Jom kipur az év legszentebb napja, amit a népi nyelv a több mint 25 órás teljes böjt után „hosszúnapnak” is nevez. Azonban nem csupán testünk sanyargatása miatt hosszú ez a nap, hanem elsősorban a lelkünk sanyargatása okán, hiszen ekkor végleg szembesülünk egész éves rossz tetteinkkel és bűneinkkel. 

Egyetlen reményünk az Örökkévalóban van, aki végtelen kegyelmében megbocsátja nekünk vétkeinket. Nincs igazságosabb és irgalmasabb bíróság az Égi Bíróságnál, mint ahogy olvassuk: „Dávid azt mondta Gádnak: Nagy bajban vagyok, de inkább essünk az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma,  s ne essek ember kezébe.” (2Sámuel 24:14.)

Jom kipurkor öt imádságot mondunk. Az utolsó a Neilá, amikor az Égi Kapuk bezáródása előtt még egyszer az Örökkévaló kegyelméért könyörgünk, hogy enyhüljön meg, s ne ítéljen meg minket bűneinkhez mérten. 

Neila.

Fáradt ajkunkról felsikolt a bánat, / testünk meghajlik, mint a gyenge nád, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / bocsáss be még egy elcsukló imát.

Porig alázott jaj, a büszke fej, / a gyertyák fénye félve megremeg, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / ne, ne ítélj még bűneink felett.

Hajoljon még a mérleg egy kicsit, / kegyed, szerelmed billenjen felénk, / Uram, ne csukd be még a szent kaput, / hisz semmink sincs, csak Te vagy a miénk.

Úgy állunk itt, mint rongyos koldusok, / jajokba szedtünk annyi, annyi bút, / osztó kezedben élet és halál, / ne csukd, ne csukd be még a szent kaput.