Igaz történet arról, hogyan mentette meg az imaszíj egy nagyváradi jesivabócher életét.
A dicsőséges millennium évének végét írták, 1896 decembere volt, amikor Rosenspitz Nátán, egy nagyváradi szegény talmudista a szülővárosába indult az éjszakai vonattal. A bócher szerencsétlenségére a kupéba keveredett vagy fél tucat részeg garázda siheder, akik folyton gúnyolták őt. A zsidó legény viszont csak tűrte a szidalmakat, próbált nem foglalkozni azokkal, s inkább a könyveibe mélyedt.
Reggel aztán, mint minden hétköznap gondosan elővette a tfilinjeit, s feltekerte karjára, feltette fejére az imaszíjakat majd imádkozni kezdett. A vonat nagyot zökkent, s a bócher szerencsétlenségére felébredtek a borgőzös útitársai, akik úgy röhögni kezdtek a zsidó ifjún, hogy ő inkább a folyosóra menekült, s ott folytatta imáját, ám szerencsétlenségére az egyik suhanc vérszemet kapott, utánafutott, s úgy mellkason vágta, hogy az kibukott a száguldó vonat ajtaján.
Szinte már meg is történt a végzetes tragédia, mikor a kézre légolt imaszíj megakadt egy zsanérban, s megtartotta az egyensúlyát vesztő Nátánt. Az esetre egy szomszédos kabinban utazó is felfigyelt, s a szerencsétlen segítségére sietett, megmentve őt a halálos zuhanástól. A szinte eszméletlen jesivabóchert a következő állomáson a kórházba kísérték megfigyelésre, a gonoszlelkű sihedereket pedig a csendőrök vitték az őrsre.
|
Forrás:
„Hirek – Tefilin, mint életmentő.”, Zsidó Hiradó, 1896. 6. évf. 45. szám, 10. old. |