1. A tizenkettedik hónapban pedig, az Adár hava, annak tizenharmadik napján, a melyrõl elérkezett a király parancsa és rendelete, hogy megtegyék, azon a napon, a melyen reménylették a zsidók ellenségei, hogy hatalmat vesznek rajtuk, pedig fordítva lett, hogy õk, a zsidók vesznek hatalmat gyûlölõikön: 2. egybegyûltek a zsidók városaikban, Achasvérós király valamennyi tartományában, hogy kezet nyújtsanak ki a veszedelmükre törõk ellen; és senki sem állott meg elõttük, mert rá esett a tõlük való rettegés mind a népekre. 3. S mind a tartományok nagyjai és a szatrapák és a helytartók és a királynak tisztviselõi kitüntették a zsidókat, mert rájuk esett a Mordekhájtól való rettegés. 4. Mert nagy volt Mordekháj a király palotájában s híre elterjedt valamennyi tartományban, mert a férfiú, Mordekháj, egyre nagyobb lett. 5. És verték a zsidók mind az ellenségeiket kardnak verésével, megöléssel s elveszítéssel; és bántak gyûlölõikkel kedvök szerint. 6. Súsán fõvárosban pedig megöltek a zsidók és elveszítettek ötszáz embert, 7.meg Parsandátát és Dalfónt és Aszpátát 8. és Pórátát és Adalját és Arídátát 9. és Parmastát és Aríszájt és Aridájt és Vajzátát; 10. tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók szorongatójának megölték, de a prédára, nem nyújtották ki kezüket. 11. Azon a napon a Súsán fõvárosban megölteknek száma a király elé került; 12. s mondta a király Eszter királynénak: Súsán fõvárosban megöltek a zsidók s elveszítettek ötszáz embert, meg Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit tettek! Mi tehát a kivánságod, megadatik neked s mi a kérésed még, majd megtétetik! 13. Mondta Eszter: Ha a király elõtt jónak tetszik, adassék meg holnap is a Súsánban levõ zsidóknak, hogy tegyenek a mai nap rendelete szerint; Hámán tíz fiát pedig akasszák föl a bitófára. 14. És mondta a király, hogy így tétessék, s kiadatott a rendelet Súsánban, Hámán tíz fiát pedig felakasztották. 15. És összegyûltek a Súsánban levõ zsidók Adár havának tizennegyedik napján is s megöltek Súsánban háromszáz embert, de a prédára nem nyújtották ki kezüket. 16. A többi zsidók pedig, a kik a király tartományaiban voltak, összegyûltek, kiálltak életükért és nyugtot nyertek ellenségeiktõl s megöltek gyûlölõik közt hetvenötezret – de a prédára nem nyújtották ki kezüket. 17. Adár havának tizenharmadik napján, és nyugodtak annak tizennegyedikén s megtették azt lakoma s öröm napjának. 18. A Súsánban levõ zsidók pedig összegyûltek annak tizenharmadikán és tizennegyedikén, és nyugodtak annak tizenötödikén, s megtették azt lakoma s öröm napjának. 19. Azért a vidéki zsidók, a kik a nyílt városokban laknak, Adár havának tizennegyedik napját teszik meg örömnek és lakomának és ünnepnek és annak, hogy ajándékokat küldenek egyik a másikának. 20. S felírta Mordekháj ezeket a dolgokat s leveleket küldött mind a zsidókhoz, a kik Achasvérós király valamennyi tartományában voltak, a közeliekhez s a távoliakhoz: 21. hogy megállapítsák maguk számára, hogy meg fogják tartani Adár havának tizennegyedik napját s annak tizenötödik napját minden évben; 22. azon napok szerint, a melyeken nyugtot nyertek a zsidók ellenségeiktõl, s azt a hónapot, a mely átváltozott számukra bánatból örömmé és gyászból ünneppé, megtéve azokat lakoma s öröm napjainak és annak, hogy küldjenek ajándékokat egyik a másikának s adományokat a szûkölködõknek. 23. És elfogadták a zsidók, a mit cselekedni elkezdtek s a mit írt hozzájuk Mordekháj. 24. Mert az agági Hámán, Hammedáta fia, mind a zsidóknak szorongatója, kigondolta a zsidók ellen, hogy elveszíti õket s púrt azaz sorsot vetett, hogy megzavarja és elveszítse õket. 25. De midõn a király elé ment, kimondta a levél útján, hogy visszahárúljon az õ gonosz gondolata, melyet kigondolt a zsidók ellen, az õ fejére, és felakasztották õt meg fiait a bitófára. 26. Azért nevezték eme napokat púrimnak a púr nevérõl, ezért – a levél minden dolga miatt és a miatt, a mit ilyképen láttak s a mi õket érte 27. megállapították és elfogadták a zsidók maguk számára és magzatjuk számára és mindenek számára, kik hozzájuk csatlakoztak s ne lehessen megszegni: hogy meg fogják tartani ezt a két napot elõírásuk és idejük szerint minden évben, 28. s hogy ezek a napok emlékezetben maradjanak és megtartassanak minden nemzedékben és nemzedékben, mindegyik családban, mindegyik tartományban s mindegyik városban, és a púrim eme napjai ne tünjenek el a zsidók közül s emlékök ne szünjék meg magzatukból. 29. S megírta Eszter királyné, Abíchájil leánya s Mordekháj a zsidó egész szilárdsággal, hogy fentartsák a púrimnak e levelét, a másodikat. 30. S küldött leveleket mind a zsidókhoz, Achasvérós királyságának százhuszonhét tartományába, békének és igazságnak szavaival; 31. hogy föntartsák a púrim eme napjait a maguk idején, a mint megállapitotta számukra Mordekháj a zsidó és Eszter királyné s a mint megállapították maguk számára és magzatjuk számára, a bõjtök és kiáltásuk dolgait. 32. És Eszter szava megállapította a púrimnak eme dolgait, és könyvbe íratott.
