Jom Kipur alkalmával a bálványimádás végleges eltörlése is szóba kerül a zsidó vallásban. Szekuláris értelemben ez mindenképpen tartható és egyetemes törvénnyé lett. De miképpen alakult a nagybetűs kultúrában a bálványok imádata? Ezt járta körbe Réczei Tamás, különböző szakterületek elismert tekintélyeivel. A sorozat második videójában, Bojár Iván András művészettörténésszel beszélgetett.
„Mózes ötödik könyve szerint, faragott képet készíteni nem szabad, és ez nem csak a zsidóknál igaz, de a többi vallás is legalább ennyire odafigyel erre. Egy szobornak mágikus szellemi hatalma van, ezt mindenki érzi. A XV. és XVI. századi Itáliában, különféle hadvezéreknek állítottak lovasszobrokat, illetve a császároknak hivatalos portréi is voltak. Manapság, a Közép-európai városokban, így Budapesten is, alapvetően a klasszikus építészeti tagolórendeknek az aranyrendszere működik, ami mindig az emberből indul ki, ismert emberi arányokat sokszorozva. Ha valamikor azt mondhatta volna az emberiség, hogy szobrot nem állítunk, mert ez valóban egy fontos Isteni parancs, akkor ezzel a problémával nem kellene szembesülni.”