Számos megfontolt zsidó ember jó szívvel és tiszta lelkiismerettel megszegi ezeket a törvényeket, elsősorban a szertartásokkal foglalkozó részleteiket. Van köztük, aki nem jártas a hagyományban, és olyan is, aki elvetette. Felmerül a kérdés: kinek a törvényeit szegik meg? Milyen tekintéllyel szállnak szembe? Ki az, aki ma azt állítja, hogy egy zsidónak született embernek bizonyos cselekedeteket el kell végeznie, másokat pedig nem, s milyen jogon állíthat ilyet bárki is?
Ezek kérdések a zsidó önazonosság elevenébe vágnak. Nem lehet egy-két mondatban megválaszolni őket. A törvényen fonál húzódik keresztül, amelyet a forrásig tudunk követni. De nem áll mögötte rendőrség, amely ránk kényszeríthetné. Minden zsidónak magának kell eldöntenie, hogy aláveti-e magát, vagy semmibe veszi, ha egyszer megtanulta, mi az, honnan ered, és miféle erőfeszítést követel meg.
Törvénytárunk neve Tóra, vagyis „tanítás”. Ez a szó a múlt héten hozott döntést, a legújabb magyarázatot is a vallási törvény keretébe vonja. Ám Tóránk valójában mindig is Nózes öt könyve marad, igaz törvényünk, alkotmányunk és vezérkódexünk. Kezdjük hát a zsidó önazonosság feljegyzéseinek elején, Mózes könyveinél!