Miért olvassák fel a zsidó esküvőn a ketubát? – kiderül a chabad.org cikkéből, mely a Rebbe egyik beszédén (Likutéj Szichot 16) alapul.
A zsidó esküvő, mint a zsidóságban minden, szigorúan meghatározott szabályok szerint, előre felállított rendben zajlik. Fontos
része a ktuvá, az arámi nyelven írt házassági szerződés felolvasása az esküvői baldachin, a chupá alatt. Ha azonban azt gondolná valaki, hogy az általában díszes papírra írt szöveg romantikus fogadalmakat vagy szerelmes szavakat tartalmaz, akkor csalódást kell okoznunk: a ketuba egészen másról szól ugyanis.
Szerződés ez a javából, melyben olvasható ugyan, hogy a férj vállalja, hogy „hűségesen megtiszteli, eteti és támogatja” feleségét, ám ennél jóval részletesen taglalja, hogy a férjnek milyen pénzbeli kötelezettségeket kell teljesítenie válás esetén.
E dokumentum története a talmudi időkre nyúlik vissza, amikor a házasságok jelentős része nagyrészt kényelmi alapokra épült és túlságosan sok férj bocsátotta el feleségét különféle ingatag indokokra hivatkozva. A rabbik e felelőtlen férjek ellenében, a feleségek védelmében vezették be a ketubát, hogy a férfiak alaposan meggondolják, vajon valóban van-e okuk a válásra. Mindemellett kérdés, hogy vajon valóban a közös út kezdete, az esküvői sátor-e az a helyszín, ahol ezt az iratot fel kell olvasni.
Miért beszélünk válásról, fizetési kötelezettségekről éppen a kölcsönös szeretet és elköteleződés kifejeződésének pillanataiban?
Háláchikus szempontból az az egyszerű magyarázat, hogy a chupá alatt valójában két rituális mozzanatra kerül sor. Az egyik a kidusin, az eljegyzés, a másik pedig a niszuin, maga az esküvő. A talmudi kor előtt a két rituáléra egy év különbséggel került sor, ám később egybeforrasztották a kettőt és a két szakasz elválasztását jelzi a szertartás során a házassági szerződés felolvasása.
Van azonban a szokásnak egy mélyebb magyarázata is
Mózes második könyvének szakasza, a Trumá elején hallunk a fiatal nemzet első építkezési projektjéről, a Miskánról, vagyis a pusztai Szentélyről. „Építsetek nekem Szentélyt” – mondja az Örökkévaló és a nép bőkezűen adakozik a a szent ügy érdekében. Bölcseink a Miskán építésének minden egyes elemét nagyon fontosnak tartják, legyen szó a felhasznált anyagokról, a falak magasságáról, az egyes berendezési tárgyakról, stb. A Miskán minden egyes részlete jelentést hordoz és a zsidó élet egy-egy kis szeletét szimbolizálja. A tórai történeteket kiegészítő midrás (Midrás Tanchumá, Trumá 7) párhuzamot von az építkezéshez felhasznált négy alapanyag és a zsidó történelem négy korszaka között. Az arany, az ezüst, a réz és a vörösre színezett bőrök Babilóniát, Perzsiát, Görögországot és Rómát képviselik eszerint, éppen azt a négy nemzetet, melyek felelősek a zsidó nép négy száműzetéséért, vagyis olyan időszakokért, melyek során más hatalmaknak voltunk és vagyunk a mai napig alávetve. Itt is felmerülhet a kérdés: miért kell az építés során a rombolásról beszélni?
Miért éppen azokra a népekre talál az építkezésről szóló szövegben utalást a midrás, melyek lerombolták a Szentélyünket?
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a jó történeteket jellemzi a fordulatosság, a konfliktusok. Ha nincs konfliktus, nincs íve a történetnek, a szereplők nem változnak, nem alakul ki semmi és a történet unalmas, lapos lesz. Azért szeretjük a fordulatos történeteket, mert erről szól az életünk is: az elénk kerülő konfliktusok megoldásáról, a problémák és kihívások közti eligazodásról és személyiségünk – lehetőleg pozitív irányú – alakulásáról az események hatására. Úgy tűnik, az Örökkévaló is éppen ezt szeretné, hiszen a mi materiális, tökéletlen, konfliktusokkal és kihívásokkal teli, véges világunkat választotta ki arra a célra, hogy itt lakjon. Maradhatott volna önmagában, önmaga tökéletességében, lakhatott volna spirituálisan tökéletes világban, angyaloktól és más égi lényektől körülvéve. Ő mégis a mi földünket választotta. A Tórát, mely az Ő akaratát tartalmazza, nem tartotta meg magának és nem is az angyaloknak adta. Ugyanúgy a zsidó népnek ajándékozta, ahogyan minket választott ki arra, hogy közöttünk lakozzon. Ennek pedig az az oka, hogy ez az egyetlen olyan világ, melyben létezik a konfliktus, a sötétség és a zavarodottság, ám léteznek azok az emberek is, akik mindent megtesznek azért, hogy mindezekkel szembenézzenek és legyőzzék őket.
Ez az oka annak, hogy a Szentély építéséről szóló mondatok annak lerombolására is utalnak.
A Szentély célja az volt, hogy otthonként szolgáljon az Örökkévaló Isten számára.
A fizikai világ spirituális központja volt, az a hely, melyen Isten Jelenléte a lehető leginkább érzékelhető földi körülmények között.
Az emberek, mint fentebb írtuk, nagylelkűen adakoztak az építkezéshez, örömmel járultak hozzá annak a nagyszerű építménynek a létrehozásához, melyből a szentség sugárzik majd. Ne feledjük azonban, hogy a valódi történet csak akkor kerekedik ki, ha létrejön a konfliktus. Amikor a zsidó nép Szentély híján száműzetésben van, sötét és kihívásokat rejtő helyzetekben találja magát és még azon a helyen is otthont épít Istennek, akkor érthető meg az építkezés valódi és végső célja. Csodálatos, amikor van Szentélyünk és minden nap imádkozunk a felépüléséért. De nem kevésbé csodálatos a nép, mely képes megtalálni az Örökkévalót, akárhol is tartózkodik, akármilyen sötét helyen, ahol az isteni rejtőzködik.
A házasságkötés nem más, mint egy építési projekt kezdete
Két ember úgy dönt, hogy közös életet épít. A chupá alatt minden mosolygós és rózsás, a kapcsolat fenntartásához semmiféle erőfeszítésre nincsen szükség, a házasságkötés romantikus és a pár boldog. Minden ígéretes és szép. A kapcsolat igazi próbája akkor jön el, amikor az esküvő igézetéből eljutunk a szürke hétköznapokba, amikor konfliktusok és nehézségek állnak utunkba. Mert az, hogy ezek is eljönnek, nem kérdés. Ám éppen ez teszi a történetet izgalmassá: hogyan oldják meg a szerelmesek a konfliktust és hogyan válnak tőle jobb emberekké és jobb házastársakká. Ekkor ébrednek rá az igazi szerelemre és ekkor születik meg a valódi kapcsolatuk. Ezért beszélünk az építés szakaszában, a chupá alatt a rombolásról. Ezért olvassuk fel a ketubát: lesznek nehézségek, lesznek konfliktusok, lesznek problémák. De ne féljetek, sőt, inkább öleljétek őket magatokhoz és oldjátok meg őket közösen, mert ezek segítenek hozzá titeket ahhoz, hogy felismerjétek kapcsolatotok valódi mélységét és szépségét.