„Zécher lemáászé berésit” – a teremtés művének emlékére, hangzik el a péntek esti kidusban, mellyel megszenteljük a szombatot. Mikor is történt a teremtés? Vajon meghatározhatjuk-e a naptárban a kezdetét? Mint alább látni fogjuk, pontosan tudjuk, mikor kezdődött a világ. Meglepő módon nem akkor, amikor gondolnánk.
Elul hónap a zsidó naptár hatodik hónapja. Közvetlenül megelőzi tisrét, a hetedik hónapot, melynek első két napján ünnepeljük az újévet, ros hásánát. Hogy a furcsaságokat halmozzuk, ros hásáná nem a világ teremtésének évfordulója, hanem csupán a teremtés hatodik napjáé, azé a napé, melyen az Örökkévakló megteremtette az embert.
Mikor kezdődött hát a teremtés? Ros hásáná előtt hat nappal, elul hónap 25-én, vagyis a mai napon.
A Talmud a Ros hásáná traktátusban (10b) beszámol Eliézer és Jehosua rabbi vitájáról. Míg az előbbi szerint a világ tisré hónapban teremtetett, addig az utóbbi niszán hónap mellett teszi le a voksát.
A midrás hozzáteszi, hogy amennyiben Eliézer rabbi álláspontját fogadjuk el, akkor sem lehetséges, hogy a teremtés tisré hónapban történt, elul hó 25-én kezdődött a teremtés és tisré hónap elseje a teremtés céljának, az ember megteremtésének évfordulója, ezért ünnepeljük az újévet ezen a napon.
A XIX. század egyik legnagyobb rabbija, a bagdadi Joszef Chájim rabbi, akit legismertebb könyve után leginkább Ben Is Cháj néven ismernek, azt javasolta Leson Cháchámim című művében, hogy e naphoz az ember a lehető legnagyobb odafigyeléssel közelítsen. Javaslatai közé tartozott, hogy egymás után hatszor merüljenek meg a mikvében (rituális fürdő), reflektálva a teremtés hat (aktív) napjára. Aztán így folytatta a javaslatait: „Ne böjtöljetek azon a napon. Sőt, lakomázzatok, legyen az esti és a délelőtti étkezésnél kenyér és hús az asztalon [mint egy ünnepi lakomán]. Nagy átéléssel ejtsétek ki az ételre mondott áldásokat és egyetek édes dolgokat. Adjatok azon a napon nagy mennyiségű cedákát [adományt]. Az ember vagy felesége gyújtson meg öt gyertyát aznap este, melyek megfelelnek az isteni jóindulat öt fényének, ahogy áll (1Mózes 1:4) És látta Isten, hogy a világosság jó.” a teremtés első napjával kapcsolatban öt alkalommal szerepel a teremtéstörténetben a „fény” szó, innen a gyertyák száma. A szokásosnál nagyobb mértékű adakozással hálánkat fejezzük ki, amiért Isten szeretettel fordul a világ felé, és mi is szeretettel fordulunk embertársaink felé.
A Ben Is Cháj azt is javasolta, hogy elul hó 25-től kezdve a zsinagógákban olvassák fel a teremtés vonatkozó napjáról szóló szöveget. Másik javaslata, hogy néhány alkalmi ima kíséretében 27-szer mondjuk el a héber ábécét, mivel az Örökkévaló a héber nyelvet használta a teremtéshez. Elul hó 25. ugyanis, mint a teremtés kezdetének évfordulója, egyben a lét, az idő, az anyag, a sötétség és a világosság megteremtésének évfordulója is, illő tehát a teremtés aktusára való utalással emlékezni.
Elul 25-től kezdve minden egyes nap a teremtés egy-egy napjának felel meg. Ahogy haladunk előre az időben, egyre közelebb kerülünk a hatodik naphoz, az ember teremtéséhez. Emlékezzünk meg a teremtés művének kezdetéről ezen a napon, és igyekezzünk, hogy a lehető legtisztábban, az elmúlt évben végrehajtott tetteinket átgondolva érkezzünk meg a teremtés értelmének és céljának az évfordulójához, ros hásánához, mely napon az Örökkévaló megteremtette az embert.
Nyitókép: A világ teremtése, Szarajevói hágádá, Barcelona, XIV. század közepe