Eszter királyné meséje

Élt egyszer réges-régen egy dúsgaz­dag király. Úgy hívták, hogy Áchás­véros. Feleségével, Vástival és meg­számlálhatatlan számú szolgá­ló­já­val egy hatalmas palotában lakott Su­sán városában. Egy napon azonban, amikor különösen jókedvű la­komát rendezett, patakokban folyt a bor és halmokban álltak a fino­mabbnál finomabb sütemények, a ki­rály megharagudott a királynéra, és egykettőre megszabadult tőle. Ha­nem most aztán egyedül maradt a palotában, asszony nélkül! Ki­hirdette hát egész hatalmas országában, hogy a birodalmában la­kó fiatal lányok haladéktalanul je­lenjenek meg Susánban, hogy új fe­leséget választhasson magának kö­zülük.

Özönlöttek is a lányok Áchásvé­ros király 127 országából! Tejben-vajban fürösztötték őket, majd szép sorban mind a király elé járultak. De bizony az uralkodó nagyon ké­nyes volt, egyik lány sem tetszett ne­ki. A szolgák már kezdtek kétségbeesni: honnan keríthetnének uralkodójuknak való asszonyt? – amikor egy napon csodálatos fiatal lány érkezett a palotába. Mindjárt kitalálhatjátok, hogy nem volt ő más, mint Eszter, a zsidó Mordecháj uno­kahúga, akinek a nagybátyja a lel­kére kötötte: semmi szín alatt el ne árulja, hogy zsidó. Eszter, másik nevén Hádászá, szófogadó lány volt, úgy tett, ahogy Mordecháj mondta, és nem fedte fel kilétét.

A királynak mindjárt megtetszett a különleges szépségű lány, és azon nyomban feleségül is vette.  Volt Áchásvérosnak egy gonosz főminisztere, Hámán, aki gyűlölte a zsidókat és a halálukat akarta. A gonosz Hámán rávette a királyt, hogy adjon neki hatalmat a zsidók fö­lött, hadd támadják és öljék meg a birodalom minden zsidó lakosát. Ádár hónap 14. napjára esett a választás. A zsidók nagyon elkeseredtek: ahogy egyre közeledett a nap, úgy estek egyre jobban kétségbe.

Hámán azonban nemcsak gonosz volt, hanem gőgös is, és azt követelte mindenkitől, hogy hajoljon meg előtte. Mordecháj azonban, Eszter királyné nagybátyja soha nem hajolt meg előtte, hiszen hitt az Örökkévalóban és abban, hogy csak Előtte hajolhat meg egy zsidó. Ezért a gonosz főminiszter elhatározta, hogy megöli őt. Igen ám, de mindeközben a király testőrei is kiterveltek valamit, mégpedig azt, hogy megölik magát a királyt. Véletlenül meghallotta a beszélgetésüket Mordecháj, és gonosz tervüket azonnal jelentette a palotában, így hát elhárult a veszély Áchásvéros király feje fölül. Amikor a király megtudta, hogy a zsidó Mordecháj mentette meg az életét, azonnal ma­gához rendelte Hámánt, és meg­pa­rancsolta, hogy jutalmazza meg il­lendően Mordechájt, és a főminiszter, aki gyűlölte a zsidókat, és minden zsidó közül legjobban gyűlölte Mordechájt, kénytelen volt dí­szes ruhában, fehér lovon körbevezetni őt a városban.

Mindeközben azonban a zsidók to­vábbra is rettegve várták ádár hó­nap 14. napját. Mordecháj megpa­rancsolta unokahúgának, Eszternek, hogy menjen be a királyhoz, és kérlelje meg, hogy mentse meg a népét. A királyné három napon át böj­tölt – nem evett és nem ivott – mielőtt bement a királyhoz. Áchásvéros szeretettel fogadta, és Eszter lakomára hívta őt és a főminisztert.

Aznap este annak rendje és módja szerint megjelent a királynéi lakosztályban a király és a főminiszter, Eszter pedig elmesélte, hogy ő egy kis népből származik, melynek tagjait meg akarják gyilkolni, és a gyilkosok élén nem más áll, mint maga a főminiszter, Hámán! A király rettentő méregbe gurult, amiért Hámán bántani akarta gyönyörű fe­leségét, és dühösen a gyümölcsöskertbe szaladt, hogy friss levegőt szív­jon. Hámán azonnal az életéért kezdett könyörögni a királynénak, de amint ezt a király meglátta, még mérgesebb lett, és elrendelte, hogy öljék meg Hámánt.

Sajnos azonban a rendeletet már nem tudta visszavonni – birodal­má­ban az volt a törvény, hogy amit egy­szer a király pecsétjével lepecsételtek, azt megmásítani nem lehet. Így hát új rendeletet adott ki, hogy a zsidók megvédhessék magukat azokkal szemben, akik el akarják pusz­títani őket, és így is lett. Amikor elérkezett a rettegett nap, a zsidók összeszedték minden erejüket, és megvédték magukat támadóikkal szemben. Ahányan csak bántani akarták Áchásvéros király országainak zsidó lakóit, mind otthagyták a fogukat!

A király pedig, aki belátta, milyen gonosz volt Hámán és milyen jó­ságos Mordecháj, a zsidó Morde­chájt vette maga mellé főminiszternek, és boldogan élt feleségével, Esz­ter királynéval Susán városában. A zsidók pedig azóta tartják meg minden évben purim ünnepét, Áchásvéros király birodalma zsidó lakosainak emlékére. Ajándékokat küldenek, bolondoznak egymással, és felolvassák Eszter királyné történetét, hogy örök időkre emlékezzenek erre a csodálatos megmenekülésre.