A polgári év utolsó napján felmerülhet a kérdés: hogyan viszonyulnak a zsidók ehhez a naphoz? Ünnepelhetik, megemlékezhetnek róla? Jelent egyáltalán valamit, vagy csak egy az év sok más napja közül. Erre sokan sokféle választ adtak és adnak a mai napig. Fontos ezzel kapcsolatban hangsúlyozni: cikkünk semmilyen szempontból nem tekinthető háláchikus állásfoglalásnak, csupán néhány érdekes pontot villant fel a témával kapcsolatban.
Azt mondják bölcseink, hogy az Örökkévaló úgy számol, ahogy a népek számolnak. „Az Örökkévaló számlálgatja, mikor beírja a népeket…” – olvassuk a Zsoltárok könyvében (87:6), és innen vezetik le azt, hogy legitim a zsidó időszámításon kívül más időszámítás szerint is számolni a napokat. Mások azonban azt mondják, hogy ez csak addig igaz, amíg az adott időszámítás teljességgel szekuláris és nem kötődik semmilyen más valláshoz vagy vallási ünnephez.
Mivel azonban a polgári év utolsó és első napjához eredendően különféle vallási szertartások kapcsolódtak, vannak, akik azt mondják, hogy nem szabad azt megünnepelni vagy különleges napként tekinteni rá.
Megint mások, például a közelmúlt egyik legnagyobb háláchikus döntvényhozója, Moshe Feinstein rabbi (1895-1986), azt mondják erre, hogy ma már
teljességgel szekuláris ünnepnappá vált szilveszter éjszakája vagy január elseje, így valójában nem okoz problémát megemlékezni róla, ám azok, akik igazán istenfélők, lehetőleg ne tegyenek így.
| E meggondolások mellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a középkorban a december 24. és január eleje közti időszakban különösen veszélyeztetett helyzetben voltak az európai zsidók, ezért számunkra ezt az időszakot nem ildomos ünnepelni. Sőt, maga az ünnep elnevezése, szilveszter is vészterhes a zsidók számára. |
Az év kezdetét Julius Ceasar határozta meg a polgári időszámítás kezdete előtti 46-ban január elsejében, és ezt vette át később a kereszténység. December 31-nek katolikus védőszentje Szilveszter. I. Szilveszter pápa volt a 325-ben tartott niceai zsinat pápája, aki a zsinat összehívása előtt meggyőzte az általa megkeresztelt IV. Konstantin római császárt, hogy tiltsa meg a zsidók számára a Jeruzsálemben való letelepedést, majd a zsinattal számos antiszemita rendelkezést is elfogadtatott. Többek között ez is figyelmeztetés a zsidók számára, hogy érdemes e naptól inkább távol tartaniuk magukat.
Ezek után a fenti kérdést úgy is feltehetjük: általánosan, december 31-től és január 1-től függetlenül vajon szabad-e a polgári naptárt használni? Izraelben mindkettő elfogadott, a vallásos közösségekben a héber naptárt veszik alapul, annak megfelelően ünneplik a születésnapokat és sokan annak megfelelően számolnak is, de előbb-utóbb szinte mindenki kénytelen megismerkedni a polgári naptárral és legalább hozzávetőleges figyelemmel követni azt, hiszen a fizetések, számlák vagy a banki ügyletek a polgári naptár szerint működnek.
Használhatjuk-e beszéd közben, illetve dátumozásnál a polgári naptárt?
Valójában kétféle szempontból közelíthetjük meg a kérdést. Van ugyanis a Tórában egy pozitív, tevőleges parancsolat: „Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között… (2Mózes 12:2)” Vagyis meg kell alkotnunk a saját naptárunkat, melynek első hónapja niszán, az a hónap, melyben peszáchot ünnepeljük. (Ehhez hozzátartozik, hogy a zsidó év négyféle újévet ismer, ezekről itt írtunk részletesen.) Ezzel szemben létezik az a negatív parancsolat is, mely szerint „ne említsétek más istenségek neveit”. Egyes rabbik, például a magyarországi származású Máhárám Schick (1807-79) azt mondják, hogy maga az a tény, hogy a polgári naptár viszonyítási alapja Jézus születése (pontosabban körülmetélése), már egy másik vallás istenségének az említését vonja maga után minden alkalommal, amikor a polgári évet használjuk.
Vagyis e magyarázat szerint kifejezetten tórai tilalom alá esik a polgári évszám használata.
A Chátám Szofer (1762-1839), a neves pozsonyi rabbi ehhez hozzáteszi, hogy aki a polgári dátum szerint dátumozza a dokumentumait, annak „nincsen része Izrael Istenében”, ami meglehetősen szigorú ítéletként hangzik egy egyszerű dátumozással kapcsolatban.
Más rabbik azonban sokkal megengedőbbek a kérdésben és csak annyit javasolnak, hogy ne tegyünk utalást arra, hogy mitől számítjuk ezeket az éveket (ilyen esetben a polgári időszámítás kezdete előtti, illetve a polgári időszámítás szerinti megjelölés például megengedhetőnek tűnik). Ez esetben ugyanis – attól függetlenül, hogy mi a nulla pont – nem hágjuk át azt a fentebb említett tilalmat, hogy ne említsük más istenségek nevét. Ráadásul – ha tisztán történelmi alapra helyezzük az érvelésünket – nem teljesen bizonyos, hogy az adott történelmi esemény valóban a polgári kalendárium „nulladik” évében történt, vagyis az is elképzelhető, hogy a polgári naptár alapja csupán elméleti és nem valós.
Vannak egyébként, akik úgy hidalják át ezt a problémát, hogy nem írják ki, hogy 2023, csak annyit, hogy 23. Így valóban elkerülhető mindennemű utalás a kiindulópontra, ugyanakkor nem minden esetben valósítható meg ez a megjelölés, illetve félreértésekhez is vezethet.
Szekuláris társadalomban élve természetesen nem kerülheti el senki sem azt, hogy valamilyen módon viszonyuljon mind szilveszterhez, illetve január elsejéhez, sem azt, hogy boldog új évet kívánjon másoknak. Érdemes szem előtt tartani, hogy
számos tóratudós megegyezik abban, hogy ezzel sincsen semmi probléma, amennyiben olyan nem-zsidóknak mondjuk ezt, akik nem tulajdonítanak a napnak vallási jelentőséget.
Végül egy anekdotával zárjuk ezt a fejtegetést. A New Yorkban élő Sholom Hecht rabbi mesélte, hogy egyszer január elsején volt jechiduton, vagyis magánbeszélgetésen a lubavicsi Rebbénél. A beszélgetés egy pontján a Rebbe boldog új évet kívánt. Hecht rabbi meglepődött, erre a Rebbe elmesélte neki, hogy a fenti zsoltáridézet (Az Örökkévaló számlálgatja, mikor beírja a népeket…) alapján a berdicsevi Lévi Jicchák rabbinak szokása volt boldog új évet kívánni a közösségének.
Címlapkép: olia danilevich from Pexels
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.