Egy szemfüles olvasónk szúrta ki az egyik vezető ingatlanértékesítő adatbázisában, hogy a Békéscsaba belvárosában eladásra kínált irodaépület nem más, mint az egykori békéscsabai orthodox zsidó hitközség zsinagógája. A hirdetés kapcsán dióhéjban idézzük fel az ottani orthodox zsidók történetét.
A békéscsabai orthodox hitközség 1883-ban alapult meg, miután az 1868/69-es zsidó kongresszus után a status quo ante alapokra szerveződő anyahitközség tagjai között felmerült, hogy esetleg a neológiába tagozódnának be (ez egyébként végül csak 1909-ben következett be). A közösség konzervatív tagjai ezért inkább kiváltak az anyaközösségből és önálló orthodox hitközséget alapítottak.
Idővel teljesen külön intézményrendszert építettek ki, melynek legkiemelkedőbb alkotása az 1894-ben, az őszi zsidó nagyünnepek előtt felavatott zsinagóga volt. Az orthodox közösség széles körben tisztelt első rabbija Klein Ákivá (1882–1930) volt, aki korábban Kolozsváron volt rabbihelyettes. Klein rabbi 1926-ban Kismartonba tette át a székhelyét, ahol jesivát is alapított, ám áldásos működését korai halála ketté törte.
1928-ban a pozsonyi jesiva egyik kiválóságát, egyben a híres érsekújvári rabbi fiát, Tigermann Jicchákot (1890–1944) választották rabbinak. Tigermann rabbi beiktatása után a zsinagóga mellett jesivát is alapított, ahol két tucatnyi bócher tanulta a Talmudot az éjt nappallá téve. 1934-ben az ő törekvéseinek hála új, modern mikvét is építettek.
A közösség virágzásának sajnos itt is az antiszemitizmus pusztítása vetett véget. 1944 tavaszán, a belvárosban jelölték ki a gettót, ahová a másik hitközség tagjaival együtt mintegy kétezer-kétszáz embert zsúfoltak össze. Onnan a környékbeli vidéki zsidókkal, még mintegy ezerhatszáz emberrel együtt a dohánybeváltói gyűjtőtelepre kényszerítették őket. Békéscsabáról két deportálószerelvény indult, egy Strasshofba egy pedig Auschwitzba – az előbbi helyre deportáltak között nagyobb volt a túlélési arány.
A vészkorszak után a túlélők újjászervezték a hitközségeket, a hetvenes években még Krausz Májer (1908–1994) orthodox rabbi is lejárt a békéscsabai hívekhez. Azonban a létszám lecsökkenésével a két zsinagógát a hatvanas években eladni kényszerültek. Az egykor az Isten tiszteletére és dicséretére épített házakat drasztikus átalakítás után áruházakká alakították, az orthodoxot pedig később – mint a hirdetésben is látható – irodaházzá.
Békéscsabán ma egy kis zsidó hitközség van, melynek tagjai a 2008-ban felavatott zsinagógájukban gyűlnek össze időről-időre.
Forrás:
Cseh Viktor, Zsidó Örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon. Budapest: Mazsike, 2021. 419–422. old. |