A zsidó vallás tiltja az emberábrázolást, a faragott kép készítését. A világi művészet azonban gyakorta fordul bibliai témákhoz, így hírneves alkotások örökítik meg a zsidó nép nagyjait, köztük Dávid királyt, Ádámot, Mózest, Ráchelt és Leát, akiknek képmását leginkább a 16. századi olasz reneszánsz mester Michelangelo Buonarotti alkotásaiban fedezhetjük fel.
Dávid szobrát, melyet a kortársak il Gigante (az óriás) néven becéztek, több mint 4 méteres magassága miatt, előbb a firenzei Palazzo della Signoria előtt, majd 1873-ban a Galleria dell'Accademia termében helyezték el.
Michelangelo – aki nemcsak a szobrász, de festő, építész és költő volt – alakjai tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Dávid szobra egy fiatal férfit ábrázol a harc előtti pillanatokból, aki a cselekvés előtti belső feszültségét látszólagos külső nyugalommal palástolja. Csakúgy, mint Mózes alakja, akit a szobrász a dühkitörés előtti pillanatban ábrázol, a feszültség felső fokában, amikor megtudja, hogy a népe bálványt imád. Freud elemzése szerint meglátván, hogy az emberek aranyborjút készített, első indulatában fölugrana (a bal láb még mindig ugrásra kész), de észreveszi, hogy a táblák kicsúszni készülnek a kezéből, és hatalmas önuralommal visszaül.
Dávid szobrát Michelangelonak egy elfaragott, félig tönkretett márványtömbből kellett kifaragnia. Negyven évvel korábban ugyanis Agostino di Duccio kezdte megmunkálni a követ. Amikor Michelangelo megkapta a feladatot, azonnal észrevette, hogy a márványt nem csak megfaragták, hanem át is lyukasztották. Valószínűleg ezért került Dávid testsúlyt nem viselő bal lába szokatlanul ferde helyzetbe.
Dávid, a hős, legyőzte az elpusztíthatatlannak hitt Góliátot, képmása azonban egy most elkészült műszeres vizsgálat eredménye szerint nagy veszélybe került. A márványszobor bokarészén először 1852 és 1872 között fedeztek fel hajszálrepedéseket, amelyeket időnként gipszvakolattal restauráltak. Az azóta eltelt idő és állagromlás következtében a legendás szobor mára akár egy földrengés hatására is összeomolhat. Nemcsak azért, mert a mester rossz minőségű márvánnyal dolgozott, hanem inkább amiatt, hogy egyetlen márványtömbből faragta ki az ötméteres, 5572 kilogramm tömegű márványszobrot, amely az alak testtartásának dőlésszöge miatt is labilisnak bizonyul.