Egy évvel azután, hogy Mendy Wolff Chábád-rabbi 120 árva gyermeket és a rájuk felügyelő személyzetet a háború sújtotta Ukrajnából viszontagságos úton Berlinbe menekített, most arra készül, hogy hazavigye őket – írja a timesofisrael.com.

 

Berlinbe tartanak az odesszai zsidó árvaház lakói

Több mint száz gyermeket sikerült szerdán Odesszából átjuttatni a határon a szomszédos Moldovába.

 

Bár a háború továbbra is dúl, kénytelen visszatelepíteni Odesszába a Mispacha árvaházat, mert a németországi költségek nagyon magasak. Az elhelyezés, étkezés és oktatás csaknem 750 ezer euróba (300 millió forint) kerül havonta. Kaptak, kapnak adományokat, de ez nem fedez minden költséget és sajnos jelenleg úgy néz ki, hogy egyhamar nem lesz vége a harcoknak. Ez az összeg otthon sokkal többet ér, sokkal több mindenre felhasználható – magyarázták a döntést.

Mendy Wolff elmondta, hogy amikor néhány nappal a 2022. február 24-i orosz invázió után először Berlinbe indult, arra számított, hogy napokon belül hazatér. Egyik napról a másikra lett az árvaház igazgatója, amikor megbízták azzal, hogy vigye ki a gyerekeket Ukrajnából, akik csak néhány ruhát csomagoltak el, rövid távollétre számítva. 

A Chábád berlini küldötteinek sikerült elérni, hogy a menekültek különleges státuszt kapjanak, és Frank-Walter Steinmeier elnök személyes vendégeiként léphessenek át az EU határain. A német fővárosba érkezésükkor üdvözölte is őket az államfő. A gyerekekhez és az árvaház személyzetéhez más odesszaiak is csatlakoztak: egyetemi hallgatók, egyedülálló anyák saját gyermekeikkel.

Sokakhoz hasonlóan Wolff rabbi is biztos volt abban, hogy Vlagyimir Putyin hadserege napokon belül szétzúzza Ukrajnát.

„Minden egyes nap elteltével láttuk, hogy az ukránok sokkal ellenállóbbak, mint amennyire hittük, és hogy az oroszok nem is annyira erősek, mint gondoltuk”

– magyarázta a rabbi.

Mivel a német törvények tiltják a magántanulói státuszt, a gyerekeknek be kellett iratkozniuk egy helyi iskolába, és németül kellett tanulniuk. A német hatóságok azonban megengedték, hogy a tanulók nagyrészt az ukrán tantervet kövessék, és egy maroknyi menekült nő tanította őket, akik történetesen tanárok voltak. A kollégiumként funkcionáló szálloda egyben a helyi Chábád-iskola fiókintézménye is volt.

Mint a cikkben írják Wolffék és védenceik aligha az első ukránok, akik hazatérnek. Sokan közülük a külföldi élet magas költségeire, valamint a családtól való elszakadásra és a hazájuk elhagyása miatti bűntudatra hivatkoztak, amiért visszatértek a háborús övezetbe. Tavaly ősszel olyan sok ukrán tért vissza, hogy az ország vezetői kérték: várjanak a visszatéréssel idén tavaszig, nehogy megterheljék az amúgy is törékeny infrastruktúrát.

Mendy Wolff szerint a közössége Berlinben maradna, ha nem lennének anyagi gondok. Mégis, mint mondta, sok pozitívuma volt a hazatérésről szóló döntésnek, mert lelkileg nehéz külföldön lenni, olyan, mintha egy menekülttáborban élnél, bár úgy fogalmazott, hogy ez egy „luxus menekülttábor”. A rabbi már izgatottan várja a hazatérést. Odesszában most jobb a helyzet más városokhoz képest, de ott is rendszeresen vannak légiriadók és áramszünetek.

 

Megszakítás