Tet és jud kiszlév – kiszlév 9-10.
Ez a két nap a második lubavicsi rebbe, DovBer Schneuri rabbi életének három sorsfordító eseményét jelzi. Ő volt az, aki hászid udvarát Lubavics faluban rendezte be. A hónap kilencedike születésének (1773) és egyben halálának (1827) évfordulója, a következő, tizedik nap pedig 1826-os szabadulásának emléknapja. A cár emberei hamis vádak alapján fogták el és börtönözték be a második rebbét, és kiszlév hó 10-én engedték végül szabadon, felmentve őt minden vádpont alól.
A Mitteler rebbe, ahogyan a hászidok nevezik, már apja és elődje, a ljádi Sneur Zálmán rabbi életében híres volt arról, hogy apja tanításait hosszasan, magyarázva és kiterjesztve, mély filozófiai gondolatokkal gazdagítva elemezte. Vezetősége idején számos hászid könyvet adott ki, többek között apja elmélkedéseit az imákról és a Zohárról, valamint saját munkáit. Mi sem jellemző jobban arra, hogy milyen mélyen megélte a hászid tanácsokat, mint az, hogy veje, unokaöccse és egyben örököse, Menachem Mendel Schneerson rabbi, a Cemách Cedek azt mondta róla, hogy ha DovBer rabbi elvágná az ujját, vér helyett hászid tanítás folyna ki belőle. A mitteler rebbe nagyban támogatta az Erec Jiszráelben történő letelepedést, lánya 1845-ben költözött Hevronba, hogy férjével a helyi Chábád-hászidok élére álljon. A második rebbe tanításai a mai napig a Chábád-hászidizmus tanításainak legintenzívebb formáját képviselik.
Dov Ber rabbi apja után a „Schneuri” családnevet viselte, azonban ezt az utána következő generációk „Schneersohn”-ra vagy „Schneerson”-ra változtatták.
Dovber rabbira a hászid beszédek termékeny írói munkásságáról, valamint egyedülálló intellektuális képességeiről, koncentrációs és elmélkedési talentumáról emlékeznek.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.