Jáákov Wechsler, az egykori pap csecsemőként került a holokauszt során egy keresztény családhoz. Szülei annak érdekében adták át fiatal gyermeküket a házaspárnak, hogy így megmenthetik az életét, derül ki a Chabad Info írásából.

A történet 79 évvel ezelőtt kezdődött, a litvániai Svencionys gettójában. Mindössze néhány hónapos volt, amikor anyja kétségbeesésében egy keresztény családnak adta őt át, hogy vigyázzanak rá. Előrelátása megmentette a csecsemő életét, a szülőket ugyanis nem sokkal később gázkamrában gyilkolták meg.

Három és fél évtized telt el ezután, már pap volt, egy lublini (Lengyelország) templom élén állt, amikor nevelőanyja elmondta neki az igazságot: zsidónak született és szüleit a holokausztban gyilkolták meg. A férfi – bár saját bevallása szerint sokkolta az információ – további harminc éven át maradt Lengyelországban.

Az igazságról egyébként lehetett korábban is sejtése, ugyanis elbeszélése szerint gyerekként ugyanis rendszeresen ugratták, vagy akár bántalmazták is osztálytársai, mivel azt gyanították, hogy eredetileg zsidónak született.

Jáákov 65 éves volt tehát, mire úgy döntött, hogy otthagyja papi pályafutását és Izraelbe költözik. Még ekkor is keresztényként élt és csak Izraelben eszmélt rá arra, hogy zsidó gyökerei másfajta utat mutatnak számára. Kapcsolatba lépett a Jád Leáchim, a „testvéreknek nyújtott kéz” elnevezésű szervezettel, melynek célja, hogy a zsidóságtól valami miatt elszakadt zsidók visszatérését segítse, néha egészen bravúros és titkos módszerekkel, máskor csak lelki támogatással és információ átadásával. A szervezet az Izraelben komoly problémát jelentő misszionáriusok munkája ellen is küzd.

A Jád Leáchim áldozatos munkájának, elhivatott munkatársainak segítségével Jáákov idős fejjel beletanult abba az életformába, amiből annak idején kiszakították.

Az egész folyamat természetesen komoly identitásválsággal járt a számára, de a szervezet munkatársai mindig elérhetőek voltak számára, hogy segítsék a nehéz pillanatokban. A férfi a Jád Leáchim nemrégiben tartott konferenciáján több tucat dolgozó előtt beszélt embert próbáló útjáról. A hallgatóság számára világos volt, hogy miért is az a Jád Leáchim mottója: „egyetlenegy zsidóról sem mondunk le”. Jáákovot is megmentették.

A szervezet egyik tisztviselője így nyilatkozott: „Munkatársaink, akik gyakran szokatlan helyzetekben találják magukat és nehéz helyzetekkel szembesülnek, melyekben úgy tűnik, hogy egy-egy zsidó örökre elveszett a zsidó nép számára, most ismét megbizonyosodhattak a zsidó lélek erejéről és hogy milyen nagy mértékben tilos akár csak egyetlenegy zsidóról is lemondanunk. Számunkra egyértelmű, hogy végül minden egyes zsidó haza fog térni”. Az előadás végén Jáákov köszönetet mondott a munkatársaknak és az önkénteseknek: „Nagyon örülök, hogy találkoztunk. És még ennél is jobban örülök annak, hogy van egy szervezet, mely harcol azokért a zsidókért, akik olyan lehetetlen helyzetbe keveredtek, mint én, mely biztosítja, hogy a saját népükhöz visszavezető utat nem egyedül kell megtenniük. Boldog vagyok, hogy van egy szervezet, mely a lelkük érdekében segít nekik hazatérni.”

Fotó: chabadinfo