A vegyes házasságból született gyermekek elvesztik gyökereiket, mondják sokan. Mások éppen azt hangsúlyozzák: a többes identitás vezethet vissza igazán a gyökerekhez. Nem mindegy persze, hogy a huszadik vagy a huszonegyedik századról beszélünk, ahogy az sem, hogy Európa melyik feléről.
Európában is volna igény a Pew Research Center által nemrég publikált amerikai „zsidó nagyképre”. Bár a nyelvi, anyagi, kulturális és módszertani akadályok miatt az amerikaihoz hasonló átfogó felmérés nem készült az öreg kontinensen, vannak kutatások, amelyek egymás mellé téve, árnyalt képet adnak az európai viszonyokról is.
A JDC Identity à la carte című, a közép-kelet-európai régióban néhány évvel ezelőtt készült felmérése szerint 62 és 81 százalék közé tehető azoknak az aránya, akik fontosabbnak érzik ma zsidó identitásukat, mint gyermekkorukban érezték. A kommunizmus évtizedeiben jellemzően elhallgatott identitás tehát számokban is kifejezhetően született újjá az otthonról kevés zsidó iránymutatást kapó fiatalokban. Olyannyira, hogy 41 és 70 százalék között szóródik a gyermekeiket zsidó iskolába járatók aránya, ami különösen magas arány a 20. századi hányattatások ismeretében.
A képet árnyalja viszont a vegyes házasságok továbbra is magas, sőt a legtöbb országban növekvő aránya. Bulgáriában a válaszadók 72 százaléka állította, hogy vegyes házasságban él, míg a szüleik generációjában ez az arány 66 százalékos volt. Lettországban 38-ról 52 százalékra, Romániában 59-ről 72 százalékra, Magyarországon 42-ről 46 százalékra nőtt ugyanez az arány. A legtöbb nyugat-európai országban valamivel kevesebben, 40-50 százalék között kötnek vegyes házasságot.
Arra a kérdésre, hogy a vegyes házasságok egyenes utat jelentenek-e az asszimiláció irányába, ezen felmérések alapján nincs egyértelmű válasz. A huszadik század elején a vegyes házasság valóban az asszimiláció felé tett lépésnek minősült, az ismert történelmi okokból akkoriban ez adott – a legtöbb esetben sajnos hamisnak bizonyuló – reményt az életben maradásra.
A 20. század végi, 21. század eleji toleráns Európában a származásnak kisebb az identitásmegtartó ereje. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül az éli meg mélyebben zsidóságát, akinek mindkét szülője zsidó, és fordítva: a vegyes házasságokból születettek is megtalálhatják gyökereiket. Egy Olaszországban szintén a JDC által készített felmérés szerint például a 18-35 évesek 60 százaléka nem ért egyet azzal az állítással, hogy „egy család csak akkor zsidó, ha mindkét szülő zsidó”. Egy Franciaországban, Németországban és Hollandiában a vegyes házasságokból született fiatalok körében készült kutatás is azt igazolja, hogy a többes kötődés akár erősítheti is a zsidó identitást.
A zsidó közösségek felelőssége épp abban áll, hogy sikerül-e visszavezetni gyökereikhez azokat a fiatalokat, akik bizonytalanok saját identitásukat illetően.
Munkatársunktól