Purim történetében olvasható, hogy a gonosz Hámán hogyan vette rá a perzsa királyt a zsidók megsemmisítésének elrendelésére. A szörnyű hírre a király felesége Eszter királyné három napig böjtölt és imádkozott az Örökkévalóhoz, majd az uralkodó elé járult és meghívta őt és Hámánt egy zártkörű lakomára.

Sokan gondolhatják, hogy az összejövetelen Eszter rögtön megvádolja Hámánt a király előtt, azonban ehelyett egy újabb találkozóra invitálja a két férfit és csak a második alkalommal fedi fel valódi kérését.

Vajon miért nem volt elég egy találka, miért kellett kettő?

A kérdésre Jehuda Shurpin, a minnesotai St. Louis Park zsinagóga rabbija a Chabad.org oldalán részletes választ adott.

A dupla lakoma a purimi történet fordulópontja, amelyről a megila közepén olvasunk. A kérdést már sokan feltették, a kommentárok számos magyarázatot adnak arra, hogy miért volt szükség két összejövetelre – az alábbiakban ezekből szemezgettünk.

Eszter királyné jelre várt

Két nagy középkori magyarázó, a spanyolországi Ávrahám ben Meir Ibn Ezra rabbi és a római Immánuel ben Slomó úgy értelmezték, hogy az első lakoma idején Eszter királyné még nem látott semmiféle utalást arra, hogy az Örökkévaló elfogadta volna a zsidók imáját és bűnbánó böjtölését. Ezért Eszter nem is fedte fel az összejövetel valódi célját, inkább meghívta két vendégét egy második lakomára. Amikor Eszter másnap látta, hogy a király hogyan tüntette ki Mordechájt a korábbi jótettéért, akkor már felismerte, hogy az Örökkévaló meghallgatta imáikat, és tudta, hogy a második lakomával már meg fogja tudni menteni a zsidó népet.

Ki kicsoda a purimi történetben?

Cikkünk bemutatja a szereplőket. Áchásvéros: hatalmas, 127 tartományból álló birodalom fölött uralkodó király, aki – miután megölette előző feleségét, Vástit – elvette a zsidó Esztert. Ő volt az, aki Hámánnak engedélyt adott a zsidók elleni pogromra, a zsidóknak pedig a védekezésre. Valószínűleg azonos a történelemből ismert perzsa Xerxész királlyal. Ávicháil: Eszter királyné édesanyja volt Bigtán: … Olvass tovább

Jobb az óvatosság

Az Ákédát Jicchák szerzője, Jicchák ben Mose Arama spanyol rabbi a magyarázatában felidézte, hogy Eszter kéretlenül járult a király elé, amely akár halálbüntetést is vonhatott volna maga után:

„[…] aki bemegy a királyhoz a belső udvarba anélkül, hogy hívták volna, az az egy rendelet áll, hogy kivégzik, kivéve ha a király az arany pálcáját felé nyújtja, akkor maradhat életben. […]” (Megilát Eszter 4:11.)

Eszter ezért jobbnak látta, ha nem az első alkalommal áll elő Hámán gonosz tervének ismertetésével. Arama rabbi szerint Eszter királynő tarthatott attól, hogy ha rögtön kifejtené a lakoma okát, akkor Hámánnak esetleg sikerülne rávenni a királyt, hogy megbüntesse feleségét a hívatlan látogatásért.

A bálványok kikerülése 

A Talmudban (Megila 15b.) áll, hogy amikor Eszter belépett Áchásvéros tróntermébe – egy bálványokkal teli helyiségbe, elhagyta őt az isteni jelenlét. A királyné érzékelve ezt úgy döntött, hogy a hely biztosan nem alkalmas a csoda beteljesülésére, ezért Áchásvérost és Hámánt saját lakosztályába hívta. Azonban az első összejövetelre Hámán egy bálványmintával hímzett ruhában jelent meg (ez volt egyébként az oka annak, hogy Mordecháj nem volt hajlandó meghajolni Hámán előtt), s így Eszter megint nem tudta elmondani kérését a királynak.

Az előző gondolathoz a „három város rabbija”, ráv Jonátán Ejbenschültz (1690–1764) hozzáfűzi, hogy a második este Hámánt közvetlenül azután kísérték a lakomára, hogy a király lován vezette végig Mordechájt. Erre az általa gyűlölt eseményre nem vette fel a bálványmintás ruháját, mert nem akarta, hogy istene tanúja legyen megaláztatásának. Eszternek ebben a bálványoktól mentes környezetben kínálkozott megfelelő alkalom arra, hogy kívánságát a király elé tárja.

Felkelteni a király érdeklődését

Eszter tudta, hogy küldetése sikerrel járhat, ha féltékenységet és gyanakvást ébreszt a királyban Hámánnal szemben. Így aztán, amikor az első lakomára hívta Áchásvérost, akkor ugyan ő volt az elsődleges vendég, de invitálásába rögtön beleszőtte Hámánt is, ahogy áll:

„Ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem.” (Megilát Eszer 5:4.)

Slomó Alkabec rabbi a Mánot háLéviben hívja fel a figyelmet arra, hogy amikor Eszter a második alkalomra hívta vendégeit, akkor már nem tett különbséget kettőjük között, hanem, mint egyenrangú felekről beszélt:

„[…] jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek.” (Megilát Eszer 5:8.)

Ez persze duzzasztotta Hámán egóját, másrészt a király féltékenységét is. Így aztán, amikor Eszter végül megvádolta Hámánt, akkor a király haragja már kellőképp meg volt alapozva, csak egy kis olaj kellett a tűzre, hogy Hámánt kivégeztesse.

A Mesech Chochmá szerzője, Meir Szimchá dvinszki rabbi szerint Eszter már az első alkalom előtt úgy gondolhatta, hogy Hámán meghívásával annyira felkorbácsolja a király féltékenységét, hogy a bevádolást követően nem csak Hámánt, de őt magát is meg fogja ölni. Eszter bátorságát mutatja, hogy ő ezt is vállalta volna a zsidó nép megmeneküléséért. Amikor pedig a királyné látta, hogy az első lakomával nem ért célt, kissé felpörgette az eseményeket, s még kihívóbb módon rendezte meg a második partit.

Tórai forgatókönyvet követve

Slomó Alkabec magyarázata szerint Eszter, hogy legyőzze Hámánt aki Ézsau unokájának, Ámálénak leszármazottja volt, a Tóra egyik ismert történetét, Jákov ősatya forgatókönyvét használta (Vájislách hetiszakasz). Amikor Jákov bátyjához Ézsauhoz közeledett – ahhoz az emberhez, ki bár testvére volt ártani akart nemcsak neki, de Jákov egész családjának (vagyis a zsidó nemzet őseinek)-, akkor az ősatya egyszerre háromféleképpen próbálta megoldani a problémát: ajándékot küldött, imádkozott és háborúra készült. Ehhez hasonlóan Eszter is imádkozott, böjtölt, lakomát rendezett, amely az „ajándéknak” számított, a második lakoma pedig maga a háború lett.

Minél magasabbra emelnek, annál nagyobb a zuhanás

Eszter királyné úgy tervezte, hogy Hámánt először még magasabb szintre helyezi, hogy aztán a bukása még nagyobb legyen. Tudta, hogy a király még szigorúbb a hozzá legközelebb állók hibáival szemben. Hámánt az első meghíváskor a megbízható tanácsos és miniszter státuszából fontosabb személy szintjére emelte, akit a királyi pár privát vacsorára invitál. Második lépésben pedig, ahogy fentebb már említve volt, Eszter Hámánt egyenesen a királlyal egy magasságba állította.

Eszter, aki megmentette a zsidó népet

Eszter bölcs volt és vakmerő, el is nyerte Áhásvéros király tetszését. Azonban története ennél sokkal többről szól.

Haszid mesterek mutatnak rá, hogy Eszter terve mind lelki, mind fizikai síkon működött. A Talmudban áll, hogy az Örökkévaló azt mondja az önző emberekről: „Én és ő nem élhetünk együtt.” (Szotá 5a) Ahogy pedig a próféta mondja: „Ha magasra mint a sas, ha a csillagok közé rakod le fészkedet, onnan döntlek le, úgymond az Örökkévaló.” (Ovádjá 1:4.) Vagyis, amikor Hámán egója elérte a „minden királyok királyának” szintjét, elérkezett a végső bukása is.

Ahogy az Örökkévaló elhozta a zsidó nép üdvösségét, úgy mi is mihamarább érdemeljük ki a végső megváltást a messiás gyors eljövetelével még napjainkban!

Nyitókép: Wikipédia