Idén 28 éve, hogy támuz hó 3-án (idén július 2.) elhunyt a lubavicsi haszidok vezetője, a hetedik rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi. Ezen a napon az egész világon haszid összejöveteleket, fárbréngeneket tartanak a Rebbe emlékére, felidézik tanításait, jó cselekedeteket vállalnak ma­gukra az emberek. Ilyen emberek tízezrei látogatnak el a Rebbe New York-i nyughelyéhez, hogy ott zsoltárokkal és imával kapcsolódjanak a Rebbéhez.

Magyarországon idén is különleges vendég előadóval készültek a Rebbe jórcájtjára, halálozási évfordulójára. Az Újbudai zsinagógában tartott összejövetelen Yossi Groner rabbi tartott izgalmas és megható történetekkel tarkított előadást a Rebbéről. Groner rabbi, aki az észak-karolinai Charlotte-ban él dolgozik feleségével együtt lubavicsi küldöttként, különleges perspektívából tudott mesélni a Rebbéről, hiszen a Rebbe egyik titkárának, Leibel Groner rabbinak a fia.

„Leibel Groner rabbi hosszú életet élt, két esztendeje, 88 éves korában a Covid19 vírus áldozatává vált. A Rebbe oldalán a privát audiencia irányítója volt, majd később, amikor a Rebbe vasárnaponként dollárt osztott jótékony célra, ennek a lebonyolításában is aktív szerepet vállalt. Shneur Zalman Liadi rabbinak, a Chabad-Lubavics alapítójának közvetlen leszármazottjaként tartják számon, 1931-ben született Jeruzsálemben. Édesapja a Kolel Chabad, a Szentföld legrégebbi társadalmi szervezetének adomány-gyűjtője volt” – olvashatjuk a zsido.com beszámolójában. Groner rabbi az Egységnek adott interjújában elmesélte, hogy édesapja 18 éves korától kezdve dolgozott a Rebbével és házasságkötése után kapta a felajánlást, hogy legyen a titkára. Ez nem jelentett különleges bánásmódot a Groner gyerekek számára: „Mindannyian egyformán értékesek voltunk a szemében. Senkivel nem kivételezett, mindenkit egyforma szeretettel fogadott” – mondta a rabbi, aki a Rebbe halála után egy különleges feladatot vett magára.

„Több idős, nagy tudású hasziddal arról beszélgettünk, hogy olyan feladatot kell magunkra vállalni a Rebbe emlékére, amit ő különlegesen fontosnak tartott és amivel kilépünk a komfortzónánkból. Másnap hívtak telefonon, hogy a környékünkön nem találnak senkit, aki látogatná a zsidó rabokat a börtönökben, tudok-e valakit küldeni. Úgy döntöttem, én magam megyek. Ezután több mint huszonöt évig végeztem ezt a szolgálatot.”

És ön? Ön milyen micvát vállalna magára, amivel kilép a komfortzónájából?

***

A Groner rabbival készült interjúnk az Egység magazin 156. számában jelenik meg.

Steiner Zsófia

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 44. szám – 2022. július 7.