Kilencévesen menekült el Hitler Németországából, történetéből pedig a holokauszt egyik legismertebb gyermekkönyve született.
A gyermekirodalom egyik legnagyobb alakja, Judith Kerr idén májusban, 95 éves korában hunyt el. Az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyulat szerzőjeként generációknak segített megérteni a náci üldöztetés és a menekülés történetét. Saját gyermekkori élményeiből merítve olyan könyveket írt, amelyek milliók számára tették átélhetővé a holokauszt emberi oldalát.
Judith Kerr mindössze kilencéves volt, amikor édesapja, Alfred Kerr, Németország egyik legismertebb irodalom- és színikritikusa úgy döntött, hogy családjával elmenekül az országból. A tekintélyes berlini publicista nyíltan bírálta Adolf Hitlert, és pontosan tudta, hogy ezzel saját életét is veszélybe sodorja.
„Mindig rendkívül erős volt benne a zsidó erkölcsi érzék”
– emlékezett vissza később édesapjára Judith Kerr. „Soha nem hallgatott, mindig felemelte a hangját.”
Alfred Kerr egészen addig folytatta Hitler nyilvános bírálatát, amíg a nácik el nem hallgattatták, és meg nem tiltották rádiós szerepléseit. Lánya szerint még ezekben a sötét időkben sem veszítette el a humorérzékét. Amikor a nácik vérdíjat tűztek ki a fejére, tréfásan csak annyit mondott: sértőnek tartja, hogy ilyen alacsony összeget ajánlottak érte.
Amikor a család 1933-ban sietve elmenekült Németországból, Judithnak – aki a regényben Anna néven szerepel – választania kellett játékai közül. Végül nem a kedvenc rózsaszín plüssnyulát vitte magával, hanem egy másik játékot. Édesapja később azzal vigasztalta, hogy „Hitler biztosan ellopta a rózsaszín nyulat” – a világhírű regény címe is ebből a mondatból született.
Néhány héttel azután, hogy sikerült elhagyniuk Németországot, Alfred Kerr könyvei is a lángok martalékává váltak az 1933 májusi, hírhedt berlini könyvégetések során, miközben a náci párt hívei ujjongva ünnepeltek.
Menekülésből született irodalom
A család előbb Svájcba, majd Franciaországba menekült, végül hosszadalmas vízumeljárás után Londonban telepedett le. Judith Kerr 15 éves volt, amikor kitört a második világháború. A háború alatt önkéntesként a Vöröskeresztnél dolgozott, ahol sebesült katonák ellátásában segédkezett.
Édesapja az angol nyelv nehézségei miatt már nem tudta újra felépíteni korábbi pályáját Nagy-Britanniában, Judith azonban úgy döntött, hogy ő maga is író lesz.
Gyermekkori emlékeiből született meg 1971-ben legismertebb könyve, az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyulat. A regényt két további kötet követte. Egy zsidó kislány történetét mesélik el, aki a náci Németországból menekülve próbál új otthonra találni, miközben a második világháború árnyékában nő fel.
A trilógia egyik legmegrázóbb párbeszédében Anna azt kérdezi édesapjától, vajon valaha újra igazán otthon érezhetik-e magukat.
„Azt hiszem, nem úgy, mint azok, akik egész életüket egy helyen töltötték” – válaszolja az apa. – ”De egy kicsit sok helyhez fogunk tartozni, és talán ez is éppen elég.”
A regény 1993-ban elnyerte Németország rangos Ifjúsági Könyvdíját, Berlinben pedig iskolát neveztek el Judith Kerrről. 2012-ben II. Erzzsébet királynő kitüntette a gyermekirodalomért és a holokauszt emlékének megőrzéséért végzett munkájáért.
Judith Kerr művei
Judith Kerr neve nemcsak az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyulat miatt vált világszerte ismertté. 1968-ban jelent meg A tigris, aki teára jött című meséje, amelyben egy tigris váratlanul betoppan egy család otthonába, és mindent felfal, amit csak talál. Sokan úgy vélik, a történet a szerző elveszített gyermekkori otthonának szimbolikus feldolgozása.
1971-ben indult útjára a Mog-sorozat is, amely egy kissé szomorkás családi macska kalandjait meséli el. A 17 kötetesre bővült sorozat utolsó részében Mog elpusztul. A könyvet számos nyelvre lefordították, és ma is használják szerte a világon arra, hogy segítsen a gyerekeknek megérteni és feldolgozni a gyászt.
Egy brit napilap Judith Kerr halálakor úgy fogalmazott: „Zsenialitása abban rejlett, hogy pontosan tudta, mennyi sötétséget engedjen be történeteibe.”
Az élet tisztelete
Élete utolsó éveiben az írónő egyre gyakrabban beszélt arról, hogy édesapjától tanulta meg az élet feltétlen tiszteletét.
92 éves korában megjelent egyik utolsó könyve, a Mr. Cleghorn’s Seal egy családi emléket dolgozott fel. Alfred Kerr egy alkalommal megmentett egy partra sodródott fókabébit, majd magához vette.
„Csodálatos szeretettel fordult az élet felé” – mondta róla lánya. „Mindenben értéket látott.”
Egy másik történet szerint egyszer egy egész délelőttöt azzal töltött, hogy a partra vetett medúzákat egyenként visszadobálta a tengerbe.
Judith Kerr könyvei ugyan gyermekeknek szóltak, mégis a 20. század egyik legsúlyosabb történelmi traumájáról beszéltek őszintén és közérthetően.
Emlékéből fakadjon áldás!
Forrás: aish
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.