Vajon elvárja-e a zsidó törvénykezés, hogy a zsidó fiúk szakmát szerezzenek és munkát vállaljanak, illetve hogy a házas férfiak munkát vállaljanak és pénzt keressenek a családjuk eltartására? Ennek a kérdéskörnek járt utána a Jew in the City Jack Abramowitz rabbi segítségével.

A Talmud (Kidusin 29a) arról ír, hogy egy apának kötelessége valamilyen szakmára oktatni a fiát. Jehuda rabbi hozzáteszi, hogy amennyiben ez nem történik meg, az valójában olyan, mintha lopni tanítaná. Ebből logikusan az következik, hogy egy férfinak kötelessége eltartani a családját. Feltehetjük akkor a kérdést: hogyan lehetséges, hogy olyan sok ortodox férfi ül és tanul kolelben.

A kolel nem más, mint egy házas férfiak számára fenntartott jesiva, ahol minimális fizetést kapnak a tanulók. A kolelben tanuló férfiak felesége jellemzően dolgozik, ellátja a háztartást és rendszerint sok gyermeket hoz a világra.

A válaszadáshoz a Tóra utolsó hetiszakaszához fordulunk, amely a Vezot hábráchá [és ez az áldás] címet viseli. Mózes megáldja Jiszáchár és Zvulun törzsét (5Mózes 33:18):

Zevulunnak mondta: Örvendj, Zevulun mentedben, Jiszáchár pedig sátraidban.

Az egyik legnagyszerűbb középkori tóramagyarázó, Slomó ben Jicchák rabbi, azaz Rási a midrást (Berésit rábá 99:9) idézi e mondattal kapcsolatban:

Zvulun és Jiszáchár egyezséget kötött: Zvulun a parton él és hajózik, kereskedik és pénzt keres. [Ezzel a pénzzel] eltartja Jiszáchárt, aki viszont ül és Tórát tanul. Ezért említette Mózes Zvulunt Jiszáchár előtt, mert Jiszáchár tóratanulása Zvulun által vált lehetségessé.

Azt a kapcsolatot, amelyben egy ember eltart egy másikat cserébe azért, hogy mindketten részesüljenek az  eltartott személy tóratanulásából származó érdemekből, „Jiszáchár-Zvulun kapcsolatnak” nevezik. A Rási által idézett midrás egy másik helyén szereplő mondat, az „Élet fája azoknak, akik megragadják” (Példabeszédek 3:18), erre a kapcsolatra utal, vagyis azt jelenti, hogy a Tóra az élet forrása mindazoknak, akik tanulmányozzák, mind pedig azoknak, akik pénzükkel finanszírozzák a tanulást.

A „Jiszáchár-Zvulun kapcsolat” nemcsak arra az emberre utal, aki nagylelkű adományaival támogatja a kolelban tanuló férfit, hanem minden bizonnyal a tanuló feleségére is. A Talmud (Szóta 21a) kijelenti, hogy a nők részesülnek a férjük és a fiaik tóratanulásának érdeméből, mivel ők teszik lehetővé számukra a tanulást. Ez azonban nem jelenti a nők elnyomását és munkára kényszerítését. Azok a nők, akik ezen életforma mellett döntenek, tudják, hogy mire vállalkoznak. Úgy érzik, hogy a vallásos és spirituális növekedés, amelyet a tóratanulás biztosít a férjük számára, jót tesz az egész családnak és ezért ők maguk is támogatják az ügyet. Emellett a legtöbb férfi nem az egész életében tanul a kolelban, csupán egy bizonyos ideig, házasságának első éveiben. Ahogy növekszik a család, úgy lép ki egyre nagyobb eséllyel a kolel falai közül a munka világába. Egyébként a kolelban tanulás is munka abban az értelemben, hogy ha nem is túlságosan magas, de azért a semminél nagyobb ösztöndíjat kapnak a tanulók az elkötelezett tóratanulásuk elismeréseként.

Végezetül az is fontos, hogy a kolelokban növekszik fel a következő nemzedék zsidó vezetése.

A kolelekről egyébként az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi a következőket írta egy 1973. december 28-án keltezett levelében: „Természetesen köztudott, hogy a tóratanulás súlya egyenlő minden más micva súlyával, ahogyan azt minden reggel elmondjuk a rendes napi imáink előtt. De még így is elképzelhető, hogy más dolgok fontosabbá válnak. Elsősorban napjaink zsidó ifjúságára gondolok, ez a helyzet ugyanis a lelkek megmentéséről szól. Amikor valaki elgondolkozik azon, hogy mi a saját, speciális küldetése, akkor természetesen attól függően kell választania, hogy melyik kategóriába tartozik. Vannak zsidók, akiknek az elsődleges feladata a tóratanulás, és vannak, akiknek az elsődleges feladatuk az, hogy a micvákkal és a közösségért végzett tevékenységekkel foglalkozzanak. És vannak azok, akiknek az a feladatuk, hogy az oktatás körében tevékenykedjenek és zsidó ifjúságunkkal foglalkozzanak, többek között azért, hogy a Tórára és a micvákra épülő zsidó élet felé terelje őket.”

Fotó: Vanessa Murrieta on Unsplash