Évszázadok óta ez az első, arab országban alapított zsidó közösség.
Szombat reggel az imádkozni érkezők csendesen beszélgetnek, és várnak a tizedikre, hogy a bevezető zsoltárok után megkezdhessék végre a reggeli imát – ismerős és évezredes probléma ez. A helyszín azonban különleges: Dubai egyik kellemes lakónegyedének rejtőzködő zsinagógája, a dubai zsidó közösség első és egyetlen működő zsidó intézménye. Az emirátusba érkező zsidó üzletemberek, régebbi lakosok, vagy átutazóban levő érdeklődők gyűjtőhelye ez a tíz éve alapított zsinagóga.
A közösség egyik vezetője, Ross Kriel ügyesen lavírozik a biztonsági kérdések és a fenntartható, sőt, reményei szerint egyszer majd felvirágzó zsidó közösségi élet kérdései és problémái között. Az ortodox zsidó Kriel Dél-Afrikából költözött feleségével és két kicsi gyermekével hat évvel ezelőtt Dubaiba, hogy egy energia-vállalat ügyvédjeként dolgozzon. Kriel élvezi a kihívást, amit az jelent, hogy egy, a zsidó közösségektől és intézményektől távoli országban hogyan maradhat hű a háláchához, a zsidó törvényekhez.
A „Villa”-ként ismert zsinagóga eredetileg lakás volt, melyet a közösség kibérelt, és az igényei szerint átalakított. Van benne imádkozásra szolgáló helyiség tóraszekrénnyel, jól felszerelt konyha, társalgó, játszószoba, sőt, még külső úszómedence is, valamint – a felső szinten – néhány szoba a Dubaiba látogató vallásos zsidók számára szombatra.
A zsinagóga északnyugat, vagyis Jeruzsálem felé néz. Amikor előveszik a fehér selyembe burkolt tóratekercset, a takaró felirata sok mindent elárul a közösségről. Az arannyal és ezüsttel hímzett klasszikus minta, a korona és kapu alatt aranyszínű arab felirat olvasható. A szöveg angol fordítása a tóratakaró hátoldalán látható, szintén arannyal hímezve: „Ezt a tóratekercset őexcellenciája Mohamed Ali Alabbar tiszteletére adományozták, akinek víziója és személyisége inspirálták a barátait, országát és nemzedékét.”
Alabbar a világ egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő társasága, az Emaar Properties elnöke, aki nagymértékben hozzájárult Dubai látképének kialakításához. A nevéhez fűződik az ikonikus Burj Khalifa felépítése. Alabbar és üzlete komolyan összefonódik az Egyesült Arab Emirátusok kormányával, és különlegesen szoros barátság fűzi őt az ortodox zsidó Eli Epsteinhez, aki a New York-i Aminco Resources vezető fejlesztő hivatalnoka. A hatalmas cég az alumínium- és az acélipart látja el termékekkel. A két üzletember évtizedek óta áll üzleti és baráti kapcsolatban, és együtt alapították meg az Ábrahám Gyermekei – zsidó-muszlim párbeszéd tizenévesek számára elnevezésű kezdeményezést. A dubai tóratekercset Epstein adományozta barátja tiszteletére és az ő beleegyezésével. Az üzleti óriás patronálása bizonyos mértékű biztonságot ad a közösségnek. Ugyanakkor a zsidó közösségnek igen elővigyázatosnak kell lennie ebben az iszlám városállamban, amely Izraelt az ellenségének tekinti.
A szombati ima héberül hangzik el, kivéve a kormány jóllétéért mondott szöveget, amelyet angolul olvasnak fel. Az imádság arra kéri Istent, hogy „áldja meg és védje, oltalmazza és segítse, emelje fel, tegye naggyá és emelkedetté az Egyesült Arab Emirátusok vezetőjét, Kalifa bin Zájed sejket és helyettesét, Dubai uralkodóját, Mohamed bin Rásid sejket és a többi emirátus minden uralkodóját és koronahercegeiket.” Az imádságban – mely különféle formákban, az éppen aktuális uralkodóra vonatkoztatva számos diaszpórabeli közösségben ismert volt az elmúlt évszázadokban – megáldják az Emirátusok katonaságát is. Bár igen jól álcázva, de az Emirátusok totális hatalommal bíró uralkodói határozottan támogatják zsidó közösségüket. „Az uralkodóknak köszönhető, hogy engedélyezték, sőt, bizonyos módokon ösztönözték is a helyi zsidó jelenlétet”- mondta Epstein.
Dubai, az Egyesült Arab Emirátusok alkotmányos monarchiája, melynek hárommillió lakosának csupán 11 százaléka állampolgár. Lakossága kétszáz nemzetiségből tevődik össze, a bűnözés rendkívül alacsony, így a lakosok királyi uralkodóik hatalmas arcképeinek állandó jelenlétében kiemelkedő biztonságban élhetnek. „Az emberek rettenetesen vigyáznak, hogy ne sértsenek, vagy bántsanak meg senkit, és ne kössenek bele senkibe.” – mondja Kiel. A zsidó közösség növekedésére az iráni fenyegetés miatt egyre javuló izraeli kapcsolatok adnak reményt. Nemrégiben adtunk hírt Benjámin Netánjáhu miniszterelnök és Jiszráel Katz közlekedési miniszter ománi útjáról, valamint Miri Regev, kulturális- és sportminiszter látogatásáról az Abu Dhabi-i cselgáncsmérkőzésen.
A dubai zsidó közösség most először egyezett bele abba, hogy a média hírt adjon róluk – azzal a feltétellel, hogy a Villa pontos helyét nem közlik, és egyes tagok anonimitását is biztosítják. A közösség 2008-as megalapítása óta vigyáz arra, hogy ne nagyon hívja fel magára a figyelmet: nincs internetes honlapja, nem szerepelnek zsidó utazási irodák listáiban, és a közösségi médiában is csak nagy ritkán említik. A látogatók szájhagyomány útján értesülhetnek a közösség létezéséről, a Villa pontos címét pedig csak az után árulják el nekik, miután alaposan utánanéztek az illetőnek. A nagy titkolózásnak azonban ára van: sok üzletember, jogász, vagy más zsidó szakember, aki kisebb-nagyobb rendszerességgel és hosszabb-rövidebb ideig tartózkodik az országban, nem jut el a zsidó közösség eseményeire, az istentiszteletekre, ünnepségekre. Az, hogy most előlépnek a teljes ismeretlenségből, segítheti őket az események kihirdetésében, adományok gyűjtésében, és abban, hogy megvalósíthassák az álmukat, és mikvét építsenek.
Yehuda Sarna rabbi évente egy-két alkalommal érkezik Abu Dhabiba. Néhány éve örömmel szerzett tudomást az onnan másfél órányi autóútra fekvő zsinagógáról: „Az általa képviselt diverzitás miatt kedvelem. A világ minden tájáról érkezett zsidókkal imádkozom együtt, és úgy érzi az ember, hogy valami történelminek a része.”
A zsinagógában az imádkozást könnyű kidus követi. Dubai élelmiszerkínálatának 85 százaléka külföldről érkezik, és kóser hús kivételével igen széles a kóser termékek választéka. A kiduson elhangzott beszélgetések természetesen mindig ugyanarra az egy kérdésre kanyarodnak vissza: vajon biztonságban vannak-e a zsidók Dubaiban – ám ez a kérdés az egész világon feltehető lenne: „A második világháborút követő évtizedekben a zsidók azt gondolták, hogy a legbiztonságosabb számukra egy liberális demokráciában élni. Ahogy azonban a biztonsági és gazdasági körülmények romlanak, eljutottunk oda, hogy az említett államok zsidósága úgy érezheti, hogy szebb jövő várja őket egy biztonságos és gazdaságilag virágzó arab államban, ahol nem érzik azt, hogy állandóan golyóálló védőfal mögött kell menniük, valahányszor elmennek a zsinagógába.” – mondja Sarna rabbi.
Epstein optimista a zsidó-arab viszonyokat illetően: „A Közel-Kelet megérett egy stratégiai változásra, és azt hiszem, hogy ha bármit is tettünk azért, hogy javítsuk azt, ahogyan a zsidóságot – és, zárójelben, Izraelt – látják, és ha meg tudjuk változtatni a mi saját nézeteink némelyikét az iszlámról és Arábiáról, akkor már rengeteget tettünk egymás megsegítéséért. Mindannyian egy-egy csomaggal érkezünk, és azt is elmondom az embereknek, hogy nekem is megvoltak a magam előítéletei, valamint azt is, hogy hogyan változtatott meg engem zsidóként az iszlámhoz és Arábiához való kapcsolatom. Hatalmas űr tátong az egymásról való tudásunkban, és nekem a javamra vált, hogy ezt az űrt részben betöltöttem.”
zsido.com
Forrás: TOI