Előfordul, hogy kiérdemeljük: a Tánách (a zsidó Biblia) hosszú évek óta ismert mondatai vagy a talmudi mondások hirtelen új jelentőséget nyernek, ahogy életünk egy-egy eseménye új oldalukról világítja meg őket. Ilyen pillanatot éreztek át az izraeliek is, miután elhagyhatták az óvóhelyeket, ahova az iráni drón- és rakétatámadás pusztulást ígérő rakétái kényszerítették őket az éjszaka közepén, írja az Arutz7. A velejéig romlott iráni rezsim drónjainak és rakétáinak 99 százalékát sikerült Izraelnek és más nemzeteknek megsemmisítenie, és így az izraeli lakosság azonosulni tudott a talmudi bölcs, Rábán Gámliél kijelentésével, mely szerint
„az embernek minden nemzedékben úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga vonult volna ki Egyiptomból”.
Beteljesült a próféta mondása (Micha 7:15): „Mint Egyiptomból való kijöttödnek napjaiban – láttatok majd vele csodálatos dolgokat”. És így is tett az Örökkévaló: a Halál Angyala szó szerint végigsöpört az izraeliek házai felett, ám mindannyian megmenekültek.
A hágádá végén több dal is található, ezek egyike a VI. századi pájtán (vallásos költemények szerzője), Jánáj által írt „És történt éjfélkor” című pijut, azaz vallásos költemény. Egy izraeli költő, Eliáz Kohén most újabb strófákat csatolt az ősi költeményhez, a múltbeli csodákhoz kapcsolva a jelen eseményeit. Az új sorok ritmusa és nyelvezete megegyezik az eredetivel. Ahogy Jánáj költeményében, úgy a modern hozzátoldásban is szép számmal szerepelnek bibliai utalások. Az utolsó versszak Jánáj költeményéből származik.
És ismét megtörtént éjfélkor
Hatalmas csodákat vittél véghez éjjel.
Még el sem aludtunk, ámélék népe a démonok nyilait küldte felénk az éjszaka mélyén,
a pusztítás keserűségét küldte északról, délről és keletről.
És történt éjfélkor.
Rettegésünkben kiáltottunk és választ is kaptunk azon az éjjelen,
tüzes nyilak szálltak a magasban egész éjen át.
Nem alszik és nem pihen Izrael őrzője sem nappal, sem éjjel.
És történt éjfélkor.
Az egek villámoktól ragyogtak az éjszaka mélyén,
és te megmentettél minket a haláltól az éj sötétjében,
védelmeztél minket a rakétáktól és a drónoktól egész éjjelen át.
És történt éjfélkor.
Hozd már el a napot, mely se nem nappal, se nem éjszaka,
Fenséges, mutasd meg, hogy tiéd a nap és az éjjel.
Küldj őrizőket, hogy nappal és éjjel is vigyázzák a városodat,
világítsd be az éjszaka sötétjét nappali fénnyel.
És történt éjfélkor.
Hálája kifejezéseként sok izraeli zsoltárokat mondott, elsősorban a Mizmor letodá – a hálaadás zsoltára kezdetű zsoltárt (100. zsoltár), illetve az Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert örök a kegyelme kezdetű kezdetű 136. zsoltárt, melyet szédereste és a szombat reggeli imában is elmondunk. Megint mások az Örökkévalót dicsérő Hálél zsoltárfüzért mondták el másnap reggel.
Aztán az élet ott folytatódott, ahol félbemaradt. Az izraeliek visszatértek a peszáchi takarításhoz. Mi is lehetne ennél találóbb? A széderasztalnál elhangzottak a híres szavak: „minden nemzedékben felkelnek ellenünk, hogy elpusztítsanak, de a Szent, áldott legyen, megvéd minket a kezüktől”. És ismét megtörtént.