A Vájechi hetiszakaszban szerepel egy mondat, melyet a gyerekek minden este elmondanak az esti Smá Jiszráel imádság elmondása után az ágyban, elalvás előtt. Amikor szimchát Torákor, a Tóra örömünnepén minden gyereket felhívnak egyszerre a Tórához (ezt a szokást kol háneárim néven ismerik), akkor is szokás ezt a mondatot elénekelni. Ez a mondat az az áldás, melyet a halálos ágyán fekvő Jáákov ősapa adott két, fiává fogadott unokájának, Efrájimnak és Menásénak, Joszef (József) fiainak. (A témáról szóló, részletes cikkünket itt olvashatják.)
Így szól a szöveg:
Az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban.
Héberül:
הַמַּלְאָךְ הַגֹּאֵל אֹתִי מִכָּל רָע יְבָרֵךְ אֶת הַנְּעָרִים וְיִקָּרֵא בָהֶם שְׁמִי וְשֵׁם אֲבֹתַי אַבְרָהָם וְיִצְחָק וְיִדְגּוּ לָרֹב בְּקֶרֶב הָאָרֶץ.
Hámálách hágoel oti mikol rá jevárech et háneárim vejikáre báhem smi vesém ávotáj Ávráhám veJicchák vejidgu lárov bekerev háárec.
Ezzel a gondolattal zárják a napjukat a zsidó gyerekek szerte a világban, védelmet remélve az Örökkévalótól és kérve Őt, hogy őrködő szemeit mindig tartsa rajtunk és vigyázzon ránk. Az ősapa azért a halat emeli ki a magyarázók szerint, mert a vízben élő, mindig nyitott szemű és víz alatt élő halon a hagyomány szerint nem fog az ájin hárá, a rossz szem, azaz a szemmel verés. Azt mondják, hogy a cádikok, az igaz emberek lelke a halakban születik újjá és ahogyan a halak különös termékenységükről ismertek, úgy áldotta meg Jáákov az unokáit azzal, hogy nemzedékek hosszú sora kövesse őket.
A szöveghez számos dallam is készült, ez az egyik legismertebb: