Eszter királyné szépsége nem csupán a perzsa udvart hódította meg, de a zsidó hagyomány szerint megjelenése maga is az Isten-i gondviselés eszköze volt.
„A leány szép termetű és szép arcú volt.” – olvassuk a megilában. A mondat egyszerű, mégis évszázadok óta foglalkoztatja a Bölcseket: vajon hogyan nézett ki Eszter, aki meghódította Ahasvérus, a hatalmas Perzsa Birodalom uralkodójának szívét, és akinek szépsége végül egy egész nép megmenekülésének kulcsa lett? A Chabad.org írásából kiderül.
Tökéletes arányok, vagy több annál?
Ibn Ezra szerint a „szép termetű” kifejezés arra utal, hogy Eszter minden porcikája tökéletes arányban állt egymással. Nem egy-egy kiemelkedő vonása volt különleges, hanem az egész összhatás harmóniája.
Ibn Jachja a kettős megfogalmazásból („szép termetű és szép arcú”) azt a következtetést vonja le, hogy nemcsak egyes részletei voltak szépek, hanem egész lénye, kisugárzása is. Volt benne valami megfoghatatlan, egy aura, amely túlmutatott a puszta fizikai adottságokon.
Eszter természetes szépsége égi ajándék volt?
A Talmud bölcsei között vita bontakozik ki: vajon Eszter a történelem négy legszebb nőjének egyike volt? Vagy éppen ellenkezőleg: zöldes arcszínű, különösebben nem feltűnő külsejű asszony?
Az utóbbi vélemény szerint éppen ebben rejlik a csoda. Azt tanítják, hogy „Isten-i kegyelem fonala” kísérte őt. Nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett szépsége hódított, hanem az a különleges Isten-i báj, amely ellenállhatatlanná tette.
Zöldes-sárgás arcszínét héber nevéből, a Hadasszából vezetik le, amely mirtuszt jelent. A mirtusz levelei pedig enyhén sárgás-zöld árnyalatúak. Más értelmezés szerint a mirtusz Eszter átlagos termetére utal: nem volt sem magas, sem alacsony, éppúgy, mint a mirtuszbokor.
Mindenki számára más a szép, és mégis…
A megila azt mondja: „Eszter kegyet talált mindenki szemében, aki csak látta.” A midrás erre különleges magyarázatot ad. Az egyik értelmezés szerint csodás módon mindenki a saját népe leányának látta őt. A perzsa perzsának, a méd médnek.
Egy másik hasonlat szerint olyan volt, mint egy festmény, amely bármilyen szögből nézzük, úgy tűnik, ránk tekint. Mindenki személyesen megszólítva érezte magát.
Nevének magyarázata is beszédes. Az „Eszter” szó rokonítható az arámi „szihara” (hold) szóval, vagy az akkád „Istár”-ral, amely a Vénusz bolygót jelöli. A hagyomány tehát égi fényhez hasonlítja: a sötétségben világító, rejtett ragyogáshoz.
Eszter a szerénység szépsége
A tárgum szerint Eszter rendkívüli szemérmességgel élt. Amíg Mordecháj házában lakott, soha egyetlen más férfi arcára sem tekintett. Szépsége tehát nem kihívó vagy hivalkodó volt, hanem csendes és visszafogott.
A zsidó hagyomány szemében ez nem mellékes részlet. Eszter története nem a külső diadaláról szól, hanem arról, hogyan válik a belső tartás és hit a történelem formálójává.
Na és hány éves volt Eszter?
A történet egyik legmeglepőbb részlete: amikor Esztert a királyi palotába vitték, legalább negyvenéves volt, sőt, egyes vélemények szerint akár nyolcvan is lehetett.
Ha ez így van, szépsége még inkább az Isten-i gondviselés bizonyítéka. Nem egy fiatal lány múló bája nyitotta meg előtte a palota kapuit, hanem valami időtlenebb és mélyebb…
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.