Március 27-én, szerdán elhunyt Joseph Lieberman, az Egyesült Államok korábbi szenátora, egykori demokrata alelnökjelölt, aki később a kongresszus független tagja volt. A 82 éves politikus halálát a családja jelentette be.
Al Gore, az Egyesült Államok korábbi alelnöke Liebermant zsinagógai gyászbeszédében egy jiddis szóval jellemezte: mensch. Nincs erre megfelelő angol kifejezés – mondta a korábbi alelnök, de azt javasolta, ha valaki a definíciójára kíváncsi, nézze meg Lieberman életét. „Azt fogják találni, ahogy Joe Lieberman élte életét: barátsággal a harag felett, megbékéléssel mint a kegyelem egy formájával. Joe Lieberman életéből kaphatunk néhány fontos leckét arról, hogyan gyógyíthatjuk meg a mai nemzetünk dühét” – mondta Al Gore.
Lieberman megőrizte vallásos zsidó életvitelét egész politikai pályafutása alatt. Így volt ez akkor is, amikor 1997-ben Budapesten tartózkodott a NATO csatlakozással kapcsolatos tárgyalások miatt. Mivel a hivatalos program szombat reggel ért véget – ahogy arról magazinunk 1997. július 25-én megjelent számában beszámoltunk –, a szenátor a sábeszt Budapesten töltötte. Bár szombat délelőttre a követség a Dohány utcai zsinagógába tervezte a látogatását, ő máshogy döntött, és „Muszáfra átjöttek a szellemiségében hozzá közelebb álló lubavicsi templomba, a Vasváriba” – áll Nógrádi Bálint akkori beszámolójában. Lieberman akárhova is utazott, ha tehette, mindig felkereste a helyi Chábád küldötteket, sőt a Rebbe életében minden utazásához a Rebbe áldását is kérte.
A szombati ebédet szűk körben, az Oberlander házaspár otthonában költötték el, ahol sok szó esett arról, ki hogyan tudja megtartani a zsidó vallás előírásait a mindennapi életében. „A szenátor említette, hogy nem-zsidó kollégái, munkatársai igen nagy tisztelettel tekintenek rá, mert ennyire ragaszkodik vallásának előírásaihoz. Elmesélte, hogy valahányszor az elnök társaságában étkezik, Bill Clinton ellenőrzi, hogy megvan-e a glatt kóser étele”. Egy másik alkalommal Al Gore alelnök látta vendégül, „mert Lieberman szenátor túl messze lakott ahhoz, hogy hazasétáljon, mert a Szenátus ülése hétvégébe nyúlt”. Ekkor az alelnök szükség szerint gyújtotta és oltotta a lámpákat, és gondoskodott vendége sábáti kényelméről. (Természetesen szólás nélkül, hiszen az problémás a háláchá szerint.)”
Joseph Lieberman élete példaként állhat előttünk abban is, hogy hogyan tudjuk nem-zsidó környezetben is büszkén megtartani a zsidóságunkat – és hogyan vívhatjuk ki ezzel mások tiszteletét.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 30. szám – 2024. április 4.