruhadarabok sarkain viselt sodrott rojtok) verse közvetlenül követi a gyapjú és len keverését tiltó rendelkezést tartalmazó verset, ily módon hozva tudomásunkra, hogy létezik egy kivétel a fentebbi keverék tilalmának törvénye alól, nevezetesen, amikor az ember cicit et visel, akkor megengedett, hogy az együttesen gyapjúból és lenből készüljön. E kivétellel összhangban a főpap Szentélyben használt öve is gyapjú és len keverékéből készült.

 

 

Mi a különbség a világi ruhahasználat (amikor is tiltott e két anyag keverése) és micvából (azaz isteni parancsból) fakadó ruházkodás között, amikor is lehetséges, sőt kötelező (már ami a főpapi övet illeti) efféle keveréket alkalmaznunk?

 

Hogyan engedélyezhette a Tóra ezt a keveréket egy isteni parancsolat teljesítésekor, hiszen függetlenül a céltól, a keverék végső soron romboló reakciót vált ki a gyapjú és a len spirituális megfelelőiből, nem?

 

A lubavicsi Rebbe magyarázata szerint ez a diszharmónia probléma csupán a szekularitás tartományában adódhat elő. Amikor két anyagot egy isteni parancsolat végrehajtása keretében egyesítenek, az egyesülés Isten jelenlétében megy végbe. Márpedig ahol az isteni jelenlét megnyilvánul, ott mindkét spirituális entitás természetszerűleg veszti el a másikkal kapcsolatos összeférhetetlenségét.

 

Ez nem jelenti azt, hogy elvesztenék egyéni jellegüket, csupán individualitásuknak azt az aspektusát, amely ütközik annak ellentétével.

 

Ezt az elképzelést egy analógia segítségével lehetne a legjobban megmagyarázni. Egy országnak lehetnek különböző miniszterei, akik radikálisan eltérnek egymástól politikai elképzeléseiket, temperamentumukat illetően, sőt, akár minden egyéb szempontból is. Igazán botorság lenne elvárni tőlük, hogy összhangban legyenek egymással. Mindazonáltal amikor a király jelenlétében összegyűlnek, mindnyájan képessé válnak arra, hogy ki-ki a maga egyediségével járuljon hozzá a tanácskozáshoz, anélkül, hogy a köztük fennálló különbségek miatt összeütközésbe kerülnének egymással. Ez az összhang a király jelenlétének és mindenkit lenyűgöző abszolút autoritásának köszönhető, aki mindnyájuk felett áll.

 

Ugyanez a helyzet a fentebb említett spirituális energiákkal is. Amikor egy isteni parancsolat (micva) végrehajtásának keretében egyesítik őket, képesek összhangba kerülni egymással anélkül, hogy közben fel kellene adniuk saját individualitásukat. Konfliktus csupán a szekuláris szférában adódhat elő, ott, ahol nem nyilvánul meg az Isteni Jelenlét.