„Ez még nem a fejlődés vége!”

Július 26-án, este nyolc órakor Magyarországon családok tízezrei várták izgatottan a hírt: bekerült-e a frissen „érett” ifjú a választott szakirányra a felsőoktatásban? A családok mellett persze a tanárok és az iskolaigazgatók is izgulnak ilyenkor, hiszen az ő munkájuk is górcső alá kerül: sikerült-e mindent megadniuk a diákoknak az induláshoz? Az eredményekre várakozva Szilánk Zsuzsával, a Maimonidész Gimnázium igazgatójával beszélgettünk az oktatásról és az iskolák szerepéről.

 

2023-ban már a második osztály vette sikeresen az érettségi akadályait a Maimonidészben. A diákok közül vannak, akik külföldön szeretnének továbbtanulni, mások hazai felsőoktatási intézményekbe adták be a jelentkezésüket. „Belföldi és külföldi továbbtanulásra is felkészítjük a gyerekeket, hogy az ő döntésükön múljon, merre haladnak tovább a gimnázium után” – mondja az igazgatónő. „Az a célunk, hogy minden gyerek megtalálja az útját és a saját képességeinek megfelelő lehető legjobb tudással hagyja el az intézményt.”

Amikor az oktatási módszereikről kérdezem, elárulja, hogy éppen egy népszerű oktatási szakemberrel egyeztetett időpontot, mert szeretne jobban megismerkedni az általa népszerűsített módszertannal:

„Az általam vezetett oktatási programokban és intézményekben – legyen szó iskoláról, óvodáról vagy hittanoktatásról – nagy hangsúlyt helyezünk a változatos oktatási módszerek használatára. Nagyon fontos, hogy a pedagógus a maga által választott, hozzá legközelebb álló pedagógiai módszereket tudja úgy alkalmazni, hogy ez ne legyen sematikus. A legjobban átgondolt pedagógiai módszer is megakad, ha egysíkú, egyirányú, már csak azért is, mert minden gyerek más, és így más módszertant kell vele alkalmazni. Ezért szeretnék minden alkalmat megragadni, hogy új vagy megújult módszerekkel ismerkedhessünk meg.”

Mint mondja, az oktatásban is vannak „divatok”: „Ahogy a történelem ismétli önmagát, úgy az oktatási módszerek is vissza-vissza köszönnek. A fő irányok megvannak, ezeket kell az aktuális korban alkalmazni. A 21. század új nagy kihívása a képernyő-függőség. Nem mindegy, milyen eszközöket és mikor adunk a gyerek a kézbe – nem tudjuk, mivel ártunk és mivel használunk. Nagyszerű lehetőségek rejlenek pl. a projekt alapú oktatásban – de mekkora gyereknél hasznos, ha ennek része pl. egy számítógépes prezentáció elkészítése. Erről nincs még húszéves tapasztalat sem, muszáj folyamatosan fejlődni, figyelni.”

A személyre szabott figyelem, amire sajnos sok iskolában számos ok miatt nincs lehetőség vagy akarat, talán a legfontosabb momentum az iskola ars poeticájában: „Ebben látom a sikerünk kulcsát – minden diákkal van személyes kapcsolatunk, így tudsz hova nyúlni, ha segítségre van szükség. De ehhez ismerni kell a gyereket, hogy tudjam már a nézéséből, hogy baj van. A kis létszámos osztályok, a válogatott és elhivatott pedagógusok, akik egymással szorosan együttműködnek, lehetővé teszik, hogy gyorsan tudunk reagálni a változásokra.” Márpedig változások vannak. Akár a családban, akár az iskolai közösségben történik valami, az szinte mindig visszatükröződik a tanulmányokban. „Az oktatás, az oktatási intézmények vezetése egy nagyon összetett terület, ahol nyitottan kell hozzáállni az eseményekhez és képesnek kell lenni a változásra és változtatásra. Az a sikeres, aki tud alkalmazkodni. Nem az a célunk, hogy mindenki szívsebész legyen, hanem hogy egészséges, boldog, identitásukat megélő zsidó fiatalokat neveljünk, akik a saját képességeikhez mérten, a saját területükön lesznek sikeresek.”

Mindehhez nagyon fontos a közösség megtartó ereje, amiben a gyerekek érzik és megélik az együttműködés fontosságát és előnyét. Ehhez számtalan közösségi, iskolán kívüli programot is kínál a Maimonidész Gimnázium. A diákok között a legkülönbözőbb családi hátterű gyerekek vannak: egyesek vallásos családból érkeznek, ám sokan itt találkoznak először zsidó gyökereikkel. „Az oktatási programmal és az iskolán kívüli lehetőségekkel egyaránt azon igyekszünk, hogy mindenki stabil alapokat szerezzen a zsidó kultúra és hagyomány területén és ha igénye van rá, elmélyíthesse tudását. Nagyon fontos, hogy megérezzék a közösséghez tartozás jelentőségét és később nekik maguknak legyen meg erre az igényük.”

A figyelem és az akarat azonban nem elég, magyarázza az igazgatónő: „Az oktatásban, az oktatás erejében hinni kell és emellett nagyon komoly energiát kell belerakni – energiát és pénzt, kompromisszumok nélkül. Ehhez kell a fenntartó és az iskola közötti gördülékeny együttműködés. Egyházi intézmény vagyunk és nagyon sokat jelent számunkra az EMIH támogatása és bizalma. Mindig elfogadják, hogy amit kérünk, arra valóban szükség van. Ehhez maximálisan kell bízniuk a szakértelmünkben és az elkötelezettségünkben.

A most érettségizett osztály még 4+1 évfolyamos rendszerben kezdte tanulmányait, azonban idén nagy változás volt, hogy 7. és 8. évfolyamon is elindult az oktatás. A fiatalabb gyerekek érkezése kihívás és siker is egyben: „Vannak korosztályos különbségek, ami miatt bizonyos közös iskolai programokat külön kellett választani, hiszen most már vannak 12-13 éves gyerekeink és majdnem 20 évesek is. Egy-egy különleges előadáshoz a kicsiknek nincs még meg a tudása, vagy például a pályaválasztási tanácsadásra még nincs szükségük. Egy sportnapot viszont természetesen közösen lehet megrendezni az egész iskolának.

„A közösség is érdekesen alakult a kibővült iskolában. Segített, hogy a nagyobbak felelősséget éreztek a kisebbek iránt, főleg a lányok örömmel anyáskodtak az új diákok fölött, a fiúknál inkább elő-előfordult kakaskodás. Erre figyelni kellett, de nem volt gond, ezek az iskolai élet mindennapos velejárói. Egy közösségi iskolának nagyon fontos célja, hogy megtanuljuk elfogadni és értékelni a másikat – ez nagyon fontos, enélkül nem tudjuk támogatni egymást.”

Váratlan problémákat is hozott az új helyzet, azonban a megoldása jól szemlélteti az iskola légkörét: „Meglepő volt, hogy a kicsik mennyire rá vannak gyógyulva a telefonra, jobban, mint az eddigi osztályok. Rendkívüli szülői értekezletet hívtunk össze, ahol elmondtam, mit tapasztalunk és milyen megoldást javasolunk. Ezután a szülőkkel közösen, szinte egyhangúlag hoztuk meg a döntést, hogy napközbenre le kell adnia a gyerekeknek a telefont.”

A most elindult két plusz osztály azonban még nem a fejlődés vége. A cél, hogy az óbudai zsidó óvoda és a Maimonidész közötti „rést” betöltsék és az általános iskola első hat évfolyama is elindulhasson. Ennek az előkészítő munkái tavaly megkezdődtek, és remélhetőleg az idén lezajló akkreditálási folyamat eredményeként jövő évtől megkezdődhet az oktatás első osztálytól. „Fantasztikus látni, ahogy a gyerekek fejlődnek és nagyon izgalmas lehetőség lesz, ha Isten segítségével el tudjuk indítani az alsóbb évfolyamokat is. Így az is elképzelhető lesz, hogy egy gyerek bekerül 2-3 éves korában hozzánk és végigkísérjük egészen az érettségiig. A visszajelzésekből látjuk, hogy jó az, amit csinálunk: a diákok visszavágynak és tudnak építkezni arra, amit itt kaptak. A szülőktől is sok megerősítést kapunk: persze a szülő hamarabb látja, mit ad egy oktatási intézmény, előbb érti meg, mi miért jó, mint a kamasz, akinek ugye definíció szerint minden hülyeség és életkori jellemzője, hogy az iskola teher és nyűg számára” – teszi hozzá az igazgatónő nevetne. – „De ez nem gond.”

Adja magát a kérdés, kik a célközönsége az iskolának? „Olyan családokat várunk – és itt fontos, hogy én elsősorban családokkal szeretek dolgozni –, akikkel közös célunk, hogy a gyerek előmenetelét segítsük.  Mindenkit várunk, de nem a mennyiségben mérjük a sikerünket, hanem a minőségben. Olyanok jelentkezését várjuk, akiknek fontosak a zsidó értékek, a közösségi élet, de magas színvonalú, 21. századi oktatást akarnak. Akik számára érték, hogy a gyerekük nem csak lexikális tudással, de közösségi élménnyel is gyarapodik. Ahogy mondtam, a változásra való nyitottság rendkívül fontos, ezért is várjuk folyamatosan a jelentkezéseket a titkarsag@zsidogimnazium.hu e-mail-címen.

Az ideális diák számunkra olyan, aki amikor belép az iskolába, érzi, hogy itt jó neki, nincs feszültség, hazaérkezett” – teszi hozzá az igazgatónő. És mire befejezzük a beszélgetést, az is kiderül: szinte minden most érettségizett diákjuk ott folytatja tovább a tanulmányait, ahol legeslegjobban szerette volna. Gratulálunk!