A nyomtatott és elektronikus zsidó sajtót olvasva feltűnhet, hogy gyakran még a hébertől eltérő nyelveken, pl. angolul sem írják le Isten nevét, hanem ehelyett azt írják: G-d vagy magyarul I-ten. Miért van ez így? A kérdésre a chabad.org írása ad választ.

A zsidók kötelessége a bálványok nevét eltörölni, ám a Tóra arra is figyelmeztet, hogy nem tehetjük ugyanezt Isten nevével, vagyis Isten nevét tilos kitörölni, kiradírozni, kettétépni, másrészt előfordulhat, hogy véletlenül valaki kitörli a nevet vagy más módon viselkedik tiszteletlenül a szentséget tartalmazó irattal. E tilalom egyértelműen vonatkozik a héber nyelvre, más nyelvekre azonban nem biztos, hogy érvényes. Egyes döntvényhozók szerint más nyelveken is tilos kiírni Isten nevét, mások viszont úgy vélik, hogy a tilalom csak a héber nyelvre vonatkozik, egyéb nyelveken pedig csak igyekezni kell elkerülni. Az utóbbi véleményt osztók szerint ez elsősorban a tisztelet miatt van, vagyis még egy, a hébertől eltérő nyelven sem szabad tiszteletlenül bánnunk Isten nevével.

A Chábád haszidizmus alapítója, az Álter Rebbe a következőket írta azzal kapcsolatban, hogy Isten nevét nem szabad nem tiszta helyeken (pl. mellékhelyiség, fürdő, stb.) kiejteni:

„Azokat a neveket, melyek kizárólag a Szentre, áldott legyen, vonatkoznak, például a hét név, nem szabad ilyen helyeken említeni – még világi nyelven sem… (mint például a német Gott, a lengyel és orosz Bóg). Isten efféle világi neveinek írott formájához semmiféle szentség nem kapcsolódik és kitörölhetők. Ám tisztátalan helyen nem szabad őket említeni. Így van ez a Sálom (béke) névvel. Ezt a nevet ki szabad törölni, ám mivel a Szent, legyen áldott neveként is használatos – bár nem kizárólagosan Rá használják – tilos megemlíteni [a fürdőben], ha valaki a béke koncepciójáról beszél. Még inkább igaz ez azokra a nevekre, melyekkel Őt [Istent] illetik nem-zsidó nyelveken.”

Miért kell ennyire óvatosnak lenni a nevek kiejtésével?

Azért, mert ha az ember a hébertől eltérő nyelven mond el egy áldást, az érvényes. Az az áldás, amiben nem hangzik el Isten neve, érvénytelen, ha tehát a hébertől eltérő nyelven elmondott áldás érvényes, akkor Isten neve az isteni megnyilvánulását jelenti azon a nyelven. Vagyis még ha ki is szabad törölni Isten nevét, melyet a hébertől eltérő nyelven írtak le, akkor is tisztelettel kell viseltetni vele szemben.

Ezért aztán amikor a holokauszt előtti Európában zsidó újságokat nyomtattak, sokan átvették a szigorúbb véleményt és kötőjellel írták Isten nevét a saját nyelvükön arra az esetre, ha valaki tiszteletlenül bánna az újságokkal. Napjainkban sokan így tesznek jiddis, angol vagy más nyelven megjelenő újságokban, internetes felületeken, magazinokban. A szent könyvekben (pl. imakönyvek) azonban Isten teljes nevét kiírják, mivel az az előfeltételezés, hogy egy ilyen könyvet mindenki tisztelettel kezel.

Bár a problémák egy része nem alkalmazható a digitális médiára, az internetes oldalt se kiradírozni, se elszakítani vagy kidobni nem lehet, mégis sok helyen kötőjellel írják Isten nevét részben különleges tiszteletből, részint pedig azért, hogy ha valaki kinyomtatja az egyes cikkeket, írásokat, akkor se merüljön fel probléma.