A héberül táánit Eszter „félnapos”, vagyis az esthajnalcsillag feljövetelétől az éj beálltáig tartó böjt. A purimot közvetlenül megelőző napon, ádár hónap 13-án tartják (idén március 6-án).
Amennyiben purim vasárnapra esik (ez viszonylag gyakori eset), Eszter böjtjét előrehozzák csütörtökre. Szombaton jom kipur kivételével nem szabad böjtölni, és pénteken is csupán tévét tizedikének böjtjét tartják meg, minden más ilyen napot csütörtökre hoznak előre, hogy ne érintse a szombati ünneplést.
A táánit Eszter nem tartozik a próféták által bevezetett négy böjtnap közé. E négy böjt a Szentély és Jeruzsálem pusztulásának különböző állomásaira emlékezik, Eszter böjtje pedig nem tartozik e történelmi vonulatba. Ezért a rabbik általában megengedőbbek a várandós asszonyok, szoptató nők, betegek és gyengék tekintetében a böjtöléssel kapcsolatban.
Az evés és böjtölés motívuma végigkíséri a purimi történetet. Mielőtt Eszter királyné, engedély nélkül, Áchásvéros király elé járult, hogy népéért könyörögjön, három napon át böjtölt, és arra kérte a zsidókat, hogy ők is tegyenek ugyanígy. Ez a három nap éppen a peszáchot megelőző három nap volt egyébként (a harmadik nap peszách első napja volt), ma azonban egy hónappal korábban emlékezünk meg erről. A másik böjtre éppen ádár hónap 13-án került sor, ugyanis ez volt az a nap, amelyet a gonosz főminiszter, Hámán kijelölt a zsidók elleni pogromra. Mint a megilából tudjuk, a zsidók végül hatalmas győzelmet arattak az ellenük fordulókon. Bölcseink szerint Eszter királyné volt az egyetlen, akinek az élete nem volt közvetlen veszélyben így ő, míg a többi zsidó harcolt, böjtölt és Istenhez imádkozott a sikerükért. Többek között, magyarázta az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi, ezért is nevezik Eszter böjtjének e napot. Bár a többi zsidó is érezhette úgy, hogy a szörnyű ítéletet leginkább böjttel és imádsággal űzhetik el a fejük fölül, ez a tettek ideje volt, amikor nem engedhették meg maguknak a gyengeséget, így valószínűleg Eszter volt az egyetlen, aki ténylegesen tudott böjtölni.Az imádkozásban, akárcsak más böjtnapokon, szlichotot, bűnbánó imát mondanak és reggel az Ávinu málkénu imádság is elhangzik. A Tórából az aranyborjú történetének következményeiről szóló részt olvassák fel, valamint délután a Jesája könyvéből a böjtnapokon felolvasott részletet is elmondják. Az ámidába (álló ima) délután az Ánénu szakaszt toldják be, és Izraelben, amennyiben kohénok is vannak a gyülekezetben, elmondják a papi áldást is. Ha nem hozzák előre a böjtöt, hanem közvetlenül megelőzi purimot, akkor délután nem mondanak se Táchánunt, se Ávinu málkénut, mivel addigra az ünnep öröme már a levegőben érezhető.
Eszter böjtjének délutánján, a mincha ima elmondása előtt szokás három „fél pénzt” adományozni (például félsékeles érméket). A Talmud szerint ez azért szükséges, hogy ellensúlyozzuk azt a tízezer ezüstöt, amit a gonosz Hámán adott Áchásvéros királynak azért, hogy megszerezze a zsidók kiirtásáról szóló rendelet kiadásának jogát. Érdekesség, hogy Izraelben az 50 agórás érmére nem ezt a címletet verik rá, hanem azt, hogy fél sékel, ezzel is őrizve a zsidó hagyományt. Azt is mondják, hogy ez a három-három félpénz emlékeztet minket arra, hogy a zsidók a pusztai Szentély felépítése során három dolgot adományoztak a sátorszentély megalkotására, illetve az áldozatokhoz. Ha valakinek nem sikerült ezt a micvát a mincha ima előtt teljesítenie, megteheti utána, vagy az esti, illetve a másnap reggeli megilaolvasás előtt is.
Jelentőségteljes böjtöt és boldog purimot kívánunk!
Fotó: pixabay