Rózsahegyi Kálmán a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja volt, akit közönsége annyira szeretett, hogy rajongói egy különleges budai villával is megajándékozták.
A jellegzetes hangú, mosolygós Rózsahegyi Kálmán egyszerre volt a Nemzeti Színház ünnepelt művésze, a kabaré kedvence és legendás színészpedagógus. Zsidó családból indult, aki származása miatt a vészkorszakban így sem léphetett színpadra. Pályája csak a II. világháború után folytatódhatott, tanítványai és szerepei révén pedig a magyar színháztörténet egyik megkerülhetetlen alakjává vált.
Egy endrődi zsidó fiú, aki a színpadot választotta
Rózsahegyi Kálmán 1873. október 6-án született a Békés megyei Endrődön. Apja Uhrin József gazdálkodó, édesanyja, Grósz Janette, az ottani „Rongyos” kocsma felszolgálója volt.
Házasságon kívül született gyermek volt, és később édesanyja férje, Rózsahegyi Ödön lett a nevelőapja, akitől a nevét is kapta. Rózsahegyi Ödön vándorszínésznek állt, a fiú pedig végül az ő nyomdokain indult el: a Színiakadémia elvégzése után 1892-ben kezdte pályáját Dobó Sándor társulatánál.
Megfordult Debrecenben és Kolozsváron is, majd 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol elsősorban operettszerepeket játszott. Két évvel később azonban elérkezett pályája egyik legfontosabb fordulópontja: a Nemzeti Színház tagja lett.
Rózsahegyi Kálmán 35 évig a Nemzeti színpadján
Rózsahegyi Kálmán 1900 és 1935 között volt a Nemzeti Színház rendes tagja, 1923-ban pedig az intézmény örökös tagjává választották. Ez már önmagában is jelezte, milyen fontos helyet foglalt el a korszak magyar színjátszásában.
Nem a nagy szónoklatok, hanem a természetes játék mestere volt. A realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselőjeként tartották számon, akinek alakításaiban az egyszerűség, a közvetlenség és a természetesség kapott főszerepet.
Ráadásul kivételesen széles szerepkörben mozgott otthonosan. Shakespeare Hamletjében sírásót, a Lear királyban bolondot alakított, de játszotta A velencei kalmárban Gobbót is. Színpadra lépett Molière-darabokban, Katona József Bánk bánjában ő volt Tiborc, Móricz Zsigmond Rokonok című művében pedig Berci bácsi.
Otthonosan mozgott az operett, a népszínmű, a vígjáték, a kabaré és a klasszikus dráma világában is.
Kálmán bácsi, a kabaré sztárja
Az 1910-es és 1920-as években Rózsahegyi neve a kabaré világában is rendkívül ismertté vált. Jellegzetes hanghordozása és közvetlen humora miatt a közönség különösen kedvelte, népszerűsége pedig a határokon túlra is eljutott.
1926-ban az Egyesült Államokban vendégszerepelt, ahol az amerikai magyar közönség is megismerhette. Ugyanekkor készült el Lechner Ödön tervei alapján az a németvölgyi villa (mai cím alapján: XII. kerület, Tartsay Vilmos utca 11–13–15.), melyet rajongói gyűjtésből építettek a színésznek. Amikor Rózsahegyi az Egyesült Államokból visszatért Budapestre, már ide költözött családjával.
Az ajándékot kis fehér márványtábla hirdeti, az alábbi felírással: „Ezt a házat hálás közönsége adományozta Rózsahegyi Kálmánnak, 1926.”
Közben a filmvásznon is sikert aratott: 1932 és 1956 között számos filmben szerepelt, többek között az Állami áruházban, a Budapesti tavaszban és a Liliomfiban.
A színészpedagógus, akinek a tanítványai is legendássá váltak
Rózsahegyi Kálmán nemcsak színészként, hanem pedagógusként is maradandót alkotott. 1909-ben feleségével, Hevesi Angélával alapította meg magán-színiiskoláját, amelyből számos későbbi híres művész került ki.
A második világháború idején az sem hírneve, sem az, hogy kikeresztelkedett, nem jelentett számára védelmet. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra.
A felszabadulás utáni évtizedben a Pesti, a Víg-, a Magyar, a Fővárosi Operett és a Madách Színház színpadán is fellépett.
Vadásztörténeteket is írt
A színpad és a film mellett az írással is próbálkozott. 1942-ben jelent meg Zörög a haraszt… című kötete, amelyben vidám vadásztörténeteit mesélte el.
A közönség számára azonban elsősorban mindig „Kálmán bácsi” maradt: a jellegzetes hangú, mosolygós színész, akit ugyanúgy szerettek a nézők, mint a tanítványai.
Rózsahegyi Kálmán 1961. augusztus 27-én, 87 éves korában halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik, síremlékét Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette.
Borítókép: Rózsahegyi villája teraszáról nézi az 1936-ban végzett színésznövendékeit. Fotó: a Színházi Élet 1936. július 5-i számából, AI segítségével feljavított kép.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.