Az 1960-as évek óta a Holt-tenger elvesztette vízfelszínének egyharmadát, és a víz továbbra is évente körülbelül egy métert apad. A Környezetvédelmi Minisztérium 2014-ben kiadott, 10 éves kutatáson és adatgyűjtésen alapuló jelentése ezt a csökkenést a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás által felgyorsított párolgásnak, valamint az emberi tevékenységeknek – például a Jordán folyóból történő vízkivételnek és az ásványkincsek kitermelésének – tulajdonítja. A szíriai és libanoni mellékfolyókból lefelé a vizet mezőgazdasági és egyéb célokra vezetik el. Ezzel lényegében elzárják a Holt-tenger csapját, és már csak nagyon kevés víz folyik bele – írja a Neokohn.
„A tó szintje évente több mint egy métert csökken”
– mondta Dr. Michael Lazar, a Haifai Egyetem Tengeri Földtudományok Tanszékének munkatársa.
„Az emberi beavatkozás és az éghajlatváltozás kombinációja okozza a tó zsugorodását. Ennek következtében a part mentén több ezer víznyelő keletkezik, amelyek valódi problémákat okoznak.”
Az Izraeli Meteorológiai Szolgálat nemrég közzétett egy jelentést a szélsőséges időjárási eseményekről, amely az ország minden régiójában jelentős felmelegedési tendenciát jelez. A felmelegedés mértéke a nyugati részen – a tengerparti síkságon, az északi Negevben és a hegyvidéken – magasabb, mint a völgyekben, keleten és északon, ahol a hőmérséklet-emelkedés mértéke a legalacsonyabb volt.
A 21. század végére a csapadék mennyisége valószínűleg további 10%-kal csökken.
A csapadék eloszlásának megváltozása várhatóan átlag alatti csapadékos éveket eredményez, ami a vízforrások csökkenő utánpótlásához vezethet, ami a vízforrások sótartalmának növekedését okozhatja.
A Jordán folyó – a Galileai-tenger és a Holt-tenger fő vízforrása – vízhozama a 21. században várhatóan akár 22%-kal (vagy esetleg ennél is nagyobb mértékben) csökken. Ez drámai tendenciát jelent a régió számára a vízkészlet szempontjából.