A „száraz csontok” feltámadásának bibliai képével ünnepelték vasárnap a Dessewffy utcai ortodox zsinagóga újranyitását, amely hosszú évek csendje után ismét fiatalokkal és imával telt meg.
Volt idő, amikor már sokan lemondtak róla, hogy a Terézváros szívében álló Dessewffy utcai zsinagógában valaha ismét rendszeresen megszólal az ima és az ének. A több mint másfél évszázados „Dezső” azonban most új életre kelt: a szeptember 6-i ünnepségen a CTeen fiataljai vehették birtokukba a kívül-belül megújult imaházat. A megható eseményen rabbik, közéleti szereplők és a magyarországi zsidó közösség képviselői együtt ünnepelték, hogy egy régi zsinagóga története új fejezettel folytatódhat.
A „Dezső”, amely túlélte a vészkorszakot
Szeptember 6-án, vasárnap délután ünneplő tömeg gyűlt össze Terézváros szívében. A Hajós utca egyik torkolatában felállított kis tribünről két fiatal konferált, és hamarosan bejelentették a Dessewffy utcai ortodox zsinagóga újraavatását.
A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség Dessewffy utcai zsinagógája a főváros egyik nagy múltú zsidó imaháza. Túlélte a vészkorszakot, közössége pedig nagy erőfeszítések árán, de töretlen hittel használta nap mint nap. A nagy öregek elmondása szerint mindössze egyetlen napra maradt zárva az 1956-os forradalom idején.
A Dessewffy utcai zsinagóga elcsendesedése
A vérverejtékes évtizedek lassan elmúltak, a kilencvenes években pedig a zsidó gyökereikhez visszataláló fiatalok tucatjai kezdték vallásos életüket a Dessewffyben, vagy ahogy a közösségben egyszerűen nevezték: a „Dezső”-ben.
Az orthodoxia 2014 nyarán még nagyszabású Tóraavató ünnepséget is rendezett itt. Úgy tűnt, minden rendben van a zsinagógában, ám addigra sajnos elfogytak a fiatalok, és fájdalmasan megfogyatkoztak az idősek is: egyre többen tértek vissza Teremtőjükhöz.
A Dezsőre lakat került. Előbb csak ritkán nyílt ki, egy idő után pedig már egyáltalán nem.
Száraz csontokból új élet
A Dessewffy zsinagógát a legtöbben már eltemették. Ha fizikailag nem is tűnt el, a „Dezső” lassan úgy tűnt el a mindennapi zsidó szóbeszédből, mint a földbe temetett száraz csontok. Csakhogy még a száraz csontokból is lehet élet, persze nem maguktól.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija is erre a hasonlatra építette üdvözlőbeszédét. Jechezkél, Ezékiel próféta látomását idézte fel a száraz csontokról. Vajon életre kelhetnek még ezek? – kérdezi a próféta, mire Isten arra utasítja, hogy beszéljen hozzájuk. Ezékiel beszélni kezd a csontokhoz, mire inak és hús nő rajtuk, de ettől még holtak maradnak. Isten azonban szelet támaszt, megérkezik a ruách, és életre kelnek az addig élettelen testek: Izrael népe.
Ebből tanulhatjuk, hogy nincs elveszett remény. Ha Isten még a száraz csontokból is képes újra embereket teremteni, akkor egy elcsendesedett zsinagógában is visszatérhet az élet. De mi ez a ruách? A próféta egy másik helyen úgy magyarázza, hogy ez az Isten-i szellő, amelynek hatására még a fiatalok is látomásokat látnak.
Köves Slomó ezt követően úgy fogalmazott: „A mai nap a magyar zsidóság újjáéledésének ünnepe.”
Hiszen a „kiszáradt zsinagógára” nem csupán inak és hús nőtt újra – vagyis nemcsak kívül és belül újult meg –, hanem az élet is visszatért falai közé. A CTeen fiataljai vehetik birtokukba a több mint másfél évszázados zsinagógát.
Egy családi történet is visszatért a falak közé
Köszöntötte az ünneplőket a CTeen egyik fő tanítója, Oberlander Báruch rabbija is. Oberlander rabbi külön kiemelte, milyen nagy öröm számára a zsinagóga újranyitása, hiszen ott hajdanán, a harmincas években nagyapja, a pesti orthodoxia tanítója, reb Oberlander Lázár is rendszeresen tanult kisgyermekként.
Amikor Oberlander Báruch visszatért Budapestre, a kilencvenes években ő maga is járt ide tanítványaival – köztük időről időre Köves rabbival – imádkozni, sálesüdeszkor pedig rendszeresen tartott drósét.
Ezt követően a CTeen szeretett rabbija, Bassman Tzemy fejezte ki háláját és örömét a zsinagóga újranyitása miatt.
Tóra a chüpe alatt
Majd a Dessewffy egyik régi-új Tóra-tekercse került a középpontba, amelyet a MAOIH rabbija, Paskesz Zev újított fel. A Tórát chüpe alatt, hangos zene és ének kíséretében vitték a Hajós utcából a közeli zsinagógába, ahol az ünnepség folytatódott.
Az ilyenkor szokásos szalagátvágás és a mezüze felhelyezése után a pompásan felújított imateremben folytatódott a szimcha: a résztvevők Tórával táncoltak, majd a tekercset a frigyszekrénybe helyezték.
„Nem a megosztottság, hanem az összetartás jegyében”
Ezután a CTeen nevében Rák Olivér hangsúlyozta, hogy a zsinagóga nem a megosztottság, hanem az összetartás jegyében fog működni. A MAOIH zsinagógájában a CTeen nemcsak saját tagjait, hanem bármely irányzathoz tartozó zsidó fiatalt szívesen lát.
Ezt a gondolatot fűzte tovább Keszler Gábor, a MAOIH elnöke is, aki nagy örömének adott hangot amiatt, hogy a zsinagóga újból felébredt:
„Ezt a zsinagógát nem gazdag bankárok, gazdag gyárosok építették, hanem a közeli Nyugati pályaudvar hordárai, fuvarosai alakították ki maguknak 1870-ben. Hogy még munka közben is legyen hol imádkozniuk. A vörössipkások templomának hívta a város. Olyan emberek háza ez, akik egész nap mások terheit viselték, és mégis maradt erejük a sajátjukhoz.
Ma büszkén tudom elmondani, hogy két hitközség összefogva, együtt cipeli a terhet. Megérkeztünk, ebben a házban jó helyen vagyunk.”
A múlt visszakapott egy darabja
Az alkalom egyik meglepetése volt, hogy az orthodoxia korábbi főrabbija, Weiszberger Mose Tuvja rabbi videóüzenetben köszöntötte az eseményt, és jókívánságait fejezte ki az 5787-es új esztendőre.
Végül, de nem utolsósorban Soproni Tamás, Terézváros polgármestere is beszédet mondott, és a korábbiaktól eltérő szempontból közelítette meg a jeles eseményt. Mint mondta:
„Vannak pillanatok, amikor a város nem egyszerűen megőriz, hanem visszakap valamit a múltjából. […]
Ma nemcsak egy épület felújítását ünnepeljük, hanem megszakítjuk a csendet. Egy olyan Terézvárosba tér vissza ez a zsinagóga, amelynek lakói talán ma már egészen másképp élnek, mint 1870-ben, de másképp, mint akár 2000-ben is. Ám a feladatunk ma is ugyanaz: őrizni mindazt, ami értékes, és továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek. […]
Számomra, aki ezt a kerületet szolgálom, a zsinagóga megújulása nem egyszerűen örökségvédelmi siker. Ez Terézváros történetének helyreállítása. Egy darabjának visszahelyezése oda, ahova mindig is tartozott.”
A polgármester újévi jókívánságokkal zárta beszédét, majd Nkanyimuo Bruno megfújta a sófárt. Végül Keszler Gábor mondott köszönetet a felújítás támogatóinak és közreműködőinek.
Fotók: Kovács Milán.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.