Bármelyik nő kerülhet olyan helyzetbe, amikor bár szüksége van segítségre, mégis kényelmetlenséget okoz számára egy csapat férfi mentős megjelenése. Ilyen eset például vizesen a kádban elvágódni, hogy csak egy példát mondjunk. A vallásos zsidó nők körében ez a jelenség talán még nagyobb problémát jelent, hiszen őket kizárólag férjük láthatja teljesen fedetlenül. A kiszolgáltatottság és szégyenérzet könnyen vezethet oda, hogy egy-egy helyzetben inkább nem hívnak segítséget a bajba jutott nők. Így jött Ezras Nashim ötlete: a szervezet úttörő lépést tett, hogy létrehozzon egy kizárólag nőkből álló sürgősségi segélyszolgálatot, amely vészhelyzetben kielégíti az ortodox zsidó nők érzelmi és fizikai szükségleteit.
A szervezet életéről Leah Levine-Freierrel, az Ezras Nashim csoport operatív igazgatójával beszélgettünk.
Mesélnél egy kicsit magadról?
Borough Parkban születtem, édesanyám Rachel Freier bírónő, aki egyben az Ezras Nashim szervezet alapítója.
Haszid szellemiségű iskolába jártam, főiskola előtt pedig egy évet Izraelben töltöttem, utána visszajöttem, elkezdtem a tanulmányaimat, amit épp hogy csak befejeztem. Közben megházasodtam és már megszületett az első gyermekünk is. A férjem szintén New Yorkból, a Borough Parkból származik.
Mikor jött létre a szervezet?
A szervezet 2014-ben látott napvilágot, azonban a mentőengedélyt csak később kaptuk meg. Ez idő alatt a FDNY tűzoltósággal (New York City Fire Department) működtünk együtt. Amióta megvan az engedélyünk, sokkal gyorsabbak vagyunk, több esetet tudunk ellátni és a páciensek is jobban biztonságban érzik magukat.
Hogyan jött a szervezet létrehozásának ötlete?
A szervezet alapvetően sürgősségi ellátást nyújt nőknek. Mostanáig világszerte az volt a jellemző, hogy csupán férfi szervezetek álltak rendelkezésre. Például ott van a Hatzalah, ami szintén egy önkéntes sürgősségi mentőszolgálat. Csodálatos munkát végeznek, viszont kizárólag férfiak dolgoznak a szervezetnél. Így amikor egy nőnek segítségre volt szüksége, csak férfiakhoz fordulhatott. A szervezetünk célja, hogy megtartsa a nők méltóságát a legkényesebb helyzetekben is.
Hány taggal rendelkeztek jelenleg?
Jelenleg 50 taggal rendelkezünk, ez persze egy hosszú utazás volt. Rengeteg ember volt segítségünkre a kezdetekben és a mai napig is sokan segítenek, de mivel ez egy önkéntes szervezet, sokan le is morzsolódtak az évek során.
Milyen volt a fogadtatás a közösségben, amikor előjöttetek a szervezet ötletével?
Amikor édesanyám előrukkolt a szervezet ötletével, mindenki azt mondta, hogy az ötlet maga nagyon szép, de biztosan nem fog megvalósulni. Nem hittek benne. Azt mondták, hogy jobb, ha meg sem próbálja. Nem bíztak abban, hogy nők el tudnak látni egy ilyen feladatot, úgy gondolták, hogy nem elég gyorsak és erősek hozzá. Ő azonban nem adta fel és az évek során ez meg is térült, rengetegen álltak mellénk és támogattak minket. Most pedig, hogy látják a szervezet jól működik, a közösség többségében támogató és nagyon boldogok, hogy vagyunk.
Sokak nézetét változtatta meg személyes élményük amikor vészhelyzet alkalmával hozzánk fordultak. Emellett pedig hatalmas érv a szervezet mellett, hogy a férfi mentőszolgálat nemcsak a vallásos nőknek okoz kényelmetlenséget, de a férjük sem örül a helyzetnek. A férjem egy haszid gondolkodású ember és a barátaival mind egyetértettek ebben.
Például a rabbim azt mondta, hogy természetesen vészhelyzet esetén igénybe veheti egy nő a férfiak segítségét, de ha van rá lehetőség, akkor igyekezzen elkerülni és nőket segítségül hívni.
Az évek során olyan meghatározó személyiségek álltak ki a szervezet mellett, mint Meir Zvi Bergman, Batsheva Kanievsky, az izraeli Bnéi Brák közismert rebbecenje volt, Yaakov Moshe Hillel, a jeruzsálemi Kabbala Jesiva Ahavat Shalom vezetője, Baruch Dov Povarsky, a Bnéj-Brák-i Ponevezh Jesiva ros jesivája, Yitzchok Scheiner, a jeruzsálemi Kamenitz Jesiva ros jesivája volt, és még sokan mások.
Milyen feladatokat látsz el a szervezetnél? Hogyan lettél része az Ezras Nashimnak?
Felelős vagyok a szervezet kommunikációs feladataiért és a toborzásért. Többek között adománygyűjtéseket szervezek, kézben
tartom a közösségi média oldalainkat, marketing és PR feladatokat látok el.
A legtöbb feladat azért hárult rám, mert édesanyám bírónő lett. Ebben a pozícióban viszont nem végezhet adománygyűjtést, toborzást és egyéb, a szervezethez szorosan kapcsolódó tevékenységet. Szeretett volna egy olyan személyt megbízni ezekkel a feladatokkal, akiben mély bizalma van.
Előtte tanítónőként dolgoztam, 6. osztályosokat tanítottam matematikára és történelemre, amit imádtam. Persze már ekkor is kapcsolatban voltam a szervezettel, hiszen otthon folyamatosan hallottam mik történnek éppen. Ez a kapcsolat a szervezetről szóló film készülésének környékén erősödött fel. Amikor megjelent a 93 Queen nevezetű film, akkor elkísértem édesanyámat a vetítésekre és én mentem fel a színpadra, hogy beszédet mondjak és válaszoljak a kérdésekre.
Ezeket az alkalmakat az adománygyűjtésre is felhasználtam, beszéltem a gyűjtés fontosságáról. Ekkor nagyjából 33 nappal jártunk az esküvőm előtt. Az esküvőm idejére már 30.000 dollárt (cca. 10 millió forint) gyűjtöttünk össze. Ekkor odafordult hozzám édesanyám és azt mondta:
„Leah, nem mehetsz sehova, az Ezras Nashimnak szüksége van rád.”
Bár nem volt tapasztalatom ezekben a szerepkörökben, de lépésről lépésre mindent kipróbáltam és jónak bizonyultam.
Te miben látod az Ezras Nashim fontosságát?
Mindig tudtam, hogy a szervezet fontossága jelentős, de az első hívásom volt az, ahol igazán megértettem, miért van ránk szükség. Egy hölgy telefonált akinek allergiás reakciója támadt az intim területein. Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen helyzetben képtelen lennék férfiakhoz fordulni. Ezzel természetesen ő is így volt és nagyon boldog volt, hogy hívhatott minket.
Tudnál mesélni a szervezet mindennapjairól?
Különleges módon működünk, hasonlóan a Hatzalah-hoz, ami eltér minden más sürgősségi segélyszolgálattól. A mentőautó általában az állomáson van, valamint vannak tagjaink, akik saját autóval és rádióval rendelkeznek. Értesítést kapnak az esetekről amelyre visszajeleznek, hogy ki megy ki a helyszínre ellátni a beteget. A mentőautóval a beteg házánál találkoznak, szükség esetén a pácienst elszállítják a kórházba. Ez a sürgősségi ellátás. Ezen kívül van olyan programunk, ahol korábbi betegekhez járunk ki, például, ha valakinek magas volt a vérnyomása, akkor bizonyos ideig látogatjuk és ellenőrizzük van-e eltérés az értékekben.
Hogyan válhat valaki a szervezet tagjává?
Először is be kell nyújtani a jelentkezést, majd személyes interjú következik. Ha az interjú jól sikerül, megvizsgáljuk az illető mennyire elkötelezett, mennyi időt és energiát tud a szervezetbe fektetni. Ha a jelentkező megfelel a kritériumoknak, akkor részt vesz a mentőorvosi tanfolyamon amit bárhol elvégezhet. Természetesen vannak ösztöndíj lehetőségeink is. Nagyjából 4-6 hónap alatt végzik el a jelentkezők a tanfolyamot, alapvetően 180 órát vesz igénybe. Ezt van, aki szorgalmas tanulással egy hónap alatt teljesítette.
Az új tagok először másodlagos tagként kerülnek be a szervezet életébe, megfigyelnek és segítenek, amíg nem szereznek elég tapasztalatot.
Volt olyan érdekes eset, amit szívesen elmesélnél az olvasóknak?
Rengeteg érdekes eset volt. Például egy alkalommal édesanyámmal voltam, aki mentős, magasabb szintű képzettséggel rendelkezik. Egy nő kereste fel sábeszkor aki odasétált a mentőállomásra ami édesanyám házánál van. A kezét mutatta, amivel valami nem volt rendben. Anya azt tanácsolta neki, hogy menjen el a kórházba. A nő kérdezte, hogy biztos-e benne, hiszen sábesz van és talán várni kellene.
Anya így fogalmazott:
„Figyeljen, két keze van. Ha kész egy kézzel élni, akkor maradjon, de ha szeretné mindkettőt használni, akkor meg kellene nézetni.”
A nő visszajött szombat kimenetele után és elmondta, hogy mennyire szerencsés, hogy elment a kórházba, mivel olyan mély fertőzés volt a kezében, ami majdnem csontig hatolt, és elveszthette volna a kezét. Nagyon érdekes volt látni ezt a helyzetet.
Hogyan tudod összeegyeztetni anyaként és vallásos nőként az életedet és a munkádat?
Nagyon sokat tanultam édesanyámtól aki bármennyi feladatot is vállal magára, a családot mindig az első helyre teszi. Én is nagyon elfoglalt vagyok és rengeteg hívást kapok, ami eleinte zavart a családi életben. Ezért bevezettük, hogy a közös időtöltés és étkezések alkalmával félretesszük a telefonunkat.
Nagyon figyelni kell az időbeosztásunknál arra, hogy a családot mindig az első helyre tegyük és megtartsuk az egyensúlyt az életünkben.
Illetve két telefont használok. Van egy okostelefonom amit a munkámhoz használok és egy egyszerű mobiltelefon, amit a személyes kapcsolatok fenntartására. Amikor elmegyünk a barátainkkal találkozni akkor az okostelefont mindig otthon hagyom, hogy tényleg csak rájuk koncentráljak.
Tervezitek a jövőben bővíteni a szervezetet az Egyesült Államokban vagy akár Európában?
Természetesen nagyon szeretnénk bővíteni. Jelenleg két állomásunk van, egy Flatbushban és egy a Borough Parkban. Amerika szerte rengeteg érdeklődést kapunk, Londonból is megkerestek minket, de sajnos még nem sikerült véghezvinni egy ilyen projektet. Ennek az az oka, hogy egy mentőállomás megnyitása hatalmas elszántságot igényel az érdeklődők részéről. Bízom benne, hogy a közeljövőben megvalósul valamelyik projekt.
Hogyan lehet támogatni az Ezras Nashim szervezetet?
Minden segítségnek örülünk, hiszen rengeteg dolgot kell biztosítanunk a munkánkhoz. Fordítanunk kell oxigénre, felszerelésre, tréningekre, sok-sok minden másra. Ha valaki szeretne hozzájárulni a munkánkhoz, azt a weboldalunkon teheti meg.
Nagyon köszönjük!
Van olyan üzenet, amit szívesen megosztanál az olvasóinkkal?
Igen, szeretnék édesanyámtól idézni, aki egyszer azt mondta nekem:
„Ne gondold, hogy kompromisszumokat kell kötnöd a zsidó értékeiddel ahhoz, hogy sikeres legyél az életben. Lehetsz bármilyen vallásos, ha hű vagy önmagadhoz, akkor messzire fogsz jutni.”
Én is látom a munkámban, hogy más a kapcsolatom a férfiakkal és a nőkkel. Például nem megyek el egy munkaebédre kettesben egy férfival, hanem a férjemmel érkezek. Eleinte tartottam tőle, hogy ezt rossz néven fogják venni, de édesanyám mondta, hogy legyek bátor és hű az értékeimhez. Így jeleztem, hogy persze, eljövök a találkozóra, viszont a férjem kíséretében, amit teljesen elfogadtak.
Két évvel ezelőtt néztem meg a 93Queen című filmet, ami elég nagy hatással volt rám, megérintett, ahogyan egy csapat nő összefog és véghez visz egy elgondolást. Ráadásul az ötlet hiánypótló, a közösség szükségleteire nyújt megfelelő megoldást. A Leah-val való beszélgetésem pedig csak megerősítette a szervezetről alkotott képemet. Nagyon jó élmény volt egy ilyen pozitív és nyitott személyiséggel megismerkedni, aki számára a fő értékeket a család és a közösség megóvása jelenti, így vagyok ezzel saját magam is. Remélem, hogy hamarosan eljut Európába is ez a remek kezdeményezés…