Tel Láchisban megtalálták az első teljes kánaáni nyelvű mondatot, adja hírül az Arutz7. A jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói meg is fejtették a polgári időszámítás kezdete előtti 1700-ból származó, kis méretű elefántcsontfésű mágikus feliratát:
„Irtsa ki ez az [elefántcsont] agyar a haj és a szakáll tetveit”.
A kánaániak i. e. 1800 körül alkották meg ábécéjüket, melyből a világ legtöbb nyelvének betűi származnak, ám egészen mostanáig csupán 2-3 szavas feliratok kerültek elő e nyelven Izraelben.
A fésűt a Tel Láchisban folyó ásatások során találta a Héber Egyetem és az amerikai Déli Adventista Egyetem kutatócsoportja még 2017-ben. A vékony és sekély vonalakkal karcolt feliratot csak később vették észre és végül a sémi feliratok professzora, dr. Daniel Vainstub, a Ben Gurion Egyetem munkatársa fejtette meg.
A fésű nagyjából három és félszer két és fél centiméteres, mindkét oldalán mára már letöredezett, hiányos fogakkal. A fésű egyik oldalából kiinduló hat fog a haj és a szakáll gubancainak kicsomózásához készült, míg a másik oldal sűrűn álló, 14 foga tetvek és serkék eltávolítására szolgált.
A 3700 évvel ezelőtti életről tanúskodó fésűn 17, archaikus formájú kánaáni betű (hét szó) olvasható az írás feltalálásának legelső időszakából.
„Ez a legelső, kánaáni nyelvű mondat, melyet Izraelben találtak. A szíriai Ugaritból ismerünk ilyeneket, ám azok másfajta betűkkel íródtak, nem a mai napig használt ábécével. A kánaáni városokat egyiptomi dokumentumok is említik, valamint az akkád nyelvű amarnai levelek és a héber Biblia. A fésű felirata közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy 3700 évvel ezelőtt már használták az írást a mindennapi életben. Mérföldkő az emberiség írásbeliségének történetében”
– mondta Joszef Garfinkel professzor, a kutatás egyik vezetője.
Az ősi fésűk többnyire fából, csontból vagy elefántcsontból készültek. Utóbbi rendkívül drága alapanyag volt és luxusnak számított. Mivel Kánaánban nem éltek a fésű készülési idejében elefántok, a kutatók feltételezik, hogy Egyiptomból érkezett ide. A tudósok úgy vélik, hogy abban az időben a magas társadalmi státuszú emberek is szenvedtek a tetvektől. A fésűn megtalálhatók e kis élősködők maradványai.
A felirat azon túl, hogy nyelvileg és írásképileg számos fontos információt tartalmazott a tudósok számára, abban is különleges, hogy a térségben ez az első olyan lelet, melynek felirata arra utal, hogy az adott tárgy milyen célt szolgált. A felirat készítője minden bizonnyal járatos volt az írás-olvasás tudományában, mert az apró, egy-három milliméter széles betűket is tökéletesen írta le. Ez a tény alapjaiban megváltoztatja azt, amit a betűk ismeretéről gondoltunk eddig a bronzkori Kánaánban.
A ma az Izraeli Természetvédelmi Hatóság védelme alatt álló Láchis fontos kánaáni város volt az i. e. második évezredben, később pedig, a bibliai Jehuda királyságának második legfontosabb települése volt. Eddig tíz kánaáni feliratot találtak Láchisban, többet, mint bárhol máshol Izraelben. A város az írásbeliség kiemelkedő centruma volt nagyjából hatszáz éven át, i. e. 1800 és 1150 között.
Fotó: Dafna Gazit