A modern Izrael első éveinek egyik legfelkavaróbb botránya a Jemenből bevándorolt zsidó családokban tapasztalt magas gyermekhalandóság, illetve az ezzel kapcsolatba hozott, feltételezett emberrablások ügye volt. Az új fejleményekről a Times of Israel számolt be.

A gyászoló szülők közül sokan azzal vádolták meg az állami szerveket, hogy kórházba került gyermeküket szekuláris, európai eredetű családoknak adták örökbe, nekik pedig azt hazudták, hogy a gyermek elhunyt.

Az ötvenes években az országot vezető baloldali-ateista politikai vezetés ugyanis – a vádak szerint – így akarta átnevelni és „modernizálni” a vallásos és konzervatív kultúrával érkező jemeni zsidókat. A gyanút eddig nem tudták bizonyítani, igaz megnyugtatóan cáfolni sem. A „jemeni gyermekek ügye” néven ismertté vált eset több mint ezer családot érint, akik elsősorban Jemenből, kisebb számban pedig egyéb közel-keleti, észak-afrikai és balkáni országból érkeztek a zsidó államba a függetlenség kikiáltása utáni években. Ez az ügy is hozzájárult az Európából, nagy részben még az államalapítás előtt bevándorolt, szocialista és világi nézetek valló askenázi és a később érkezett, tradicionális értékrendű keleti zsidók között kiéleződött feszültséghez.

A hosszadalmas vizsgálat most fordulópontjához érkezett és engedélyt adtak az egyik, kérdéses körülmények között eltemetett gyermek exhumálására.

Uziel Huri 1953-ban halt meg egy izraeli kórházban. A család mindig is arra gyanakodott, hogy a nekik megmutatott sír üres vagy más fekszik benne és Uzielt titokban örökbe adták. A Petách Tikva-i Szegula temetőben található sír felnyitásával most fény derülhet az igazságra. A sírban talált maradványokat DNS-vizsgálatnak vetik alá, hogy megállapíthassák a családi kapcsolatot.

A Huri család 1948-ban vándorolt Izraelbe Jemenből

A hivatalos iratok szerint Uziel 1952-ben született, majd egyéves korában kórházba került, ahol életét vesztette. Temetését a kórház végezte, a család jelenléte nélkül.

„Nagyon bízom benne, hogy miután az állam belegyezett a sír felnyitásába, végre kiderül az igazság. Azt azonban nem gondolom, hogy a vizsgálat után tudni fogjuk, hogy pontosan mi történt a testvéremmel”

– mondta Chájá Mázuz, az exhumálás egyik kérvényezője.

„Négy-öt változatban hallottuk, hogy mi történt vele. A hatóságok mindig valami mást mondtak. Nem tudjuk, mi a valóság. Amikor beteg lett, kórházba került, majd értesítettek minket, hogy meghalt. Arról, hogy miért halt meg, többféle magyarázatot kaptunk: elesett, szívrohamot kapott, magas láza volt. Apámnak mutattak egy csomagot távolról és azt mondták, hogy majd mindenről gondoskodnak. Uziel eltűnése rányomta a bélyegét a szüleink házasságára is. Anyám sohasem tudta megbocsájtani apámnak, hogy a hatóságokra bízta a gyermeket. Uziel ikertestvére 14 évvel ezelőtt meghalt anélkül, hogy megtudta volna, mi is történt”

– tette hozzá.

Az évtizedek óta húzódó vizsgálatok szerint a legtöbb kérdéses esetben bizonyítható, hogy természetes haláleset történt. A legutóbbi, 2001-ben született beszámoló szerint kizárt, hogy felülről irányított összeesküvés történt volna, az elképzelhető, hogy egyes esetekben a szociális munkások valóban örökbe adták a halottnak mondott gyermeket. A személyiségi jogok védelmére hivatkozva azonban hetven évre titkosították a tanúvallomásokat. Húsz évvel később, vagyis tavaly februárban a kormány 162 millió sékeles (17.3 milliárd Ft) jóvátételi programot hirdetett meg az ügy rendezésére.

„Izrael kormánya sajnálkozását fejezi ki az állam korai éveiben történt eseményekért és átérzi azon családok szenvedését, melyek gyermekei érintettek voltak ebben a fájdalmas történetben”

– áll a hivatalos közleményben.

A családok nagy része nem fogadta el a részvétnyilvánítást, és azzal vádolta a kormányt, hogy a pénzzel csak a titkosított iratok miatti felháborodást akarta elcsitítani.

 

 

Nem véletlen, hogy ezen a napon számolunk csak be erről a szomorú esetről, ugyanis május 25-e az eltűnt gyermekek világnapja, melyet Ronald Reagen amerikai elnök kezdeményezett 1983-ban, egy négy évvel korábbi eset kapcsán, amikor az amerikai, hatéves Etan Patz iskolába indult, de oda már soha nem érkezett meg. Ő volt az a kisfiú, akinek eltűnésével szélesebb körökben is foglalkoztak, beszámolt róla a média, az utcákat kiplakátolták fotójával és a tejesdobozok oldaláról is az ő arca nézett vissza. Ez utóbbi, már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon elterjedt akcióvá vált. A kisfiú eltűnése világszerte felnyitotta az emberek szemét arra, hogy sokkal inkább oda kell figyelni a gyermekekre és ennek hatására 2001-ben megalakult az Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekekért Európai Föderáció. A szervezet kezdeményezésére lett május 25-e az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja Európában is.

Ezt tegye, ha eltűnést szeretne bejelenteni Magyarországon

Először is, ne várjon napokat! Ha tudja, érzi, hogy valami nincs rendben, azonnal értesítse a hatóságokat. Nem kell napokat várni a bejelentéssel, sőt, akkor teszi jól, ha minél előbb jelenti az esetet, így nagyobb esély van az eltűnt személy megtalálására is. Posztolja Facebookra, Instagramra, TikTokra is az esetet, minél több social media felületen jelennek meg az információk, annál jobb. Ne felejtse nyilvánosra rakni a kiírást!

Hívja fel telefonon a Kék Vonalat, ők az eltűnt és bántalmazott gyermekeket segítik, bátran keresse őket: 116-111. Ez a szám a nap 24 órájában ingyenesen hívható.

Fotó: Képernyőfelvétel Uziel Houri exhumálásáról készült videófelvételről, aki jemeni bevándorlók fia volt, és akinek családja elutasítja a hivatalos feljegyzéseket, miszerint 1952-ben, csecsemőként betegségben halt meg. A sírt 2022. május 23-án nyitották fel Petách Tikvában. (Twitter)

 
Megszakítás