Noa magyar holokauszttúlélők leszármazottja, civilben nyolc gyerek édesanyja, egy nonprofit szervezet vezetője, egy rabbi feleségeként közösséget vezet egy Efrat nevű településen Izraelben. A férje épp Libanonban harcol, négy fia pedig Gázában. Noa nemrég tért vissza egy amerikai útról, ahol zsidó közösségek számára tartott előadásokat, miközben már készült a zsidó újévre. „Sosem gondoltam volna, hogy ilyen időket fogunk megélni. Rengeteg gyászt, fájdalmat, az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet felerősödését láttam az elmúlt egy évben, de fantasztikus érezni a zsidó közösségek felől érkező rengeteg támogatást. Ez óriási erőt ad a jövőhöz” – mondja.
Noa már a húszas éveiben tagja volt temetkezési egyleteknek, az úgynevezett Chevra Kadisáknak, amelyek a zsidóság egyik legfontosabb intézményei, és elsődleges funkciójuk a helyi közösségek betegeinek ápolása, halottainak felkészítése a temetésre a zsidó temetkezési hagyományok szerint. Munkája sem fizikailag, sem lelkileg nem könnyű, de annál fontosabb.
Valahogy mindig megtalált ez a feladat. Azt éreztem, ha itt van rám szükség, akkor nem kérdés, hogy elvégzem a nekem szánt feladatot. Minden nap kérem Istent, hogy adjon erőt, hiszen azért vagyok itt, a világon, hogy jót tegyek
– meséli Noa, aki 13 éve csatlakozott az IDF temetkezési alakulatához. Ekkoriban kezdett ugyanis emelkedni a nők száma a harci egységekben, és ezzel együtt nőtt az elesett női katonák száma is, akiknek a temetési előkészületeit csak nők végezhetik a zsidó vallás szerint.
Míg azonban korábban főként autóbalesetben, betegségben hunytak el a katonanők, és viszonylag ritka volt a harctéri halál, tavaly október 7-én minden megváltozott. A terrortámadásnak rengeteg női áldozata volt, akiket szintén a Shura katonai bázisra szállítottak, és az azóta eltelt időben 157 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest a nők jelenléte a közvetlen harctéri feladatokban, így nőtt a halálos áldozatok száma is.
Noa a tavalyi terrortámadás utáni első 48 órában nem aludt, éjjel-nappal szükség volt rá, annyi áldozat érkezett a bázisra. „Mindent láttam, csecsemőket, öregeket. Volt, akit meggyilkoltak, és utána feldarabolták a testét, néha csak a fejet rabolták el, és a testet itt hagyták. Még sosem láttam ehhez foghatót. Mintha testet öltött volna előttem a Gonosz.”
A cikk folytatását az indexen olvashatják.
