Dávid zsoltárai

Dávid zsoltárai új magyar (zsidó) fordításban és értelmezésben

Naftali Kraus új könyve; az Ősi Forrás 8. kötete

A bibliai Zsoltárok könyvét másként látja, másként forgatja a zsidó és a nemzsidó olvasó. A szokványos hozzáállás a Biblia egyik verseskönyvét látja a Zsoltárokban, míg a 19. századbeli bibliakritika ízeire szedi azt szét, és különböző korok különböző szerzőinek tulajdonítja azt, amit mi Dávid Zsoltárainak nevezünk.
A zsidó ember nem olvassa, hanem „mondja” a Thillimet; mint imakönyvet használja, jóban és rosszban egyaránt forgatja. Talán fölösleges is mondani, hogy maga a zsidó imarend nagyrészt a zsoltárok fejezeteiből tevődik össze; ami azt jelenti, hogy a vallásos zsidó ember naponta háromszor „hivatalból” mond zsoltárokat, reggeli, délutáni és esti imája során.
Azt sem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a mai magyarországi zsidóság a Zsoltárok szövegét, tartalmát és értelmét sem ismeri jobban, mint a Biblia, a Tánách többi könyvéét. Jób, a Példabeszédek, vagy Dániel könyvei ugyanúgy ismeretlenek előtte, mint a Zsoltárok fejezetei. Miért határoztam el évekkel ezelőtt, hogy éppen a Zsoltárok 150 (!) fejezetével próbálok megbirkózni és azt új magyar fordításban és a zsidó exegéta alapján próbálom Magyarországon közkinccsé tenni?
Ennek családi okai vannak. Láttam édesanyámat, a „jiddise máme” prototípusát, amint naponta elmondja az aznapi Thillim penzumot – héberül, anélkül, hogy egy árva szót értene belőle. Első fázisban megvettem neki egyikét a régi magyar(zsidó) zsoltárfordításoknak és bejelöltem, mit kell naponta mondani (a zsoltárokat a hagyomány a hónap harminc napjára osztja fel), hogy egyenesben legyen. Mondta-mondta, de ezt sem nagyon értette: a nyakatekert, magyarázat nélküli fordítás alig volt számára érthetőbb az ősi hébernél. Ekkor határoztam el, hogy ha Isten éltet, megpróbálom a zsoltárokat a magyarajkú zsidók számára közérthetővé tenni.

* * *

A fordítás nem könnyű, néhol elviselhetetlenül nehéz, nemegyszer lehetetlen feladat elé állítja a fordítót. Felhasználtam minden létező, zsidó és nemzsidó magyar fordítást; az arameus fordításokat és a talmudi értelmezéseket, hogy a néhol homályos szöveg a mai ember számára érthető legyen. Remélem, ez sikerült anélkül, hogy a száraz lingvisztika az olvasmányosság rovására ment volna.

* * *

Az értelmezés, az exegétika, elsősorban a szöveghű psát, vagyis az alapvető, a versek szó szerinti értelmét tükröző álláspont alapján áll. Ehhez nagy segítségemre volt az a több tucat klasszikus exegéta (a kötet végén felsorolom őket), akik ezen az alapon állva értelmezik a Thillim verseit és keresik a – nem mindig könnyen – fellelhető összefüggéseket.
Ezzel egyidejűleg a kép teljességének rovására menne, ha eltekintenék a drustól, vagyis a Midrások sajátos szemszögeinek bemutatásától. Ezek nemcsak történelmi környezetbe ágyazzák a különben összefüggés nélküli zsoltárokat, hanem a psát forrásvidékétől távol eső meglátásaikkal, mintegy további dimenziót is szolgáltatnak az egyes verseknek.
Végső fokon a Zsoltárok könyve mint olyan, és az egyes fejezetek külön-külön, éppen attól univerzális jellegűek és az teszi őket minden kor zsidói számára alkalmasnak az imára, könyörgésre és ájtatoskodásra, hogy felülemelkedve az egyes történések röghöz kötöttségein, általánosságban szólnak minden kor emberéhez, minden helyzetben és minden vonatkozásban.

* * *

Ki írta a Zsoltárokat?
A hagyomány egészüket, vagy nagyrészüket Dávid királynak tulajdonítja. A Talmudban (Bává Bátrá 14b.) „Tíz öreget” említenek, akik Dáviddal együtt a Zsoltárok szerzői, köztük Mózes is, valamint „Korách fiai”. Ennél persze sokkal lényegesebb és izgalmasabb az a kérdés, mit mond a Thillim a ma zsidó emberének; annak aki eredeti héber szövegében „mondja”, vagy annak aki idegen nyelvre, pl. magyarra fordítva olvassa.
Erre a kérdésre is megpróbál ez a könyv, az Ősi Forrás sorozat nyolcadik kötete, választ adni.
A könyv első kötete előreláthatóan 5760 Chánukájára (1999. november-december) jelenik meg, kb. 350 oldalon.
Ehhez Isten áldását kéri
Naftali Kraus