Március 17-én előrehozott választásokat tartanak Izraelben. Cikksorozatunk második részében a kampányfinanszírozási szabályokat mutatjuk be.
A választási kampányhoz természetesen pénzre is szükség van, nem is kevésre. Izraelben a pártok pénzügyeit az 1973-ban hozott, azóta sokszor módosított, pártfinanszírozási törvény szabályozza.
A törvény előírja, hogy a pártokat az állam finanszírozza, egyrészt a folyamatos tevékenységük biztosítása, másrészt a választási kiadásaik fedezése érdekében. A választási támogatás nagysága a képviselői helyek számától függ. A régi és az új pártok körében egységes módon számítják ki, hogy a választásokra hány ún. támogatási egység jár nekik. A számtan a következő: veszik a jelenlegi képviselők számát és a következő Kneszetben szerzett képviselői helyek számát, a két szám átlagához hozzáadnak egyet, ez a pártnak járó támogatási egységek száma. Egy ilyen támogatási egység idén 1.37 millió sékelt (93 millió forintot) ér.
A pártok eddig általában a bankoktól vettek fel kölcsönt a választási kampány finanszírozására, a legutóbbi módosítás szerint ez tilos. Mostantól az állami költségvetés ad kölcsönt erre a célra, a Kneszetben képviselt pártok lehívhatják a támogatás 85 százalékát.
Ez nem vonatkozik az új pártokra, amelyek vehetnek fel a bankoktól kölcsönt, természetesen megfelelő biztosítékok ellenében, legfeljebb 11.8 millió sékel (800 millió forint) összegben, abban a reményben, hogy a Kneszetbe bekerülő képviselőknek járó állami támogatásból ezt vissza tudják majd fizetni.
A pártfinanszírozási törvény korlátozza a pártoknak adható támogatásokat is. Csak választásra jogosult magánszemélyek adakozhatnak, legfeljebb 2300 sékelt (130 ezer forintot) egy évben (új pártok esetén ez az összeg jóval magasabb). Nem lehet névtelenül pénzt adni és az 1000 sékel fölött adományozók listáját nyilvánossá kell tenni.
A jogszabályok a választási kiadásokat is szabályozzák, olyképpen, hogy a pártok legfeljebb az állami támogatásuk 150 százalékáig költhetnek, a kis frakciók számára kedvezmény, hogy minden párt annyit költhet mintha legalább öt képviselője lenne.
A választások után az Állami Számvevő ellenőrzi a pártok pénzügyeit, és szabálytalanság esetén büntetéseket szabhat ki.
Dan Diamant