Ősi zsidó szokás minden évben megemlékezni az elhunyt családtagokról, méghozzá a halálozás zsidó naptár szerinti évfordulóján. Jiddis szóval ezt nevezzük jorcájtnak, az év idejének. Hagyományaink szerint ez a nap különleges alkalom az imára, az eltávozott életének felidézésre és különböző jó cselekedetek (pl. tóratanulás, imádkozás, cedáká vagyis adomány adása) gyakorlására az eltávozott érdemében. Mivel a zsidó időszámítás szerint egy nap estétől estig tart, így a jorcájtot is ennek megfelelően tartjuk. Alább olyan szokásokról olvashat, melyeket a halálozási évfordulón teszünk meg:
1. A kádis elmondása
A gyászolók kádisa (kádis játom) a közösségi ima során hangzik fel több alkalommal a zsinagógában. A kádis nem a gyászról, hanem az isteni ítélet elfogadásáról, Isten dicsőítéséről szól. A túlnyomórészt arámi nyelvű imát az elhunyt legközelebbi rokona mondja el a temetést követő tizenegy hónapban, majd azután minden egyes jórcájt alkalmával, az esti, a reggel és a délutáni ima során.
A gyászolók kádisának magyar fordítása:
Magasztaljuk és szenteljük meg a nagy Nevét (közösség: Ámen) e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: Ámen!
(közösség: Ámen! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön örökké! Legyen áldott..!)
Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön örökké!
Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! (közösség: Áldott Ő!)
Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámen! (közösség: Ámen!)
Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész Izraelre, s mondjátok erre: Ámen! (közösség:Ámen!)
Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: Ámen! (közösség: Ámen!)
2. Az Él málé ráchámim ima
Ezt az imát (Kegyelemmel teljes Isten) a zsinagógában mondja el az előimádkozó, a szövegbe illesztve az elhunyt zsidó nevét. Általában a jórcájtot megelőző szombat délután, a tóraolvasását követően hangzik fel, de számos más szokás is létezik. Az imában arra kérjük az Örökkévalót, hogy adjon nyugalmat és békét az eltávozott lelkének. Az év bizonyos, örömteli időszakaiban nem mondjuk el ezt az imát. Ha a jórcájt ilyenkorra esik, szokás korábban elmondani azt.
Az ima szövege magyarul így hangzik:
Kegyelmes Isten, magasságban lakozó, adj teljes nyugalmat [itt az elhunyt neve következik] lelkének, kinek áldott emlékére ma itt vagyok. Vedd isteni jelenléted szárnyai alá az Édenkert mennyei birodalmában, a fényes égboltként tündöklő szentség és tisztaság szférájában! Emlékére adományt ajánlok fel. Könyörület Istene, hadd nyugodjék szárnyaid menedékének békéjében, és mondjuk: ámen!
3. Gyertyagyújtás az elhunyt emlékére
A zsidó hagyomány az emberi lélekhez hasonlítja a gyertya lángját, ezért szokás a jórcájt napján huszonnégy órán át égő mécsest gyújtani. Áldás vagy ima nem kíséri ezt a szertartást, a láng fellobbantásakor az elhunytra emlékezünk.
Bár való igaz, hogy nem szokás imát mondani az emlékgyertya meggyújtásakor, egy XVIII. századi rabbi mégis szerkesztett ehhez egy imádságot. Erről itt olvashatnak.
4. Temetőlátogatás
Szép szokás a jórcájt napján ellátogatni a temetőbe és zsoltárokat mondani a sír mellett. Azokban az években, amikor az évforduló szombatra vagy nagyünnepekre esik, egy nappal korábban látogatunk ki a sírhoz.
A teljes Zsoltárok könyvét ide kattintva találja meg magyarul, itt pedig héberül.
5. Tanulás az elhunyt lelkének emelkedésére
A tóratanulás micvája semmihez sem hasonlítható, ezért a jórcájt napján szokás az elhunyt érdemében és emlékére a szóbeli tan alapműve, a Misna egyes fejezeteit tanulmányozni. Ennek egyik oka, hogy a Misna (héberül: משנה) és a lelket jelentő nesámá (héberül: נשמה) szavak héberül ugyanazokból a betűkből állnak.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.