Binjámin Mázár régész az 1968-1978 között a jeruzsálemi Templom-hegy déli fala mentén folytatott ásatáson bukkant rá egy, a polgári időszámítás első évszázadából származó, jellegzetes formájú, feliratos kőre. A kő feltehetőleg a második Szentély pusztulásakor, i. sz. 70-ben zuhanhatott le a heródesi Szentély délnyugati sarkából. A kövön négyzetes héber írással két teljes szó és egy szótöredék olvasható:
…לבית התקיעה לה
A kutatók leggyakrabban kétféleképpen egészítik ki a feliratot:
לבית התקיעה להכריז – a trombitaharsogás háza (helyszíne) [a szombat] kihirdetésére
vagy:
לבית התקיעה להבדיל – a trombitaharsogás háza (helyszíne) [a szent és a profán] elválasztására.
A kő formájából egyértelmű, hogy az épület sarkán elhelyezkedő mellvédhez tartozott. Mivel közvetlenül az utcaszinten, más heródesi kövek alatt találták, a régészek feltételezik, hogy a pusztuláskor ez volt az első, ami lezuhant, vagyis ez volt a legmagasabban.
Feltételezhető, hogy az épületkomplexum délnyugati sarkán, nagy magasságban elhelyezett mellvéd jelezte annak a kohénnak (papnak) a helyét, akinek a szombat kezdetét és végét jelző kürt megszólaltatása volt a feladata a második Szentély idején. A speciális helyet a római zsidó történetíró, Josephus Flavius is említette A zsidó háború című művében: „az a pont, ahova szokás szerint az egyik pap kiállt és egy trombita hangjával jelt adott minden hetedik nap érkezése előtt, délután és annak végeztével másnap este” – írta. A szakértők feltételezik, hogy a kő mintegy 42 méteres magasságban helyezkedett el, és a trombita hangját ilyen magasról egész Jeruzsálemben hallani lehetett, a déli Dávid városában, vagyis a lakóövezeti alsóvárosban ugyanúgy, mint a Nyugaton húzódó felsővárosban.
Az eredeti követ ma a jeruzsálemi Izrael Múzeumban őrzik, a Siratófal közelében található Jeruzsálemi Régészeti Parkban pedig egy, az eredetivel megegyező másolatot tekinthetnek meg az érdeklődők.
