Egy zsidó bárhol imádkozhat. Ha tíz férfi (egy minján) összejön, akkor olyan imákat is elmondhatnak, melyeket csak közösség jelenlétében szabad elmondani, és Tórát is olvashatnak. A zsinagógát az különbözteti meg más életterektől, amelyekben szintén lehet imádkozni, hogy speciálisan a közösségi szertartások céljára alakították ki, és található benne tóratekercs.
 Augusztus 27-én, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 10-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várja az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. |
A zsinagóga állhat önmagában, vagy összekapcsolódhat egyéb közösségi terekkel, például tanulásra szolgáló bét midrással, mikvével, konyhával, rabbilakással, rendezvényteremmel, stb., ahogyan ezt sok magyarországi zsinagógában is megfigyelhető. A héber bét kneszet elnevezés mellett az askenáz világban elterjedt a súl (sül, sil) kifejezés is, mely a zsinagóga tanház-jellegét emeli ki. Az általánosan elterjedt, görög eredetű zsinagóga szó a synagein – összegyűlik igéből ered, vagyis, ahogyan a héber megjelölés is, az összegyűlés és a közösség fontosságát emeli ki.
A zsinagógának a közösség lehetőségei szerint szép és díszes épületnek kell lennie:
„Készítsetek egy gyönyörű sátrat, egy gyönyörű lulávot, egy gyönyörű sófárt, gyönyörű imarojtokat, gyönyörű pergament egy tóratekercs számára, és írjátok arra az Ő Nevét gyönyörű tintával, gyönyörű lúdtollal, szakértő írnok által, és tekerjétek be a tóratekercset gyönyörű textilbe.” (Sábát 133b.)
A micvák szebbé tétele nemcsak az által lehetséges, hogy szigorúbban tartjuk be azokat, hanem úgy is, hogy kidíszítjük a micvákhoz szükséges tárgyakat. Ha ezekkel teljesítjük a parancsolatokat, akkor ennek eredményeként nem csupán a parancsolatok lesznek tökéletesebbek, hanem általuk mi is szebbé válunk. A zsinagógában átélhetjük a pillanat szentségét és fontos, hogy ennek megfelelően viselkedjünk.
A zsinagógába lépés szabályainak egyike az, hogy férfiaknak nem illik fedetlen fővel a zsinagógába lépni.
De mi van akkor, ha az emberek ugyan befedik a fejüket, ám a zsinagóga – bármilyen szép és díszes is – kalapot emel? Erről szól a következő anekdota.
Történt egyszer, hogy Ferenc József a Szentföldre látogatott. Akkoriban Izrael a hatalmas Oszmán Birodalom része volt, és az uralkodó szívesen fogadta a másik óriási birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia urát. Ferenc József érkezésének hírére fellobogózták Jeruzsálemet és reményekkel telve várták a császárt. Amikor megérkezett, áhítatosan járta be Jeruzsálemet, a szent várost, és látogatást tett annak zsidó lakóinál is. Megtekintette a legfontosabb látnivalókat és megnézte azt is, hogy mint élnek egykori alattvalói.
Jeruzsálemben akkoriban nagy építkezések folytak. Ferenc József nem volt rest, sorra látogatta valamennyit, és kedvtelve szemlélte azokat az épületeket, melyeket saját alattvalói emeltek. Néhány évvel korábban a ruzsini rebbe, Jiszráel Friedman rabbi drága pénzen megvásárolt arab tulajdonosaitól egy telket, nem messze a zsidók egyik legszentebb helyétől, a Siratófaltól. Gyönyörű zsinagógát építettek magas, fehér falakkal és szépen ívelt ablakokkal, csak éppen a teteje hiányzott még. Ferenc József természetesen meglátogatta ezt az építkezést is, hiszen a ruzsini rebbe egyben alattvalója is volt, az Osztrák-Magyar Monarchia lakosa.
A zsinagóga építtetői kellő tisztelettel köszöntötték uralkodójukat, körbevezették a pompás épületben és beszámoltak neki szentföldi életükről. Ferenc József megelégedettséggel szemlélte a zsinagógát, csak azon csodálkozott erősen, hogy miért nincs a tetején kupola. Az ő birodalmában ugyanis akkoriban kupolás zsinagógákat építettek. A zsinagógának valóban nem volt még teteje, mert ahogy folyt az építkezés, itt is csinosítgattak rajta egy kicsit, ott is hozzátoldottak még valamit, és mire a kupolához értek volna, elfogyott az építkezésre szánt pénz. Ezt azonban mégse vallhatták be, ezért Niszán Beck, aki a ruzsini rebbe nevében vezette az építkezést, így felelt:
„Felségednek igaza van, valóban, a kupola jelenleg nem látható. Felséged nagysága előtt ugyanis még zsinagógánk is meghajol, és tisztelete jeléül a kalapját is leemelte.”
Ferenc József nagyot nevetett az elmés válaszon, és rögtön megértette, hogy itt bizony segíteni kell. Szép összeget adományozott a célra, amiből befejezhették az építkezést, és felépülhetett a zsinagóga kupolája is.