Huszonöt éve, hogy távozott erről a világról a hetedik lubavicsi Rebbe, vagy egyszerűen csak a Rebbe, ahogy az egész világon ismerték és ismerik a mai napig, vallásos és nem vallásos körökben egyaránt. Aligha akad olyan ember, aki, ha ismeri a Rebbe életművét, ne értene egyet abban, hogy Menachem Mendel Schneerson rabbi gyökeresen változtatta meg nem csak a zsidó világot, de a világot teljes egészében. A Rebbének sikerült újra fényt gyújtania a holokauszt traumája után reményt vesztők lelkében, amikor a zsidóság büszke megélése úgy tűnt, soha nem lesz realitás többé.

Akik nem ismerik a Rebbe életművét, talán nem is tudják, hogy a zsidóság mai arculatának mennyire meghatározó alkotója, formálója és vezetője volt az 1994. június 12-én, a zsidó naptár szerint 5754. támuz 3. napján lelkét a Teremtőnek visszaadó, szentéletű mester. Egy vezető halála általában betölthetetlen űrt hagy maga után, azonban a Rebbe munkássága, csodás módon, nem hogy alább hagyott, de még nagyobb intenzitással és még látványosabb eredménnyel zajlik, így negyed századdal elmúlása után.

A Tórához fűzött egyik magyarázatában Rási (Slomó ben Jic­hák rabbi, 1040-1105) azt mondja: „Mózes egy a zsidó néppel és a zsidó nép egy Mózessel, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a nép vezetője magában foglalja a teljes népet; a vezető minden!” (Rási magyarázata 4Mózes 21:21-hez). A Midrás irodalom ehhez fűzhető gondolatot fogalmaz meg, amikor azt mondja: „Nincs olyan nemzedék, amelyiknek ne lenne Mózese” (Brésit Rábá, 56:7.) , a zsidó miszticizmus, a kabbala alapműve a Zohár ezt akként értelmezi, hogy: „Minden nemzedékben jelen van Mózes lelke, aki az adott generáció vezetőjében ölt testet” (Tikuné Zohár, Tikun 69., 114:1.). A mi nemzedékünk Mózese kétség kívül a lubavicsi Rebbe volt.

Világlátás

A lubavicsi hászid filózifia egyedi megvilágításba helyezi a micvák (parancsolatok) megtartásának fontosságát. Korábban széles körben kevéssé ismert módon hirdeti, hogy minden cselekedetnek kozmikus jelentősége van nem csak a cselekvő, de az egész univerzum, ha úgy tetszik, a teljes Teremtés szempontjából. Mint ahogy egy óraszerkezetben minden fogaskerékre, csavarra és alkatrészre elengedhetetlenül szükség van, hogy a szerkezet precízen működjön, ugyanúgy szükség van minden egyes emberre, kicsire és nagyra, fiatalra és aggastyánra, nőre és férfira ahhoz, hogy a teremtés műve betöltse isteni célját.

A „közelik” még közelebb hozása

A Rebbe számára nem volt vallásos vagy nem-vallásos zsidó. Nem érezte fontosabbnak egyik zsidót sem a másiknál, egyaránt szeretett mindenkit, és erre a feltétlen szeretetre hívta fel mindannyiunk figyelmét. Bár kétségkívül a Rebbe indította el a felvilágosodás utáni és a holokauszt örökre józanító traumája miatt hitétől és hagyományától eltávolodott zsidók „visszaterelését” őseik Istenéhez, a mozgalmat mégsem a „távollevők” közelebb hozásaként értelmezte, hanem a „közelik” még közelebb hozásaként. Teljes szívvel hitt ugyanis abban, hogy a zsidó lélek mélyén szunnyadó szikra, a zsidó lélek isteni mivolta nem engedi, hogy az valóban elszakadjon Istentől akkor sem, ha a tisztánlátást mindenféle külső befolyások gátolják. A feladat mindösszesen annyi, hogy egy kis rést nyissunk lelkünkben és a benne rejlő isteni energia ösztönösen vonzódik Teremtőjéhez.

Kampányok

A Rebbe a „mainstream” zsidóság számára eladdig ismeretlen módon ösztönözte hittestvéreit minden micva megtartásának fontosságára. Nem feltétlenül számít, hogy az illető „vallásos” e vagy sem, tartja e a mindennapokban a parancsolatokat vagy sem. Az a legfontosabb, amit az adott pillanatban cselekszünk. Még akkor is, ha valószínűsíthető, hogy az illető tegnap nem tekert imaszíjat és holnap se fog, attól még ma igenis fontos, hogy megcselekedje ezt az ősi micvát. A Rebbe számára a Talmud azon tanítása, miszerint az embernek akként kell cselekedeteire tekintenie, mint egy mérleg két serpenyőjében lévő jó és rossz cselekedetek állására, így minden pozitív cselekedet a jó irányba billenti a mérleget, nemcsak az egyének szintjén volt nagyon is valós meglátás, hanem az egész emberiség szempontjából is (Mose ben Maimon, a Maimonidesz döntvénye a Babilóniai Talmud, Kidusin traktátus 40b alapján). Sosem tudhatjuk, hogy pont még egy jó cselekedetre, egy kedves szóra, egy figyelmes pillanatra, egy segítő kézre vagy más micvára van-e szükség ahhoz, hogy a világ végre részesüljön a végleges megváltásban. Ez a szemlélet a Rebbe minden tanítását és cselekedetét átszőtte, talán ezért is indított tíz kampányszerű akciót, melyekben olyan micvákat és életmódbeli változtatásokat sürgetett, melyek nem csak az adott pillanatra hatottak pozitívan, de jó irányba befolyásolhatják a zsidó emberek mindennapjait, biztosítják a hagyomány láncolatának jövő generációiban történő folytonosságát és alapjában képesek az ember jellemét megváltoztatni.

A megváltás sürgetése

A Rebbe számára a Messiás nem valamiféle elvont, kétezer évnyi száműzetés megpróbáltatásai után egzotikus, azonban nem valós álom volt, hanem nagyon is kézzelfogható realitás. A Rebbe bátran tanította az egész világnak, hogy a megváltás a küszöbön van és mindannyiunk felelőssége, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a Megváltó eljövetele érdekében, hiszen rég elmúltak azok az idők, amikor a megváltás az emberek esetleges bűnei miatt késlekedett. A mi nemzedékünk az utolsó, hirdette a Rebbe, és mint ilyen, rendkívüli feladat hárul ránk, hogy „betessékeljük” a Megváltót, hogy végre harmónia és békesség legyen a világon, hogy megteljen a Föld valódi Istentudattal, ahogy a próféta írja: „Mert megtelik majd a Föld Istentudattal, miként a tenger medencéjét a víz borítja” (Ézsaiás 11:9.).

Chábád központot a világ minden olyan pontjára, ahol akár egy zsidó is van

A Rebbe számára, mint ezt korábban is írtam, senki sem volt nélkülözhető. Akárhol is legyen a világon, a Föld bármelyik szegletében, nem hagyhatjuk magára és segítenünk kell őt is a hagyományaink megőrzésében. Ebből a megfontolásból küldött a Rebbe küldötteket a világ minden pontjára, ahol akár egy zsidó is fellelhető, akik a Teremtő nagyköveteként nyújtanak támogató segítséget mindenkinek, akinek szüksége van rá. A Chábád küldöttek és a Chábád házak mára márkanévvé váltak. Olyan szimbólummá, mely egyet jelent a zsidó gondoskodással és egy talpalatnyi „szentfölddel” bárhol a világon. A Rebbe víziója egyedülálló és forradalmi volt, mely gyökeresen változtatta meg a zsidó „térképet”, sok ezer központ és küldött működik a Föld minden szegletében. Külön érdekesség, hogy a „sliách” mozgalom a Rebbe halála után, ha lehet, még nagyobb „sebességre kapcsolt”, bizonyára megnyugvás a Rebbének az Mennyekből letekinteni a közel hatezer küldöttre, akik mind kényelmük és sokszor biztonságuk és jólétük kockáztatásával látják el szent feladatukat.

Mindenkinek dolga van

A felelősség a közösségen áll, hirdette a Rebbe. Ő magát, szerényen, csak egyfajta iránytűnek aposztrofálta, hiszen úgy tartotta, hogy az igazi vezető nem követőket gyűjt, hanem vezetőket képez. Mindenki a saját territóriumán felelős vezető kell legyen, akár otthonában, munkahelyén, barátai vagy szerettei környezetében. Ehhez erőt az a feltétlen hit és bizalom kell adjon, amivel a Rebbe hitt minden egyes zsidóban.

Minden ember, zsidó és nem-zsidó egyaránt

Azt, hogy a Rebbe, miközben minden apróságra gondosan ügyelt, sosem tévesztette szem elől a „big picture-t”, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy kifejezetten fontosnak tartotta a nem-zsidó világ edukációját az Istentudat kialakításában és formálásában. A Teremtő számára minden teremtmény fontos és mindenkivel célja van. Ebből a megfontolásból tartotta elengedhetetlenül szükségesnek a „Noachiták hét törvényének” hirdetését a nem-zsidók körében, hiszen az Istenhit, a bálványimádás riasztó mételye, az élet feltétlen feljebbvalósága, az igazságos társadalom, a moralitáson alapuló szexuális élet, a teremtmények és mások tulajdonának tisztelete és védelme mind-mind alapvető és univerzális értékek.

A chábád mozgalom „kézjegye” a zsidóság mindennapjaiban

Talán sokan nem is tudják vagy észre sem veszik, hogy a Rebbe egyik-másik „kampányeleme”, illetve sok-sok Chábád szokás normatívává vált a judaizmus mindennapi gyakorlatában. A mai világ elképzelhetetlen a Chábád házak hálózata nélkül, hiszen bárhol járunk a világon, majdnem mindenhol megtalálható egy lubavicsi küldött és egy infrastruktúra, ahol nem csak zsinagóga működik, de segítik a turistákat a helyi viszonyok közti eligazodásban, illetve az odalátogató számára kóser étkezést és ki tudja még hányféle „szolgáltatást” nyújtanak.

A Rebbe a ‘60-as években kezdte sürgetni a zsidó nőket és asszonyokat, hogy ügyeljenek a szombati gyertyák meggyújtásának szükségességére olyannyira, hogy ezt az ősi, gyönyörű szokást a lányok már 3 éves korukban kezdjék el. Azóta ez a szokás majd’ minden szombati gyertyát gyújtó családban elfogadott normává vált.

A Rebbe öröksége

A Rebbe fizikai halála egyáltalán nem jelenti a Rebbe életművének végét. Sőt! Cselekedeteink, felelős és a hagyományokhoz, illetve értékeinkhez hű életvitelünk továbbviszik azt a lángot, melyet a hetedik lubavicsi Rebbe, korunk Mózese örökül hagyott ránk, és amelynek őrzése korunk kihívásai mellett nem könnyű, azonban rendkívüli szépséggel és áldással bíró feladat.

!הכרבל שודקו קידצ רכז

Legyen igaz és szent emléke áldássá!

Megyeri András Jonatán írása

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 119. szám – 2019. június 3.