A zsidó vallás tiltja az emberábrázolást, a faragott kép készítését. A világi művészet azonban gyakorta fordul bibliai témákhoz, így hírneves alkotások örökítik meg a zsidó nép nagyjait, köztük Dávid királyt, Ádámot, Mózest, Ráchelt és Leát, akiknek képmását leginkább a 16. századi olasz reneszánsz mester Michelangelo Buonarotti alkotásaiban fedezhetjük fel.
Dávid szobrát, melyet a kortársak il Gigante (az óriás) néven becéztek, több mint 4 méteres magassága miatt, előbb a firenzei Palazzo della Signoria előtt, majd 1873-ban a Galleria dell'Accademia termében helyezték el.
Michelangelo – aki nemcsak a szobrász, de festő, építész és költő volt – alakjai tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Dávid szobra egy fiatal férfit ábrázol a harc előtti pillanatokból, aki a cselekvés előtti belső feszültségét látszólagos külső nyugalommal palástolja. Csakúgy, mint Mózes alakja, akit a szobrász a dühkitörés előtti pillanatban ábrázol, a feszültség felső fokában, amikor megtudja, hogy a népe bálványt imád. Freud elemzése szerint meglátván, hogy az emberek aranyborjút készített, első indulatában fölugrana (a bal láb még mindig ugrásra kész), de észreveszi, hogy a táblák kicsúszni készülnek a kezéből, és hatalmas önuralommal visszaül.
Dávid szobrát Michelangelonak egy elfaragott, félig tönkretett márványtömbből kellett kifaragnia. Negyven évvel korábban ugyanis Agostino di Duccio kezdte megmunkálni a követ. Amikor Michelangelo megkapta a feladatot, azonnal észrevette, hogy a márványt nem csak megfaragták, hanem át is lyukasztották. Valószínűleg ezért került Dávid testsúlyt nem viselő bal lába szokatlanul ferde helyzetbe.
Dávid, a hős, legyőzte az elpusztíthatatlannak hitt Góliátot, képmása azonban egy most elkészült műszeres vizsgálat eredménye szerint nagy veszélybe került. A márványszobor bokarészén először 1852 és 1872 között fedeztek fel hajszálrepedéseket, amelyeket időnként gipszvakolattal restauráltak. Az azóta eltelt idő és állagromlás következtében a legendás szobor mára akár egy földrengés hatására is összeomolhat. Nemcsak azért, mert a mester rossz minőségű márvánnyal dolgozott, hanem inkább amiatt, hogy egyetlen márványtömbből faragta ki az ötméteres, 5572 kilogramm tömegű márványszobrot, amely az alak testtartásának dőlésszöge miatt is labilisnak bizonyul.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.