Ahogy a háláchá az élet minden területét meghatározza, úgy hatják át a különböző szegulák, szokások és hiedelmek is a mindennapokat. Egy gyermek világrajötte az élet egyik legnagyobb csodája, tele olyan eseményekkel, melyekre az embernek nincsen hatása. Nem csoda hát, hogy annyi népi hiedelem él ezzel kapcsolatban, melyekkel pozitív irányba próbáljuk befolyásolni a terhességet.
A Tóra több helyen nevezi a zsidó népet „szegulá”-nak, azaz kincsnek, illetve az Örökkévaló kiváló tulajdonának. A szegulá – tett, melytől egy adott helyzet jóra fordulását, vagy kedvező kimenetelét reméljük. Védelmező vagy jótékony hatású „bűbáj”, talmudi, kabalisztikus, rabbinikus vagy folklorisztikus eredettel, melyet abban a reményben alkalmaznak, hogy az adott ügyben pozitív fordulatot hoz, vagy az illető vágyainak megfelelő irányba befolyásolja azt. Mindig észben kell azonban tartanunk, hogy a szegulák elsődleges célja, hogy általuk közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz, hiszen csak az Ő segítségével fordulhatnak jóra a dolgok. Fontos, hogy arra is emlékezzünk: az imádkozás és a jócselekedetek erejét és jótékony hatását semmi nem helyettesítheti.
Fogantatás és várandósság
Az élet misztériuma a fogantatással kezdődik, így már a teherbeesést is számos néphit övezi. A zsidó házasélet ritmusát a menstruáció idején való elkülönülés, majd a mikvében való megmerülést követő egyesülés adja.
A megmerülés pillanata rendkívüli spirituális élmény, ami után a hagyomány szerint az asszonynak először valami tisztát kell látnia, érintenie ezért sok helyen az a szokás, hogy a bálánit, vagyis a merülést felügyelő nő megvárja, míg a nő kijön a vízből, esetleg meg is érinti. Ha ugyanis egy macskát, vagy más efféle tisztátalan dolgot pillantana meg, az olyan rossz jelnek számítana a fogantatáshoz, hogy újra meg kellene merítkeznie a vízben. Az híres tannaita, a kohén gádolként, főpapként szolgáló Rabbi Jismáél édesanyja összesen 80-szor fordult vissza a mikvébe, és merítkezett meg újra egy alkalommal, mert mindig valami tisztátalan akadt az útjába hazafelé menet. Végül az Örökkévaló magát Gábriél arkangyalt küldte az útjába, hogy végre hazaérhessen – ráadásul ezután fogant meg méhében a magzat, akiből végül Rabbi Jismáél lett.
Vannak, akik úgy vélik, hogyha az ember fiút szeretne, akkor fogantatás előtt ellenőriznie kell, hogy a szent könyvek megfelelő irányba álljanak a polcon. A házastársi együttlétek alkalmával pedig jó, ha az ember szentéletű személyre gondol, hogy leendő gyermeke is a Tóra útját járja majd.
A kíváncsiskodó ismerősök legnagyobb bánatára, a terhesség tényét szokás nagyon diszkréten kezelni: a harmadik hónap végéig még a szűk családnak sem jelentik be az örömhírt. Vannak, akik egyáltalán nem beszélnek a terhességükről, mert félnek a szemmel veréstől (ájin hárá). Ugyanezért nem árulják el azt sem, hogy fiú, vagy lány az utód, és sokan eltitkolják azt is, ha ikreket várnak.
A folklór természetesen a várandósoknak is tartogat tanácsokat: nem tanácsos temetőbe vagy temetésre menniük, hogy elkerüljék a magzatra esetleg veszélyt jelentő ártó szellemeket. Vetélés ellen sokan hordanak rubinkövet, sőt, vannak, akik egy szentéletű személy sírboltjának a kulcsát tartják maguknál. Azt pedig, hogy vetélést okozhat, ha egy terhes asszony levágott körömre lép, még a Sulchán aruch című törvénykönyv is említi. A könyv népe természetesen további jeleket vél felfedezni a könyvespolcon: ha a házban minden szent könyv egyenesen áll, az megelőzi, hogy a magzat keresztben feküdjön a méhben.
Szegulák a szülõszobában
Ha a fentiek segítségével egészségben eljutott az édesanya a terhessége végéig, akkor következik a szülés embert próbáló ideje. Természetesen szegulák egész tárháza kíséri ezt az időszakot is. Hosszú kihagyás után például ismét elmehet a mikvébe. Ha ugyanis a terhesség kilencedik hónapjában áldásmondás nélkül megmerül a mikvében, azzal elnyeri a maga és születendő gyermeke számára Isten kegyelmét.
Vannak, akik a tóraszekrény és az anyaméh megnyitása között látják a kapcsolatot. Azzal, hogy a leendő apa kinyitja a tóraszekrényt, egy igen könnyű micvát teljesít, azt kívánva vele, hogy a szülés is ilyen könnyen menjen. Mások szerint ez elősegíti a szülés megindulását. A szülést azonban máshogy is meg lehet indítani, például a szukkoti etrogból főzött lekvár fogyasztásával. Sőt, ha valakinek sikerül éppen Szukkot idején várandósnak lennie, akkor jól teszi, ha a könnyű szülés érdekében leharapja egy etrog tetejét.
Ha pedig végre sikerül beindítani a szülést, érdemes gyorsan adakozni. Legalábbis a breszlávi Náchmán rabbi tanítása szerint a szülő nő által, vagy az ő nevében önzetlenül adott cedáká hozzájárul a méhszáj tágulásához. Sokféle módon támogathatják szent tárgyak is a szülő nő dolgát: a párnája alá tett chumás (Mózes öt könyve) segítségével például megőrizheti a nyugalmát és Isten segítségébe vetett hitét, elősegítve ezzel a könnyű szülést. Sőt, volt idő, amikor komplett Tóratekercset vittek a vajúdó nőnek.
Világra jön egy gyermek
Végül, sok viszontagság után világra jön egy gyermek. A hagyomány szerint ilyenkor megnyílnak az ég kapui, és a szülő nő imái azonnal az Örökkévalóhoz kerülnek. Szokás ezért a kitolási szakaszban önzetlenül másokra is gondolni: betegekért, párkeresőkért és leginkább gyermekáldásra váró párokért imádkoznak a vallásos zsidó asszonyok. Mindeközben az apa sem tétlenkedhet: jól teszi, ha szorgalmasan olvassa a Tehilimet, vagyis a Zsoltárok könyvét, hogy ezzel könnyítsen felesége szenvedésein.
Az újszülöttet hamarosan ellátják majd mindenféle orvosi védelemmel a betegségek ellen, míg a szegulák lelki jóllétét, jövendőbeli fejlődését szolgálják. Így például – bár kétségkívül praktikus a testvérektől örökölt ruhácskák újbóli felhasználása – az újszülöttet szokás a jó élet reményében teljesen új ruhákba öltöztetni.
Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe azt tanította, hogy az újszülöttnek rögtön a születése után héber betűket kell mutatni. „Való igaz, hogy a gyermek éppen csak megszületett” – magyarázta a Rebbe – „és még nem képes megkülönböztetni a világosságot a sötétségtől, az édeset a keserűtől. Azonban, mivel a gyermek már a világra jött, és van szeme, mellyel látja a világot, gondoskodnunk kell arról, hogy az első, amit a gyermek lát, a héber ábécé betűi legyenek…” Ezzel egyben rögvest meg is kezdjük a gyermek zsidó oktatását is.
Igen elterjedt szokás a 121. zsoltár szövegét felakasztani a szülőszobában, illetve abban a szobában is, ahol egy újszülött alszik, mivel az – a hit szerint – megvédi mind a vajúdó anyát, mind a frissen világra jött csecsemőt, és biztosítja számukra az életet. E szokás kapcsolódik Lilit, a legismertebb démon mítoszához. Ettől a női démontól elsősorban az újszülött csecsemőket féltik, és hogy rontását kivédjék, amuletteket akasztanak az újszülött szobájába, illetve ágyára. Ilyen amuletteket várandós nőknek is készítenek évszázadok óta három angyal nevével, akiknek a feladata Lilit távoltartása a csecsemőktől. Ezeken az amuletteken sokszor szerepel Ádám és Chává (Éva) neve bekeretezve, és kereten kívül Lilit neve jelezve, hogy tartsa távol magát a helyiségtől. Vannak, akik Lilit távoltartása érdekében piros szalagot kötnek a babaágyra.
Nevében a végzete
Ahogy korábban a nemét, úgy a megszületett gyermek nevét sem szokás azonnal elárulni. A lányoknak névadót tartanak a zsinagógában a megszületését követő bármelyik tóraolvasáshoz kapcsolódóan, a fiúk pedig a körülmetélési szertartás keretében kapják meg a nevüket. A szülők különleges isteni sugallatra (ruách hákodes) választanak nevet gyermeküknek. Askenáz szokás szerint nem szabad még élő közvetlen rokon nevét adni (szülő, nagyszülő), ám a szfárádiak épp ellenkezően tesznek. Szerintük kifejezetten jó, ha élő felmenő nevét kapja az újszülött. Szokás szentéletű emberek nevét adni, abban a reményben, hogy a gyermek az illető útját követi majd, viszont nem szokás fiatalon elhunyt személy nevét egy az egyben, változtatás nélkül adni az újszülöttnek.
Dénes Anna írása
| A cikk az Egység magazin 95. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra. |
Megjelent: Egység Magazin 27. évfolyam 95. szám – 2017. április 26.