Gondolatok a hetiszakaszhoz

 

A hetiszakasz dióhéjban: Szakaszunk Sára ősanyánk halálával kezdődik. Sára 127 éves korában hunyt el. Ábrahám, temetkezési helyet keresve, hosszas alkudozás után megveszi a Máchpéla barlangot a hettita törzsfőnöktől, és ott temeti el feleségét. Később oda temetik Ábrahámot is, majd Izsákot, Jákobot és feleségeiket. Ábrahám elküldi szolgáját szülőföldjére, Mezopotámiába, hogy a családjából feleséget hozzon fiának. A küldetés sikerrel jár, és Izsák feleségül veszi Rebekát, Betuél lányát.

 

 

* * *

 

„Ábrahám élemedett korú öreg ember lett … És szólt Ábrahám háza öreg szolgájához … hadd eskesselek meg az Örökkévalóra, a menny és a föld Istenére, hogy … elmész hazámba, a rokonságomhoz és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak” (1Mózes 24:1–4.)

 

Ábrahám 140 éves volt, mikor elküldte Eliézert, hogy találjon feleséget fiának, Izsáknak, azonban – mondja a Midrás – kora ellenére fiatalnak tűnt, mert eddig a korszakig senkin sem látszottak az öregedés jelei. Így nehéz volt különbséget tenni apa és fia között, ha nem ismerték őket személyesen, mert arcvonásaik egyformák voltak. Így szólt Ábrahám az Örökkévalóhoz: “Ha idős korára megváltoztatnád az ember külsejét, tudni lehetne, hogy kinek jár a tisztelet.” “Jó dolgot kérsz” válaszolta az Örökkévaló. “Te leszel az első, akin megjelennek az idő múlásának jelei.” (Börésit rábá 65:9., Bává meciá 87 a.)

 

A Bibliában négy ok található a korosodásra:

 

Dávid királyt a félelem öregítette, ahogy írva van (1Krónikák 21:30., 23:1.): „Dávid … megrettent az Örökkévaló angyalának kardjától … és Dávid megöregedett …”. Éli főpapon a gyermekei okozta gondok miatt jelentek meg idős korának jelei (1Sámuel 2:22.). A harmadik ok a rossz házastárs: Salamon király feleségei bálványokat imádtak, és ez okozta Salamon öregségét (1Királyok 11:4.). Végül Jósuáról van írva, hogy háborúzás okozta idős kinézetét. Harmincegy király ellen harcolt mondja az írás (Jósuá 12:24.), és rögtön ezután szerepel, hogy „Jósuá megöregedett” (uo. 13:1.).

 

Ezek az okok egyike sem vonatkozik Ábrahámra. Ő csak ajándékba kapta Istentől korának jeleit, azért, hogy így meg lehessen különböztetni a száz évvel fiatalabb fiától.

 

 

Mielőtt Eliézer útnak indult, megeskedte Ábrahám, hogy pontosan kérése szerint járjon majd el. Ebben az esküben szokatlanul „a menny és a föld Istenére” kifejezéssel hivatkozik Ábrahám az Örökkévalóra, ami itt fordul elő először a Tórában. A lubavicsi rebbe elmagyarázza, hogy ebben a sorsdöntő pillanatban egész istenszolgálatának lényegét leíró kifejezést használt Ábrahám. Milyen szolgálatot is jellemez “a menny és a föld Istenére” kifejezés?

 

Mikor Ábrahám elhagyta apja házát, Isten még csak az ég Istene volt – ugyan az Örökkévaló ekkor is folyamatosan gondoskodott valamennyi teremtményéről, mégse mondhatjuk, hogy a föld Istene is volt, mert teremtményei nem ismerték el. Azonban Ábrahám szolgálata nyomán, írja Rási, az Örökkévaló az ég és a föld Istenévé vált, mert Ábrahám megtanította az embereket az egyistenhitre, és az ő munkája nyomán rendszeresen kezdték emlegetni Isten Nevét az emberek.

 

Ábrahám minden alkalmat megragadott, hogy szóba elegyedjen emberekkel, és alkalma legyen tanítani őket. A Midrás elbeszéli például (Börésit Rábá 49:7.), hogy míg Ábrahám a sivatagban táborozott, minden arra járó utast és kereskedőt meghívott egy étkezésre, majd, miután jóllaktak fizetés helyett arra kérte őket, hogy áldják a Világ Urát, akinek kegyességéből ehettek. Természetesen gyorsan elterjedt a hír, hogy ingyen lehet étkezni Ábrahám sátrában, így az évek során nagyon sokan pihentek meg útközben nála. Míg sátrában voltak a vendégek, Ábrahám a férfiakat, Sára a nőket tanította az egyistenhitre. Így munkájuk eredményeként már nem csak az ég, hanem a föld Istenévé is vált az Örökkévaló (ld. Likuté Szichot 15. kötet, 158-162.).

 

 

A Zohár, a zsidó misztika alapműve említi, hogy az angyaloknak is testet kell ölteniük ahhoz, hogy halandók kapcsolatot tudjanak teremteni velük, hiszen a szellemi lények test nélkül érzékelhetetlenek a mi világunkban. Az angyalokhoz hasonlóan minden más, pusztán szellemi dolognak is szüksége van valamilyen „testre”, ami közelebb áll az emberekhez, mint maga a szellemi dolog. Ennek alapján a Tórának is „testet” kell öltenie, ahhoz, hogy tartalmát át tudja adni az embereknek. Hogyan ölt “testet” a Tóra? Úgy, hogy a magas, szellemi mondanivalóját történetekbe öltözteti. Ezeknek a történeteknek a részletes tanulmányozásával fejthetjük meg a Tóra mélyebb, a szó szerinti jelentésen túli mondanivalóját, ami minden idők számára fontos jelentéssel bír. Ezért komoly figyelmet kell szentelni minden bibliai történetnek, és nem szabad őket valamiféle meseként kezelni, figyelmeztet a Zohár.

 

Ebből érthető, hogy a fenti történet is a Tóra öltözete”, amiből fontos tanulságokat lehet levonni.

 

 

Ábrahám megértette, hogy az Örökkévaló a világ Teremtője és Vezetője, és azután felfedte ezt az emberek előtt. Ehhez hasonlóan minden ember, ha kellő figyelmet fordít a világ és az események megfigyelésének, megértheti, hogy mi az ami mindennek a forrása. Mindenki saját, külön “világban” él, amit otthona, munkahelye, családja és barátai alkotnak. Azáltal, hogy valaki Istenről gondolkodik, beszélget, saját szellemi világának – „egének” – Istenévé teszi az Örökkévalót. De mindenkinek a “föld” – a hétköznapok – Istenévé is kell tennie a Teremtőt. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a hétköznapi eseményekben is észre vesszük gondoskodását. Aki figyelmet fordít a mindennapi eseményekre, észreveszi, hogy mennyi “szerencsés” dolog történik minden nap az emberrel. Azáltal, hogy elismerjük magunkban, illetve barátaink előtt, hogy mindez a “szerencse” Isten gondoskodásának jele, további lépést tettünk, hogy Ábrahámhoz hasonlóan felfedjük az Örökkévalót a mi „világunkban” is.