Dániel Pelech egy éve súlyosan megsérült a Tel-Avivi negyvenes buszon elkövetett merényletben. Táljá Pelesz hallotta a történetet a hírekben, és ismeretlenül is imádkozott a gyógyulásáért. Nyolc hónapon át. Dániel felépült, nemrég összeházasodtak.
Az a szerda pontosan úgy kezdődött a 26 éves Dániel Pelech számára, mint minden más nap. 2015. január 21-én a negyvenes busz leghátsó ülésén utazott a munkahelyére.
„Amikor a Mááriv hídhoz értünk, hirtelen azt láttam, hogy valaki odalép Herclhez, a sofőrhöz, és késsel kezdi szurkálni őt. A buszon pánik tört ki, a tettes ment tovább, másokat is megszúrt, közben Álláh áhbárt kiabált. Körülöttünk mindenki ordított, Hercl pedig a súlyos sérülése ellenére harcolt a merénylővel. Senki nem próbálta megfékezni a támadót, az utasok teljes sokkban voltak. Fontos megjegyezni, hogy ez még a jelenlegi terrorhullám előtt történt, az emberek nem voltak annyira felkészültek és éberek, mint ma.”
A merénylő hátrafelé haladt a buszon, és a hátsó ajtónál álló fiatalembert is megszúrta: „Ahogy belém döfött, a derekam bal oldalán, egyetlen mély sebet ejtett rajtam.” Ekkor a buszvezető hirtelen fékezett, a terrorista elveszítette az egyensúlyát, és elrepült. A busz megállt, az emberek hisztérikusan menekültek: „Leszállás közben megbotlottam és eltörtem a vállam. Eltört a szemüvegem is, nem láttam semmit. Elhomályosult tudattal, pokoli fájdalmak között, vérfolyamban ültem a busz mellett. Éreztem, ahogy elgyengülök. Hamarosan megérkeztek a telefonhívások. Először édesanyám hívott, neki azt mondtam: „Rendben vagyok, rendben vagyok”. Azután a testvérem következett, aki már nem hitt nekem, és kénytelen voltam bevallani neki, hogy megkéseltek.”
Dániel szekuláris környezetben nőtt fel Bát Jámban, de vallásos iskolákba járt 14 éves koráig. Ezután nem vallásos iskolában kezdett tanulni, ahol hite megerősödött: „Kipát tettem a fejemre, és elkezdtem szombatot tartani. A Giváti egységben szolgáltam a hadseregben, és harcoltam az egyik gázai hadműveletben.”
Leszerelés után tovább erősödött a vallásossága. Banki biztonsági őrként vállalt munkát, és megkezdte egyetemi tanulmányait. Néhány hónappal a merénylet előtt elhatározta, hogy fekete kipában fog járni: „Háredi lettem. Úgy éreztem, hogy ez az életforma a megfelelő a számomra.”
***
A 19 éves, Petách Tikvában élő háredi lány, Táljá Pelesz a merénylet napján Bnéj Brák-i iskolájában tanult. Apjától értesült a támadásról: „Aggódtunk, mert a bátyám is azon a vonalon utazik néha. Amikor megbizonyosodtunk arról, hogy minden rendben, nem volt a buszon, megnyugodtunk. Nálunk otthon nincs televízió, és nem mindig értesülünk a legfrissebb eseményekről, de ez a merénylet mindnyájunkat érdekelt. Este beszéltem a barátnőmmel, ő mesélte, hogy megsérült egy 25 éves fiatalember, aki az ifjúsági szervezetben a csoportjában volt. Azt mondta, hogy nagyon rendes fiú, és súlyos állapotban van, imádkozzunk érte, hogy túlélje és visszatérjen közénk.”
Ezek után hónapokon át együtt imádkoztak, majd Táljá egyedül is folytatta az imádkozást. Megnézték a sérültről megjelenő képeket is, és ez mély nyomot hagyott a lányban: „A barátnőm megmutatta a fényképét is, ahogyan a kórházi ágyon fekszik, gépekhez kötve. Ez még inkább hozzákapcsolt, és imádkoztam a világ Teremtőjéhez, hogy legyen hozzá kegyelmes, és adjon neki életet. Két hónapon át naponta imádkoztam érte, utána pedig hetente. Rendszeresen megnéztem a fényképét, és mindig a fejemben tartottam őt.”
Hosszas levelezés után végül mégis találkoztak. Táljá számára biztonságot jelentett a tudat, hogy látta, Dániel testileg és lelkileg egyaránt felépült. Bár a lány szülei kezdetben kételkedtek, végül ők is meggyőződtek arról, hogy egymásnak valók, és két hónapnyi találkozás után Dániel megkérte Táljá kezét.
***
„A héber születési dátumunk ugyanaz, csupán hét év különbséggel. Még a családnevünk is megegyezett egy betű kivételével.” – mondja az újdonsült férj. „A találkozók utáni éjjeleken azon gondolkoztam, hogy az életem most olyan, mintha egy mozifilmben szerepelnék. Az elmúlt egy évben annyi minden történt velem, súlyos merénylet, fájdalmas műtétek, nehéz felépülés, de megkaptam életem fényét is.”
„Nem gondolom, hogy túlságosan hamar döntöttünk” – teszi hozzá Táljá. „Ő mindjárt 27 éves lesz, a háredi közösségben ez egyáltalán nem számít fiatalnak a házassághoz. Én nemsokára húsz éves leszek, és úgy érzem, készen állok. Vannak párok, akik három év ismeretség után házasodnak össze, és azután elválnak, és vannak, akik néhány hónapnyi ismeretség után elhatározzák, hogy összeházasodnak, és egész életükben együtt maradnak. Minden csak annak a kérdése, hogy illenek-e egymáshoz.”
A néhány héttel ezelőtti esküvőre így emlékezik a férfi: „A rám szakadt nagy sötétség után hirtelen hatalmas világosság támadt körülöttem”. Táljá folytatja: „Nem tudtam, hogy a leendő férjemért imádkozom ilyen kitartással. Teljes hittel imádkoztam érte, és abba az emberbe szerettem bele, akit először nagyon nehéz körülmények között láttam. Az esküvőn már egy másik világban voltunk, boldogságban és megelégedettségben.”
Dániel a mai napig kapcsolatban van a buszvezetővel, Hercllel, aki épp nemrégiben esett át újabb műtéten. Mindketten súlyosan megsérültek és ez összekötötte őket. „Bátor férfi, aki csodálatosan viselkedett egy embert próbáló helyzetben” – mondta róla Dániel.