A Szentély udvarától tízkönyöknyire alacsony, mindössze fél könyök magasságú fal húzódott körben. Ez a fal és a Szentély udvarának faláig húzódó terület volt a chél. Erre a falra építették rá a tíz tenyérnyi magasságú farácsból készült kerítést, a szoreget. Ezek együttesen azt a vonalat jelezték, melyet senki nem léphetett át, aki halott érintése miatt volt rituálisan tisztátalan (támé) állapotban és az sem, aki nem volt zsidó. Erre a kerítésen körben görög és latin nyelvű feliratok figyelmeztettek, melyek közül kettőt találtak meg a régészek (a kettő közül az egyik Isztambulban, a másik – töredékes – kő a jeruzsálemi Izrael Múzeumban található). Szövegük így szól: „Bármely idegen, aki túlmegy a Szentélyt körülvevő falon és kerítésen, csak önmagát okolhatja az ezt követő haláláért”.
Amikor a szír-görögök a hanukai történethez vezető időszakban elfoglalták a Szentélyt, tizenhárom helyen törték át a szoreget: északon és délen négy-négy, a keleti oldalon három, nyugaton pedig két helyen, a kapuknak megfelelően. Miután a makabeusok visszafoglalták és újra felszentelték a Szentélyt, elrendelték, hogy aki elhalad a kijavított rések mellett, annak meg kell hajolnia, így adva hálát és tiszteletet az Örökkévalónak, aki megsemmisítette az idegen hatalmat. „És áttörték tornyom falait” – szerepel a hanukai Máoz Cur énekben, és ez sokak szerint a szoregre utal. Vannak, akik azt mondják, hogy a hanukai latkesz is innen ered, mivel a latkesz (magyarul pl. tócsni névvel is illetik) olyan, mint egy folt a ruhán.
| Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy a támuz 17. és áv 9. közti három gyászhétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás, elsősorban pedig a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszok tanulmányozása. A Rebbe javaslatának megfelelően idén is sorozatot indítunk. A három gyászhét során a Szentélyekkel kapcsolatos fogalmakat és a Szentélyek különféle tárgyait, illetve tereit mutatjuk be egy-egy rövid írásban olvasóinknak. |
