Feltételes válólevél

“Istenem, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, [leselkedő] ellenségeim ellenében. Ne dobj oda ellenségem indulatának, mivel hamis tanuk támadtak rám, bosszút lihegnek. Azonban én hiszem hogy még meglátom az Örökkévaló jóságát az élők földjén. Reménykedj az Örökkévalóban, légy erős és bátor szívű és reménykedj Istenben” (Zsoltárok 27:11–14.).

(Folytatás a 44. számból)

Dávid és testvérei között a viszony meglehetősen feszült lehetett később is. Amikor a három nagy fiú bevonult Saul hadseregébe amely a filiszteusok ellen küzdött és Jisáj elküldte Dávidot, nézze meg, hogy vannak testvérei és vigyen nekik egy kis hazait – Eliáv, a legidősebb, jól leszidta Dávidot; elmondta őt “gonoszszívű és vakmerő”-nek, aki csak rosszban töri a fejét és a háborút jött látni, bámészkodni, és ezért hagyta el a pusztában a kevésszámú családi nyájat (1Sámuel 17:28.).
Egy másik midrási forrás, amely Dávid gyerekkorával foglalkozik – elmondja, hogy az apja utálta az élénk fantáziájú fiút, aki azzal kérkedett, hogy “majd ha nagy leszek, legyőzöm a filiszteusokat, lerombolom erődítményeiket, megölöm a hősüket, majd később felépítem a Szentélyt”. Amikor Jisáj ezt hallotta, megtette a nyáj pásztorának, hogy elkerüljön otthonról… (Midrás Hágádol, Dvárim 1:17.). A Zohár közlése szerint a testvérei gyűlölték Dávidot is elűzték otthonról, mire Isten felemelte őt „az egész világ fölé” (Zohár 1:198.).
Később, a Bát-Sevá történet után, amikor Dávid már aktív király volt, a pletyka abbahagyta a származással való foglalkozást és inkább Dávid családi dolgaival foglalkozott. Dávid egyik idevonatkozó keserű kifakadását a Talmud szó szerint idézi:
“Mondta volt Dávid az Örökkévalónak: Istenem, tudott dolog és nem titok előtted, hogy ha tépnék a testemet, egy csepp vér nem hullana belőle (“mivel a Bát-Sevá affér után rengeteget böjtölt hogy bűnbocsánatot nyerjen, lefogyott és súlyos anémiában szenvedett” – Steinsaltz). És ha nem elég, jönnek (ellenségeim) még amikor nehéz és komplikált dolgokat tanulnak is, félbeszakítják és kérdezik: Dávid, mondd csak, mi a büntetése annak aki házasságtörést követ el egy férjes asszonnyal?! Büntetése halál – mondom nekik – de része van a túlvilági életben. Viszont azoknak akik felebarátjukat nyilvánosan megszégyenítik – nincs részük a túlvilági életben” (Bává Meciá 58b.). A Talmud (uo.) közös nevezőre hozza a házasságtörést, azzal aki nyilvánosan megszégyeníti felebarátját, illetve csúfnevet ad neki.

* * *

Dávid biográfiájához tartozik az is, hogy a hagyományos felfogás felmenti Dávidot a Bát-Sevá affér következményei alól, vagyis technikai síkon – mondják – nem vétkezett, mivel katonái, mielőtt harcba indultak, feltételes válólevelet adtak feleségeiknek, ami haláluk pillanatában retroaktíve lépett életbe. Eszerint Bát-Sevá nem volt férjes asszony, amikor Dávid magához rendelte. Egy talmudi vélelem szerint “téved aki azt mondja, hogy Dávid vétkezett” (Sábát 55b.), mégpedig az említett feltételes válólevél alapján. Eszerint Nátán próféta dörgedelmes intelme a “szegény ember bárányáról”, ami a gazdag (Dávid) elorzott – morális síkon mozog. (A zsoltárok 35. fejezetének kommentárjában még visszatérünk röviden a Dávid–Bát-Sevá történet egyes aspektusaira.)
Itt még csak annyit, hogy Dávid királyi nimbuszának nem igen ártott az affér és annak nem voltak – később érezhető kihatásai. Dávid, mint tudjuk, hivatalosan is feleségévé tette Bát-Sevát – és miután a szerelem-gyerek csecsemő korában meghalt, Dávid ezt büntetésként vette, míg az utána született fiút, Salamont, trónörökösévé tette meg, ami arra mutat, hogy Bát-Sevá kedvenc felesége volt, a “hivatalos” hat nej és a számtalan ágyas között.
Dávid dinasztiát alapított, ezek Salamon után a kettészakadt királyságban, Judea királyai voltak, Jeruzsálemmel mint székhellyel, a Szentéllyel a háttérben. Dávidban a hagyomány az eljövendő messiást látja, a Talmud szerint “Dávid Izrael királya, örökkön örökké él” (Ros Hásáná 25a.) – ami nem csekélység ha nem feledjük, hogy egy hús-vér királyról van szó, akinek változatos biográfiájából a hagyományos források egy részletet sem hallgatnak el.
Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 46. szám – 2014. november 17.