A koronavírus-járvány mindennapi életünk számos területén kényszerített mindannyiunkat olyan megoldások kidolgozására, melyek, ha nem is egészében, de legalább részben biztosíthatják azokat az eredményeket, melyekhez a járvány miatti óvintézkedések előtt hozzászoktunk.
Kétségkívül az oktatás volt az egyik terület, mely a legtöbb kreativitást és elkötelezettséget követelte gyerektől, szülőtől és pedagógustól egyaránt. Két, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség irányítása alatt működő intézmény, a Bét Menáchem Héber Magyar Kéttannyelvű Általános iskola, Óvoda és Bölcsőde, illetve a Maimonidész Zsidó Gimnázium egy-egy pedagógus vezetőjét illetve egy-egy szülőt kérdeztünk a COVID-19 járvány miatti karanténidőszak alatti tapasztalatokról. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, milyen módszereket választottak és találtak a leghatékonyabbnak, mik voltak a legnagyobb kihívások és mik azok a tapasztalatok, melyeket a későbbiekben is tudnak hasznosítani.
Bét Menáchem általános iskola, Bölcsőde, óvoda – a pedagógus szemével
Feldman Mussie, a Bét Menáchem egyik vezető pedagógusa volt a felelős a koronavírus-járvány időszakában használt oktatási program kidolgozásáért.
„Igazság szerint már a karantén elején volt egy ötletünk arra, miként kellene folytatni az oktatást. A Chábád-Lubavics mozgalom nemzetközi világában, ahol a Rebbe küldöttjei, a sliáchok, igyekeznek a világ minden olyan településére eljutni, ahol zsidók élnek, gyakran fordul elő, hogy egy család hagyományos iskola nélkül kénytelen élni. Ezért létezik egy jól bejáratott nemzetközi online iskolai program, melynek rendszerét készültünk magunk is használni a karantén ideje alatt. Ez jól is működött, azonban kicsit később mégis a Zoom-on keresztüli oktatásra álltunk át, főként, mert az több interaktivitásra ad lehetőséget, így a tanulók még inkább úgy érzik, mintha iskolában lennének. Természetesen nem volt könnyű olyan megoldást találni, ami minden korosztálynak megfelelő, más-más korcsoportok eltérő szükségletekkel rendelkeznek, ezért közös többszöröst kellett találni, de, úgy gondolom, sikerrel oldottuk meg a feladatot. Persze menet közben számos döntésünket vizsgáltuk felül és az igények és tapasztalatok alapján változtattunk.
Nem meglepő módon minél fiatalabb a tanuló, annál nehezebb az érdeklődését fenntartani, de a szülők elképesztően együttműködők voltak, sokat segítették a munkánkat. A COVID-19 idejére természetesen különleges órarendet léptettünk érvénybe, de alapvetően el lehet mondani, hogy az órák a szokásos rendben lettek megtartva, az óvodások részére pedig számos foglalkozást szerveztünk. A gyerekeknek, a szülőknek és a pedagógusoknak köszönet jár, hiszen rendkívül ügyesen állt helyt mindenki a rendhagyó körülmények között.
Az intézmény természetesen biztosította a megfelelő eszközöket azon családok számára, akik nem rendelkeztek ilyennel, büszke vagyok arra a hamisítatlan zsidó összefogásra, melyet ezen időszak alatt tapasztaltunk.
Azt gondolom, számos tanulság közt a korábbinál még aktívabb kapcsolattartás lehet az a tapasztalat, melyet a koronavírus utáni időkre is meg kívánunk tartani.” Az iskola fejlődése a járvány ideje alatt sem szünetelt: a legtöbb csoportszobát és tanteremet légkondicionálóval látták el.
A szülő szemével
A Kovács családnak mind a négy gyermeke a Bét Menáchembe jár. A gyerekek édesanyja a következő tapasztalatokról számolt be:
„Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a tapasztalataimat, akkor úgy fogalmaznék, hogy nem hagytak bennünket magunkra. Az iskola vezetése összehangolt, profi munkával helyezte át az oktatást a virtuális térbe, megtartva az órarend szerinti órák döntő többségét, ezzel egyrészről a gyerekeknek keretet biztosítottak idejük hasznos eltöltéséhez, másrészről fenntartották az iskolába járás szellemiségét, a közösségi életet. Számos külön program egészítette ki a tanórákat, jellemzően az aktuális ünnepekhez kapcsolódóan, de lehetőség nyílt arra is, hogy a gyerekek kötetlenül beszélgessenek egymással. Az online térben történő aktivitások amúgy a bölcsis és óvodás gyerekeket ugyanúgy érintették, mint az iskoláskorúakat, azt kell mondjam, rengeteg terhet levett az iskola a szülők válláról ebben az igen nehéz időszakban, így jutott időm dolgozni és a házimunkát is elvégezni.”
Maimonidész Gimnázium – a pedagógus szemével
A Maimonidész Zsidó Gimnázium szintén gyakorlatilag egyik napról a másikra állt át az online oktatásra. A harmadik éve sikerrel működő, egyedi tantervet biztosító oktatási intézmény egyik vezető pedagógusa, Gaál Júlia a következőképpen foglalta össze a tapasztalatokat:
„Az iskola a Zoom-on tartott órák mellett tette le voksát, az órarend szerinti órák szinte mindegyikét megtartottuk, így a tanulók úgy érezhették, hogy iskolában vannak. Eleinte persze nem volt könnyű az átállás, sem a tanulók, sem a pedagógusok vagy a szülők számára, hiszen hiányzott az iskolában megszokott csoportdinamika, azonban, mivel mindenki azon volt, hogy sikeresen vészeljük át ezt az időszakot, mindenki a lehető legtöbbet nyújtott magából. Olyannyira, hogy összességében az volt a tapasztalatom, hogy még hasznosabban tudtuk eltölteni az időt, mintha iskolában lettünk volna. Arra gondolok például, hogy a tanulók rendkívül fegyelmezetten jelentek meg az órákon, nem vagy alig voltak késések és hiányzások. Pozitív csalódás volt mindannyiunk számára az a lelkiismeretesség, amivel a diákok a feladataikat elvégezték és az az elkötelezettség, amellyel részt vettek a tanórákon. Mivel a Maimonidészben eddig is nagy hangsúlyt fektettünk a modern technológia által kínált lehetőségek kihasználására, tulajdonképpen könnyedén megszoktuk a csak digitális térben való tanítást. Persze akadnak olyan informatikai megoldások, melyeket a jövőben, ha az élet visszatér a normális kerékvágásba, ezután is megtartunk.”
Szülői szemmel
Megkérdeztük az egyik maimonidészes szülőt, hogy milyen tapasztalatokról tud beszámolni a karanténidőszak alatti oktatásról és, hasonlóan a másik intézményhez, itt is pozitívak voltak a tapasztalatok.
„Az egyik nagy előnye a digitális iskolának az volt, hogy a lányom nem kellett, hogy olyan korán keljen reggelente, mint ahogy normális körülmények közt szokott. Ezzel energikusabb volt és talán segítette a koncentrációját is. És persze az is a kényelmet szolgálta, hogy az órák alatt tudott néha enni vagy inni, ez olyasvalami, ami persze iskolai környezetben kevésbé megoldható. Kihívást leginkább az jelentett, hogy rendkívül fárasztó a számítógép előtt ülni több órán keresztül, ugyanakkor az iskolai órák végén így már nem is volt annyira kedve a telefont vagy a számítógépet nyomkodni. Az iskolai környezet, a közösség persze hiányzott, de így is sikerült megtartani a kapcsolatot a barátokkal, osztálytársakkal. Szülőként ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy rendkívül jó volt, hogy együtt volt a család, jutott alkalom a beszélgetésekre, a problémák és vélemények kibeszélésére.”
Megyeri A. Jonatán írása
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 132. szám – 2020. július 1.