Európában a növekvő antiszemitizmus készteti arra a zsidókat, hogy Izraelben kezdjenek új életet. A világ másik felén a nyomasztó méreteket öltő bűnözés és az aggasztó gazdasági helyzet motiválja az alijázókat.
Olyan bár, ahol gyümölcslevet és turmixot lehet szürcsölni, rengeteg van Tel-Avivban, de olyan, ahol klasszikus brazil koktélt, még csak egy. A pohárba frissen préselt cukornád leve kerül ananásszal keverve, amihez kérhetünk pao de queijo-t, egy sajtos harapnivalót, ami leginkább talán a pogácsára emlékeztet.
A helyet Felipe Ponce Mendes nyitotta meg a város déli részén, néhány hónappal ezelőtt. Nagyon büszke, mert mind mondja, más városokból is eljönnek hozzá egy italra, Beér-Sevából vagy éppen Ashdodból.
Izraelben egyelőre nem túl népes a brazil közösség, nagyjából 12 ezer főből áll, de számuk az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt. Eddig évente körülbelül 200-250 brazíliai zsidó telepedett le Izraelben. Az előrejelzések szerint idén már 500-an is érkezhetnek a dél-amerikai országból, tehát Felipe Ponce Mendes jó érzékkel nyitotta meg a bárját.
Gladis Berezowski, aki a bevándorlókat segítő Beir Brasil igazgatója, hangsúlyozta, hogy ez lehet az eddigi csúcs. A szervezet másik vezetője Michel Abádi arról beszélt, hogy az ’60-as, ’70-es években az alijázókat a cionista mozgalom idealista eszméi motiválták. Az elmúlt 10 évben vegyes vallású párok és egyedülálló emberek érkeztek, akiknek jellemzően az egyik nagyszülőjük volt zsidó, tehát jogosultak a visszatérésre, de a múltban nem volt szoros kapcsolatuk a zsidó vallással vagy Izraellel – olvasható a forward.com cikkében.
Shay Felber a Jewish Agency vezető munkatársa két főbb tényezővel magyarázza a folyamatot: a rossz gazdasági helyzettel és a növekvő bűnözéssel. A Sao Paolói irodájuknál legutóbb 120 végzős zsidó középiskolás jelentkezett, hogy izraeli egyetemeken akarják folytatni a tanulmányaikat, mert nem látják a jövőjüket Brazíliában. Az országban a becslések szerint 100-120 ezer zsidó élhet.
Gladis Berezowski egy történettel illusztrálja, hogy milyen nehezen tudják levetkőzni félelmeiket a Dél-Amerikából bevándorló zsidók: „nemrég találkoztam egy csoporttal, láttam, hogy az egyik nő úgy szorítja magához a táskáját, mintha az élete múlna rajta. Mondtam neki, hogy semmi gond, tegye le maga mellé nyugodtan, itt senki nem fogja elvinni. Nagyon nehezen tette meg”.
A családok biztosabb jövőt szeretnének a gyerekeiknek, jobb oktatásra és egészségügyi rendszerre vágynak, amikor elindulnak az óceán túloldaláról Izraelbe.