Minden esztendőben kiszlév hó 19-én (idén december 2.) ünneplik a lubavicsi közösségekben a hászidizmus újévét, ugyanis 1798-ban ezen a napon szabadult ki a börtönből a cár utasítására a Chábád-haszidizmus alapítója, az Álter rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi. Az Álter rebbét azért tartóztatták le, mert hamisan azzal vádolták meg, hogy a francia forradalmat támogatja, és garázdálkodásra, illetve anarchiára buzdítja a zsidó fiatalokat. Sneur Zálmán rabbi ekkorra már a hászid mozgalom jelentős vezetője volt, így a hamis vádak az oroszországi hászid mozgalom ellen is irányultak. Jud-tet kiszlév az Álter rebbe szabadon bocsátásának, egyben sajátos gondolkodásmódjának és tanítási módszerének ünnepe is. Az ötödik rebbe, Sálom DovBer Schneersohn rabbi így írt jud-tet kiszlévről: „ünnep, melyen lelkünk megváltatott békében, és megkaptuk lelkünk fényét és életét”, majd hozzátette: „Azt is mondhatnánk, hogy ez a hászid tanítások, az Élő Isten szavainak újéve”. Ebben a levélben olvasunk a jud-tet kiszlév jeles nappá való kikiáltásáról: „Ez a nap jelenti munkánk kezdetét, mely arra irányul, hogy beteljesítsük a teremtés valódi célját ezen a földön, vagyis azt, hogy szent Tóránk legbelsőbb fényét előhozzuk…”. Ez a nap egyben a halálozási évfordulója az Álter rebbe mesterének, a mezricsi mágidnak is, aki 1772-ben hunyt el.
A hászidizmus újévéről minden esztendőben tradicionális összejövetelen, fárbrengenen emlékeznek meg a világ minden táján, így Magyarországon is az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség. Ezúttal a közösség férfitagjai az Óbudai zsinagóga kidustermében jöttek össze, ahol egyetlen ülőhely sem maradt üresen. A hatalmas érdeklődés nem csupán a hászidizmus úttörői iránti tiszteletnek szólt, hanem elsősorban az est díszvendégének, a budapesti születésű, ma Izraelben élő Salamon Ávráhám rabbinak, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy egykoron Köves Slomó vezető rabbi alaposan megismerje a zsidó vallási tanokat.
Az EMIH vezető rabbija – amint arról a fárbrengenen megemlékezett – megismerkedésükkor, 1992-ben az őszi zsidó ünnepek idején az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskolájának és Gimnáziumának nyolcadik osztályos tanulója volt. Salamon Ávráhám rabbi fiaival Joszival és Slomóval a Vasvári Pál utcai zsinagógába látogatott, itt találkoztak Köves Slomóval. Mivel ebben az időben született meg Amerikában a Vasvári zsinagóga rabbiházaspárjának kislánya, Oberlander Mussie, Salamon Ávráhám rabbi helyettesítette Oberlander Báruch rabbit az ünnepek alatt.
Köves Slomó lelkesedését látva, Salamon Ávráhám rabbi felajánlotta az akkor még kisfiúnak, hogy kiviszi magával Izraelbe, hogy egy ottani jesivában tanuljon. S mivel az atyai engedélyt megkapta el is utaztak Kfar Chabadba, illetve Cfátra. S az ottani tanulás alapozta meg Köves Slomó elhivatottságát a hászidizmushoz, majd évek múltán a rabbivá váláshoz.
Köves Slomó rabbi a hászidizmus újévéhez kapcsolódóan felidézte az 55. zsoltár szavait: „Én azonban Istenhez kiáltok, az Örökkévaló megment engem.” Ezzel utalt arra, hogy az Álter rebbe mindennap elmondott a börtönében egy zsoltárt. Kiszlév hó 19-én éppen az 55.-et olvasta, s beigazolódtak a zsoltár szavai, s megnyílott zárkájának ajtaja, kiszabadult.
1956 októberében, amikor Budapesten a szovjet tankok masíroztak az utcán, a házak romokban álltak, az akkor még gyermek Salamon Ávráhám a gettóban házasságot kötő szüleivel elhagyta az országot. Visszaemlékezett arra, hogy vallásos családban született, s mivel édesanyja kötődés volt, különböző pulóverek odaajándékozásával rábírta fia tanárait, hogy ne kelljen szombatokon és a zsidó ünnepeken iskolába mennie. De ezt kevésnek találták, s 1956 őszén az Ausztriában töltött egy éves menekülttábori lét után Izraelbe alijáztak. Ekkor még a haszidizmust nem is ismerték. Az idők során azonban a követőivé váltak a mozgalomnak, s folyamatosan követték a távolból a Rebbe működését Brooklynban. Salamon Avraham a jesivai tanulmányai során egyre inkább a követőjévé vált. Miképpen most elmondta, a haszidizmus nem végeredményben nem ad újat a zsidósághoz, viszont új szemléletet annál inkább. Fényt vett a közismert tanokra, s nem a maga a tudás, a zsinagógai törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód megértésére és megértetésére inspirál, arra hogy minél több embert ismertessen meg mindezzel. Az élet „pályáján nem szurkolónak, hanem játékosnak kell lennünk” – mondta a nagy tapasztalatú rabbi. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Örökkévalót. Az óbudai fárbengent is ennek a szelleme hatotta át. Levi Greenberg rabbi gitárjátéka révén felhangzottak a jól ismert dallamok, s a résztvevők vidám énekléssel, tánccal köszöntötték a haszidizmus új évét.