Káf-gimel sziván – sziván hó 23.
A purimi megila, Eszter könyve elmeséli, hogy sziván hónap 23-án (idén június 12.), miután Hámánt, a gonosz főminisztert felakasztották, egybehívták a királyi írnokokat és ők leírták mindazt, amit Mordecháj diktált nekik. A király engedélyt adott arra, hogy azt írják le, ami jónak tetszik a szemükben – vagyis ami az ő javukat szolgálja. Ez a polgári időszámítás kezdete előtti IV. század közepén történt, mégis mind a mai napig fontos a számunkra:
Abban az időben a harmadik hónapban, Sziván havában, annak huszonharmadik napján hívatták a király írnokait, akik leírtak mindazt, amit Mordecháj megparancsolta, a zsidóknak, a kormányzóknak, a helytartóknak és a tartományok vezető embereinek, melyet Indiától Etiópiáig, 127 tartományba, minden egyes nép saját nyelvén, a tartomány saját írásmódja szerint elküldtek, valamint a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. (Eszter 8:9)
Azt mondják, ezen a különleges napon Isten minden kívánságunkat teljesíti, ahogyan a purimi történet idejében is megtette, amiért a zsidók könyörögtek Hozzá. Mordecháj rendelete lehetőséget adott a zsidóknak az önvédelemre és arra, hogy megöljék azt, akik az életükre törtek. A Mordecháj által diktáltak segítségével a zsidók tudták, hogyan védekezzenek a következő évben, ádár hónapban, mely napot Hámán korábban a zsidók megsemmisítésére jelölte ki. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe a következő magyarázatot fűzte hozzá:
„Minden, ami a Tórából származik, örök és minden évben újra megismétlődik. Mordecháj fent említett rendelkezése is megismétlődik minden évben, sziván 23-án. Ezen a napon újra összehívják az írnokokat, hogy feljegyezzék a királyi rendeletet. Az írnokok ez esetben az Örökkévaló »írnokai«, akit [az Örökkévalót] pedig így neveznek: Áchásvéros [mint a purimi történet uralkodóját], amit így is mondhatunk: áchárit verésit selo – minden az Ő tulajdona. Az írnokok azt írják le, amit Mordecháj mond. Minden egyes zsidó olyan, mint Mordecháj, aki nem hajolt meg semmi olyasmi előtt, ami a Tóra ellen volt.” A Rebbe így folytatta a szavait: „Ma, sziván 23-án minden egyes zsidó, akik ugyanúgy száműzetésben vannak, mind Mordecháj volt és akik körül ugyanúgy sötétség van, mint Hámán rendeletének idején volt, elérheti, hogy teljesüljön, amit szeretne. Ugyanúgy, ahogy Mordecháj végre tudta hajtani, amit akart. Azt kérhetjük, amit szeretnénk és maga az Örökkévaló biztosítja nekünk kérésünk meghallgatását.”
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont e napnak van ilyen különleges ereje. A Tórából tudjuk, hogy amikor a zsidókkal együtt Egyiptomból kivonult gyülevész nép húst követelt, akkor Isten azzal büntette meg őket, hogy addig ették a húst, amíg az orrukon jött ki. A szövegkörnyezet utalásaiból Jáákov Emden rabbi azt a következtetést vonta le, hogy ez a büntetés ijár hónap 23-tól sziván hó 23-ig tartott.
A megilából tudjuk, hogy azt a levelet, melyet Mordecháj sziván hónap 23-án írt meg, már jóval korábban, niszán hó 17-én, három hónappal előbb megírhatta volna. Miért várt hát sziván 23-ig?
A nép bűne mindkét esetben – a sivatagban csakúgy, mint Áchásvéros palotájában – az volt, hogy olyan lakomában vettek részt, melyből nem lett volna szabad enniük, mely akkor és ott nem nekik volt szánva. Érthető abból, amit a Rebbétől fent idéztünk, vagyis hogy minden tórai esemény a világ végéig minden évben megismétlődik ugyanazon a napon, hogy az a nap volt a legalkalmasabb a királyi lakoma bűnétől való végső megtisztulásra, amikor véget ért a gyülevész népet ért csapás. A Remá (Mose Isserles rabbi) magyarázata is összeköti e két eseményt. Mordecháj és Eszter 68 nappal a Hámánnal történt eset után írta meg a levelet. A 68-as szám a fenti tórai eseménynél is felbukkan. Azt mondja a Tóra, hogy a hús nem egy, nem két, nem öt, nem tíz, nem húsz, hanem 30 napig árasztja majd el a népet. Ha mindezeket a számokat összeadjuk, megkapjuk a 68-as számot. Vannak, akik azt mondják, hogy az év során 68 olyan nap van (szombatok és ünnepek), amikor micva húsos lakomát tartani.
Ez a nap mindenesetre valóban különleges. Használjuk okosan, adjunk sok cedákát (adományt), imádkozzunk és teljesítse az Örökkévaló a kívánságainkat úgy, hogy azokból csak jó származzon.
Címlapkép: nli